"Olajággal és egy szabadságharcos fegyverével jöttem ma ide. Ne engedjék, hogy az olajág kiessen a kezemből" – zárta drámaian az 1974-ben az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédét Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője. A világszervezet ülésén ekkor vehetett részt először a palesztin nép törvényes képviselőjeként elismert, megfigyelői státusszal felruházott szervezet vezetője, aki figyelmeztette a világot: nem csak rajta múlik, hogy a PFSZ továbbra is a terror eszközeivel fog küzdeni a palesztin állam megalapításáért, vagy békés eszközökhöz folyamodik. A 20. századi történelem egyik legmegosztóbb személyisége 45 évvel ezelőtt, 1969. február 4-én került a PFSZ élére.
A Kairóban született, építészmérnöki végzettségű Arafat – aki családfáját állítólag egészen Mohamedig tudta visszavezetni – már tizenéves korában harcolt az első arab-izraeli háborúban. Politikai pályafutását a Palesztina fegyveres felszabadítását célul kitűző Fatah-mozgalomban kezdte, majd az arab államok haderejének alkalmatlanságát bebizonyító hatnapos háború után a palesztinok vezető erejévé váló PFSZ-ben folytatta.
A szervezet, amelynek deklarált célja eleinte Izrael elpusztítása volt, terrorista akciók sorát hajtotta végre, Arafat azonban az évek során egyre mérsékeltebb irányba terelte a PFSZ-t. Komoly támogatást szerzett a palesztin ügynek: 1988-ban hetven ország ismerte el az általa kikiáltott független palesztin államot. A PFSZ eközben elismerte Izraelt, és hamarosan megkezdődtek a két fél közötti béketapogatózások.
Arafat az oslói békefolyamatban játszott meghatározó szerepéért 1994-ben Jichák Rabinnal és Simon Peresszel közösen Nobel-békedíjat kapott, és 27 éves száműzetés után visszatérhetett a palesztin területekre, politikai szerepe azonban az elkövetkező években fokozatosan csökkent. 2004-ben, egy Párizs melletti kórházban hunyt el, és bár sokan mérgezésről beszéltek, sőt, halálokként még az AIDS is felmerült, a szakértők a természetes halált valószínűsítik.