260 ezer fontot ért meg egy licitálónak a londoni Bonhams árverésén Napóleon gipszből készült halotti maszkja. Ezt Francis Burton, a brit 66. gyalogezred tábori orvosa készítette 1821. május 7-én, két nappal az után, hogy a száműzetésre ítélt bukott császár meghalt Szent Ilona szigetén.
Az, hogy a maszk egyáltalán elkészülhetett, Napóleon tábornoka, Henri Gatien Bertrand feleségének volt köszönhető. Az ásvány „hiánycikk” volt a távoli atlanti-óceáni szigeten, és mire sikerült elegendőt összegyűjteni belőle, Napóleon teste már bomlásnak indult, így Madame Bertrandnak nem volt más választása: vagy az angol készíti el, vagy senki.
A császár korzikai orvosa, Francesco Antommarchi eleinte úgy vélekedett, hogy képtelenség ilyen kevés gipszből megcsinálni a maszkot, de végül ő is becsatlakozott a munkába. A maszkot két lépésben készítették el: először a szemöldöktől az állig, majd a fej hátsó részéről.
Burton azonban hamarosan elhagyta Napóleon Longwood House-i otthonát, így csak a hátsó részről készített lenyomat és az arcról fennmaradt pozitív öntőforma maradt meg. Mivel hiányzott a fül, a nyak, a homlok és az arc többi része, Madame Bertrand és Antommarchi a sziget egyetlen hivatásos művészéhez, egy bizonyos Joseph William Rubidge-hoz fordultak, aki elkészítette a hiányzó részeket.
A "prototípusból" készített két gipszöntvény furcsamód épp egy angolhoz, méghozzá a sziget káplánjához, a franciák által is nagy tiszteletben tartott Richard Boyshoz került, aki egyiket lányának, a másikat fiának adta – ez utóbbi került most árverésre. A prototípus azonban Antommarchinál maradt, s miután visszatért vele Európába, több gipsz-és bronzmásolatot készítettek belőle a kis korzikai híveinek legnagyobb örömére.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
