70 évvel ezelőtt egy ismeretlen katona 31 tekercsnyi felvételt lőtt a második világháborús szolgálatai alatt. Levi Bettweiser amerikai gyűjtő és restaurátor nemrég fedezte fel ezeket a mindezidáig nem ismert negatívokat, előhívta, majd feljavította őket, megmentve ezzel az utókornak. A fotókon az azonosítatlan katona a társait fényképezte le többek között egy csapatszállító hajón, a vonatra várakozva, a tengeren, illetve tankszerelés közben.
.jpg)
Gombafelhők Hirosima (b) és Nagaszaki (j) felett (wikipedia)
1. A történelemben először az USA-ban a Franklin D. Roosevelt elnök engedélyével 1942-ben elindított Manhattan-terv tudósainak sikerült atombombát előállítani. Az első kísérleti robbantást 1945. július 16-án hajtották végre Új-Mexikóban.
2. A Manhattan-tervben 36 ezer vállalatnál megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott. Közülük csak minden ezredik tudta, hogy mi a projekt célja.
3. A Manhattan-terv annyira titkos volt, hogy az USA cenzori hivatala 1943-ban többek között az atomenergia, a plutónium és az urán szavak használatát is megtiltotta a sajtónak.
4. Az atombomba atyját, J. Robert Oppenheimert az 50-es években kommunistaszimpátiája miatt száműzték a tudomány élvonalából, és csak a 60-as években rehabilitálták.
5. Az amerikaiak az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott atombomba bevetése előtt két nappal 720 ezer röpcédulát dobtak le a városra, de senki sem vette komolyan a figyelmeztetést.
6. Az USA 1959-ben azt tervezte, a szovjetek megfélemlítése céljából atombombát robbant a Holdon. Végül – a Föld lakosságát féltve – elvetették az ötletet.
7. 1961.október 30-án a történelem legnagyobb erejű nukleáris fegyvere, a szovjet hidrogénbomba (Cár-bomba) felrobbantásának helyszínétől még 900 km-re is betörtek ablakok.
8. Az 50-es években a britek a szovjet invázió megakadályozása érdekében nukleáris taposóaknák telepítését tervezték az NSZK-ban. Az aknák megfelelő hőmérsékletét a szerkezetbe bezárt élő csirkékkel kívánták elérni.
9. Az 1960-as évek közepére az ENSZ BT mind az öt állandó tagja rendelkezett atomfegyverrel. Azóta már Pakisztán, India és Észak-Korea is állított elő atombombát.
10. 1961 januárjában két, atombombát szállító B-52-es bombázó kettétört az észak-karolinai Goldsboro felett, de csodával határos módon egyik bomba sem robbant fel a becsapódáskor.
A waterlooi csatában elesett katonák fogait kihúzták, majd fogászoknak értékesítették, akik műfogsorokat készítettek belőlük.
Az első, ma is megtekinthető légi felvételt 1860. október 13-án James Wallace Black fotográfus készítette Boston városáról.
A középkorban a mézet szédülés, köszvény, különböző daganatok, valamint sérülések gyógyítására is használták.
Kiből lehetett örömlány a tábori bordélyokban? Milyen ruhát kellett viselniük? Mennyibe került egy-egy „látogatás” a tiszteknek és a bakáknak? Hány nemi beteget regisztráltak az osztrák-magyar hadseregben az első világégés idején? A Habsburg Történeti Intézet konferenciáján jártunk.
Növekvő igény, kevés bordély
Az első világháború sok millió férfit kiszakított a társadalomból, a frontokon kialakult évekig tartó állóháború pedig komoly fegyelmi problémákat okozott. A katonai bordélyházak felállításával, a rendszeres orvosi ellenőrzéssel és a világtörténelem egyik legnagyobb felvilágosító kampányával a hadvezetés elsődleges célja a nemi betegségek terjedésének megakadályozása, a katonák egészségének és ezáltal a hadsereg harcképességének megőrzése volt.
Balla Tibor hadtörténész-levéltáros A Nagy Háború osztrák-magyar tábori és tartalék bordélyai című előadásában arról beszélt, hogy az első világháborúban a hadseregek központilag is törekedtek a szexuális szolgáltatás szervezett keretek közé szorítására.
A hadvezetés a háború idején terjedő nemi betegségek elleni védekezésként elrendelte a tábori és tartalék bordélyok létrehozását, amelynek célja a frontkatonák egészségének megőrzése és a nagyobb járványok elkerülése volt. Mint fogalmazott: a probléma súlyát jól jelzi, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériumában a tábori bordélyügyeknek is volt vezetője. A szervezeti szabályzat 1915 nyarától volt érvényben. A bordélyokat sorszámmal látták el, és a tábori hadsereg részei voltak. Minden gyalogos- és lovashadosztály-parancsnokságnál 1-1 tábori, a fontosabb hadtápállomásokon, várakban pedig tartalék bordélyokat hoztak létre.
Minden tábori bordély élén egy madame és egy tisztviselő, illetve igazgató állt – fejtette ki Balla Tibor. A prostituáltaknak két típusa volt: a tiszti, illetve 1. és 2. osztályú legénységi örömlányok. A tiszti örömlányok 30, 60, 90, illetve 120 (ennyi "járt" a tábornokoknak) perces légyottokat teljesítettek, a szabályzat értelmében naponta legfeljebb hatot. Ezzel szemben az altiszteket, illetve a legénységet kiszolgáló 1. és 2. osztályú örömlányoknál az együttlét negyedórában volt maximálva, és a szabályzat szerint naponta legfeljebb 12 aktus volt engedélyezett, ám ez a gyakorlatban inkább 30 körül mozgott, de 100 is lehetett. A prostituáltak tarifája különbözött: míg a tiszti örömlányok 10 koronát vihettek "haza", addig a legénység igényeit kiszolgálók kénytelenek voltak 3-4 koronával beérni, amit a katona természetesen a zsoldjából fizetett (az óvszer 20 fillérbe került).
Uniformis a kéjhölgyeknek
A szabályzat arra is kitért, hogy kiből nem lehetett örömlány: a 18 év alattiakat, a gyenge fizikumúakat, a terheseket, a szüzeket, illetve a házasokat nem sorozhatták be. A legénységi örömlányok csukaszürke egyenruhát hordtak, a tábornoki örömlányok azonban harisnyájukon vörös lampasz (posztósáv) viselésére is jogosultak voltak. A hátországbeli prostituált-avató bizottság utalta ki őket, de hadtestenként egy mozgó bizottság is létezett, ha a szükség úgy diktálta.
A fokozott igénybevétel és a nemi betegségek miatt a prostituáltak csak rövid ideig dolgozhattak. A szolgálatra alkalmatlanná vált örömlányok testére billogot ütöttek, majd - lehetőleg fertőzött állapotban - az ellenséges vonalak mögé juttatták őket. Ebből a munkából nem vezetett felfelé út, sokan összeomlottak és az alkoholba menekültek - emelte ki az előadó.
A bordélyok száma elmaradt a valós igényektől, felszereltségük puritán volt. A tiszti és a legénységi intézmények szigorúan elkülönültek, utóbbiakat onnan lehetett felismerni, hogy hosszú sorok kígyóztak előtte. A hölgyek a beteg és részeg katonákat nem voltak kötelesek kiszolgálni, a bordély elhagyása előtt pedig mindegyik látogatónak fel kellett keresnie a fertőtlenítő helyiséget, amelynek bejáratát egy piros lámpa jelezte. A hadtápterületen a bordélyok személyzetének egészségét rendszeresen ellenőrizték a katonaorvosok. Balla Tibor kiemelte, hogy a szigorú ellenőrzéseknek köszönhetően az 1915-ös 12 százalékról 1916-ban 6,4 százalékra sikerült leszorítani a nemi beteg katonák arányát.
A katonák a fertőzések nagy részét (50-80 százalék) a hátországban szerezték, így azokat az erkölcsrendészet havonta ellenőrizte, ügyelve a fokozott higiéniai szabályok betartására, míg a nemi beteg katonáknak és kéjhölgyeknek külön kórházakat és osztályokat állítottak fel a Monarchia és a megszállt területek nagyobb városaiban. Persze nem lehetett a prostitúciót teljesen legális mederbe terelni, ezért a hadsereg által ellenőrzött területeken gyakoriak voltak a titkos prostitúció visszaszorítására irányuló razziák - mondta el Balla Tibor.
Forrai Judit orvostörténész előadásában kiemelte, hogy a hadseregben az elsődleges cél a nemi betegségek megelőzése volt, s csak másodlagos a katonák örömszerzésének „biztosítása”. A hadügy-, a belügy- és honvédelmi minisztérium együttesen összesen 14 megfigyelő állomást hozott létre a hadszíntérhez közel, azzal a céllal, hogy a fertőzött betegeket még az inkubációs (lappangási) időben ellássák.
A katonai egészségügy célja a megelőzés, a korai felismerés és a megfelelő gyógymód volt. Forrai Judit elmondta, hogy a szűrőállomásokon összesen 533 293 embert szűrtek meg 1915-ben, s ehhez képest elenyésző halálesetet (7232) regisztráltak. Ezeken az állomásokon összesen 187 orvos és 34 medikus dolgozott, az intézkedés pedig 34 millió koronába került. A járványkórházakban különleges intézkedéseket léptettek életbe. Ilyen előírás volt, hogy a betegek csak öt napot tölthettek a szűrőállomáson a nagy forgalom miatt.
Az előadó megjegyezte, hogy míg ma már mintegy harminc különböző nemi betegséget ismerünk, száz éve még csak háromról tudott az orvostudomány: szifilisz, kankó (tripper) és az ulcus molle (lágyfekély). A nemi betegségek terjedéséért akkoriban mindkét nem esetében a laza erkölcsöt okolták, ám a statisztikák szerint a fertőzések ugyanolyan arányban sújtották a házasembereket, mint az egyedülálló férfiakat. Voltak természetesen olyan okok, amelyek csak a férfiakra voltak jellemzőek (közösség ösztönző hatása, a prostitúció csábító ereje stb.), illetve olyan is, amely a nőket érintette (pl. a férfiak hosszas távolléte, beszállásolás, illetve az ún. khaki fever epidémia, az "egyenruha varázsa", amely a katonai uniformis hölgyekre gyakorolt ellenállhatatlan vonzerejére utalt).
Nemi betegség a frontszolgálat ellen
Kiss Gábor főlevéltáros nemi betegségekről szóló előadásában rámutatott, hogy a fertőzöttség szempontjából a Monarchia a középmezőnyben foglalt helyet az európai államok között. A hátországban 1000 nemi beteg férfiből 68 fő 18 éves kora előtt megfertőződött, a nőknél azonban ez az arány rosszabb volt: 1000-ből 91, ők szinte gyermekfejjel, 13-14 évesen betegedtek meg. A haderő nem készült fel ennek kezelésére, hiszen a hadvezetés sem számított elhúzódó háborúra: 1915 tavaszára kialakult az állóháború, a nemi betegek száma pedig soha nem látott méreteket öltött.
Ahogy arra korábban Balla Tibor is utalt, a tábori bordélyok száma nem volt kielégítő, ezért a hadvezetés katonai ellenőrzés mellett civil bordélyházakat is létrehozott. A bordélyok szervezése azonban lassan haladt, ennek oka a munkára jelentkezők hiányában keresendő, mivel a bordélyokban szigorú katonai regulákat kellett betartani (fényképes egészségügyi könyv, rendszeres ellenőrzés, alkoholfogyasztás tilalma, havi egyszeri orvosi vizsgálat, megelőző szerek és egyéb eszközök beszerzése, így szappan, saját használatú bidé stb.) Az előadó elmondta, a hatóságokkal nem együttműködő prostituáltak komoly büntetésre számíthattak.
A háború elhúzódásával a hadseregben növekedett a szándékos nemi betegséget szerzők száma. Több "praktika" is létezett arra, ha valaki nem akart harcolni a fronton. Feljegyeztek olyan esetet, amikor egy katona húgycsövébe maró anyagokat fecskendezett, aminek következtében gennyes vizeletet indult meg (ez nemi betegségre utalhatott), s volt olyan, aki bőre alá paraffint injekciózott, ez ugyanis a szifiliszre utaló fekélyeket okozott.
Kiss Gábor kutatása szerint a nemi betegségek ellen 1915 tavaszán indított harc 1916-ra elért eredményeit a világháború végéig sikerült megtartani. Az 1914-1917 közötti időszakban így is összesen mintegy másfél millió nemi beteget regisztráltak (ebben tehát nincsenek benne a háború utolsó évének adatai), a megbetegedettek 41 százaléka házasságban élt.
„Ha ez a radioaktivitás, imádom” – válaszolta Biddle Duke, az Egyesült Államok madridi nagykövete egy újságíró kérdésére, aki arról faggatta, hogy észlelt-e bármilyen sugárzást a Földközi-tenger vizében. A nagykövet ugyanis néhány hónappal azután látogatta meg a dél-spanyolországi kis halászfalu, Palomares strandját, hogy 1966. január 17-én egy baleset következtében négy hidrogénbomba hullott a település közelében. Bár két, földet éréskor berobbanó bomba radioaktív plutóniumot szórt szét egy mintegy 2 km²-nyi területen, szerencsére egyik sem volt élesítve, így az emberiség megmenekült az atomkatasztrófától.
Az USA a hidegháború legforróbb időszakában, az 1960-as években indította el a Chrome Dome-hadműveletet, amelynek keretében a Szovjetunió elrettentése, valamint egy esetleges gyors válaszcsapás megkönnyítése érdekében atombombákkal felszerelt B-52-es bombázók cirkáltak Alaszka, Kanada és Grönland, valamint az Atlanti-óceán északi térsége felett.
1966. január 17-én reggel a Palomares felett repülő B-52-es legénysége az amerikai katonai bázisra való visszatérés előtt egy utolsó üzemanyag-utántöltésre készült, amikor a levegőben összeütközött egy KC-135-ös légi utántöltő géppel. A B-52-esen szállított négy hidrogénbomba közül három a szárazföldre, egy pedig a tengerbe hullott. Utóbbit csak hónapokkal később, egy spanyol halász segítségével találtak meg a kutatók. A B-52-es hét utasából hárman meghaltak, négyen túlélték balesetet, a tanker négyfős legénysége pedig teljesen odaveszett.
A terület sugárzásmentesítésén mintegy kétezer amerikai tudós és katona, valamint spanyol polgárőr dolgozott. A talaj néhány centiméter vastagságú, sugárszennyezett felső rétegét – több mint ezer tonna földet – hordókban az USA-ba szállították. Bár a településen ennek ellenére még manapság is három radioaktív hulladékkal borított terület van drótkerítéssel körbevéve, sugárzásnak betudható megbetegedést az elmúlt közel fél évszázadban nem jegyeztek fel.
1. Mózes, a rabszolgasorba döntött zsidó népet Egyiptomból kivezető próféta a történelem egyik legismertebb alakja, létezését egyetlen történeti forrás sem bizonyítja.
2. Az újszülöttek kitevésének motívuma nemcsak Mózesnél, hanem több történelmi személyiség és mitológiai alak, többek között Kürosz király, Romulus és Remus, valamint Oidipusz esetében is megjelenik.
3. Egyes történészek szerint Mózes valójában egyiptomi volt. Erre utal „fiú, fia” jelentésű neve, amely többek között Thotmesz (Thutmoszisz) és Ramszesz (Ramesszisz) fáraó nevében is szerepelt.
4. Nincs kizárva, hogy Mózes sokat merített a monoteizmust bevezető, ezért Egyiptom történelméből törölt, és csak a 19. században újra felfedezett Ehnaton reformjából.
5. A Bibliában számos utalás is történik arra, hogy Mózes „nehéz ajkú és nehéz nyelvű” volt, így a logopédusok többsége a történelem első ismert dadogójaként hivatkozik a prófétára.
6. Kutatók rámutattak, hogy a Mózest és a zsidókat segítő, Egyiptomot sújtó bibliai tíz csapás a globális felmelegedés és egy vulkánkitörés következményeként tényleg megtörténhetett.
7. Egyes kutatók szerint Mózes a törvénytáblák lehozatala alatt hallucinogén szerek hatása alatt állt, és az égő csipkebokor látványát is módosult tudatállapotának köszönhette.
8. Bár elképzelhető, hogy az Egyiptomból történő kivonulás valós történelmi esemény volt, a pontos időpontja nem meghatározható, de hagyományosan i. e. 1600 és i.e. 1200 közé teszik.
9. Egyes szakértők szerint lehetséges, hogy egy hatalmas víztömeg – bár nem a Vörös-tengernél, hanem a Nílus-deltánál – egy 12 órán át tartó, 100 km/órás szélviharnak köszönhetően valóban kettéválhatott Mózes előtt.
10. Sigmund Freud – a történészek által történelmietlensége miatt elvetett – elmélete szerint Mózes egy Ehnaton monoteizmusát követő egyiptomi nemes volt, akit a pusztában meggyilkoltak.
Az első világháború alatt közel negyedmillió 18 év alatti katona szolgált a brit hadseregben.
Az üvegpalackok használata az 1650-es évektől kezdődött Európában.
Az ólom volt a legnépszerűbb fém az ókori Rómában. A mérgező anyag vegyületeit többek között kozmetikai szerekben alkalmazták, illetve élelmiszerek tartósítására és a bor erjedésének meggátolására is használták.
Egy hihetetlen portrésorozat mutatja be, milyen borzalmas sérüléseket tudott okozni az 1861 és 1865 között zajló amerikai polgárháború. A közel 800 ezer halálos áldozatot követelő testvérháborúban híresen magas volt az amputációk száma, amit a tábori orvosok a sebesült katonákon végeztek. Egyes becslések szerint 60 ezer alkalommal csonkítottak a kor egészségügyi szakemberei, akiknek igen kezdetleges eszközök álltak a rendelkezésükre: fafűrészek, kések, éles horgok. A beavatkozást villámgyorsan, érzéstelenítés nélkül végezték, ami pokoli fájdalmat jelentett a katonáknak.
A brutális műtéti technika borzalmas eredményeit a washingtoni Nemzeti Orvostudományi Múzeum különböző gyűjteményeiből állították össze. Egyes férfiak lábak, karok vagy ujjak nélkül láthatók, míg másoknál a sérült csontszerkezet eltávolítása következtében kialakuló torzulás fedezhető fel.
Az amerikai polgárháborúban még nem ismerték fel a sterilizáció fontosságát a műtétek során, s tekintettel a nagyszámú sebesült érkezésére egy-egy ütközet alkalmával, a sebészek úgy vélték, a halálos fertőzések (például az üszkösödés) megakadályozásának leghatékonyabb módja az amputáció.
1. Az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődő nagy gazdasági válság 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, hatásai azonban egészen az 1940-es évekig érzékelhetőek voltak.
2. A nagy gazdasági válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drasztikusan csökkent, bank- és agrárválság alakult ki, a munkanélküliség pedig soha sem látott méreteket öltött.
3. 1929 és 1933 között az USA 25 ezer bankjából közel 11 ezer ment csődbe.
4. A válság idején terjedt el a cipzár használata, mivel a gombok megvásárlását a társadalom elszegényedő rétegei már nem tudták megengedni maguknak.
5. A válság kirobbanása miatt sokan Herbert Hoover elnököt hibáztatták, ezért a nyomornegyedeket Hoover-városnak, az ingyenkonyhák ételeit pedig Hoover-pörköltnek nevezték.
6. A válság idején szinte mindenből levest készítettek. Volt többek között perec- és kávéleves is, az ún. válságleves pedig egyharmad részt ketchupból, kétharmad részt forró vízből állt.
7. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta. Egyes családok annyira elszegényedtek, hogy a pitypang és a szeder lett a fő táplálékforrásuk.
8. John F. Kennedy apja, Joseph Kennedy a világválság alatt ingatlanügyleteinek köszönhetően hatalmas vagyonra tett szert. Míg 1929-ben 4 milliós vagyonnal rendelkezett, 1935-ben már 180 millió dollárt birtokolt.
9. Az amerikai lakosság körében 1930 és 1933 között a korábbiakhoz képest visszaesett a halandósági ráta, amit a kutatók elsősorban a stresszmentes életnek tudnak be.
10. Az 1933-ban beiktatott Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt az állam a korábbi, szabadpiaci szemléletmód által meghatározott időszakhoz képest jóval erőteljesebben beavatkozott a gazdasági folyamatokba. Roosevelt a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség felszámolása érdekében, csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között.
1785. január 7-én délután 3 óra környékén két alulöltözött, mindössze alsónadrágot és mentőmellényt viselő férfi szállt le egy hőlégballonnal a franciaországi Calaistől néhány kilométerre található De Felmores erdőben. A két kalandor, a francia feltaláló Jean-Pierre Blanchard és amerikai társa, az utazást jelentős összeggel támogató orvos-tudós, John Jeffries a hidegtől vacogva, szinte sokkos állapotban ténfergett percekig. Megilletődöttségükben még gratulálni is elfelejtettek egymásnak, pedig lett volna miért: a történelemben elsőként ők repülték át a La Manche csatornát.
A két férfi a nagy napon délután egy órakor szállt fel a doveri kikötőből. Az utazók magukkal vitték a világ első légiposta-szállítmányát, egy levelet, amelyet Benjamin Franklin fia, William Franklin írt az ő fiának, William Temple Franklinnek. A kalandorok már az út kétharmadán túl voltak, amikor a francia partok közelében a hőlégballon veszélyesen zuhanni kezdett.
Blanchard-ék ekkorra azonban már mindhárom ballasztként használt homokzsáktól megszabadultak, így nem maradt más választásuk: fokozatosan meg kellett szabadulniuk a tartozékoktól és a rakománytól. Először a technikai felszereléseket – horgonyokat, evezőket – dobálták ki a kosárból, ám kiderült, hogy ez nem elég, kabátjuktól és nadrágjuktól is megszabadultak. Hogy ne egy szál alsónadrágban fejezzék be az utat, magukra kapták mentőmellényüket.
A hőlégballon – nem tudni pontosan, hogy a kidobott tárgyak vagy az erősödő szél következtében – ekkor emelkedni kezdett, De Felmores erdősége fölé érve pedig már a landolás okozott problémát. Blanchard az ágakba kapaszkodva segítette a leszállást, míg Jeffries kiengedte a levegőt ballonból, így végül szerencsésen földet értek.
Calais-ben ünneplők ezrei várták a hősöket, a történelmi utazás azonban egyedül Blanchard-nak hozott elismerést: Calais díszpolgára lett, XVI. Lajostól pedig 1200 líra évjáradékot kapott, míg Jeffries neve szinte teljesen feledésbe merült.
