1952-ben Albert Einsteint felkérték Izrael állam elnöki posztjára, ám a híres fizikus visszautasította az ajánlatot.
A Svájci Gárda 1506 óta felel a pápa testi épségéért. A testőrök jellegzetes sárga-piros-kék ruháját a legenda szerint Michelangelo, valójában Jules Repond ezredes tervezte 1914-ben.
A neves csillagász és természettudós, Galileo Galilei jobb kezének középső ujját a firenzei Tudománytörténeti Múzeumban őrzik.
.jpg)
Fortepan
1. A téli napfordulón az otthonokban és a templomokban elhelyezett örökzöld növényekben a legtöbb nép már az ókorban is az élet halál fölött aratott győzelmének jelképét látta.
2. A legenda szerint Luther Márton állította fel az első, gyertyákkal díszített karácsonyfát 1536-ban, miután útban hazafelé megcsodálta a fenyőfák ágai között ragyogó fényes csillagokat.
3. 1890-ben kezdődött a karácsonyfaizzók sorozatgyártása. A nagyobb áruházak 1900 óta állítanak kirakataikba kivilágított, feldíszített fákat.
4. A Felső-Rajna menti, evangélikusok lakta vidéken a 16-17. század óta állítanak díszített karácsonyfákat. A szokás a 18. századra egész Németországban elterjedt.
5. A 19. század végére a karácsonyfa-állítás szokása egész Európában elterjedt, és a több millió kivándorló révén az Egyesült Államokban is egyre népszerűbbé vált.
6. Massachusettsben a 17. század második felében a karácsonyi dekorációért még bírság járt.
7. Az USA-ban az első „nemzeti karácsonyfát” 1923-ban, Calvin Coolidge elnöksége idején állították fel a Fehér Ház előtt.
8. 1947 óta minden évben Oslo karácsonyfát ajándékoz Angliának. Ezzel fejezik ki a norvégok köszönetüket és hálájukat a briteknek a második világháború idején nyújtott segítségért.
9. Oroszországban a nagy októberi szocialista forradalom után betiltották a karácsonyfát. A tiltást csak 1935-ben oldották fel, a fa azonban az újévi ünnep része lett, a betlehemi csillagot pedig vörös csillagra cserélték.
10. Theodore Roosevelt környezetvédelmi okokból betiltotta a karácsonyfa-állítást a Fehér Házban.
53 évnyi szembenállás után töri meg a Kuba ellen bevezetett gazdasági embargót az USA, s ezzel várhatóan mélyreható átalakulásokat indít el. A változás nagyon látványos lehet, hiszen amerikai állampolgárok jelenleg nem utazhatnak a szigetországba, amellyel szemben kereskedelmi embargó is érvényben van. Kuba lekerülhet a terrorizmust támogató országok listájáról, továbbá januártól amerikai nagykövetség nyílhat Havannában. A két ország közötti kapcsolatokat évtizedeken át a kölcsönös "ellentámadások" határozták meg, képeinken a Fidel Castro előtti évtizedeket idézzük fel a spanyol-amerikai háborútól kezdve az ötvenes évekig bezárólag.
Amerikai katonák a spanyol-amerikai háborúban 1898-ban Kubában
A republikánusok 1900-as választási plakátjukon az amerikai uralom előnyeit ecsetelik
A Capitolio Nacional építése Havannában 1928-ban. A következő évre elkészült épület a washingtoni Capitoliumra emlékeztet.
Az amerikaiak által támogatott kubai diktátor, Fulgencio Batista y Zaldívar tábornok az 1940-es években
Ernest Hemingway havannai birtokán 1954 októberében
Hemingway és baráti társasága egy havannai bárban 1955-ben
Kubát hirdető utazási poszter
1946 nyarán Kubában
Manikűr Havannában az 1940-es években
Egy havannai kaszinóban az ötvenes években
Modern játékgépek egy előkelő havannai kaszinóban 1958 januárjában
A Life magazin fotózása a kubai tengerparton
Útszéli gyümölcsárusok 1949-ben
Egy Desoto 1955-ben Havannában - az amerikai márkájú gépkocsi gyakori látvány volt a kubai fővárosban
Autóforgalom a Capitolio Nacional előtt
A havannai nyomornegyed 1954-ben
A USS Forrestal amerikai repülőgép-anyahajó a Guantanamói-öbölben 1955-ben
A Kubai Nagydíj 1958. február 24-i versenyének startján
1. A 15-19. században a pápai mellett a francia, savoyai, porosz, osztrák, toszkán és nápolyi udvarban is alkalmaztak kiváló és hűséges harcos hírében álló svájci zsoldosok alkotta alakulatokat, ún. svájci gárdákat.
2. Franciaországban az 1616-ban a királyi palota külső részeinek és kapuinak védelmére létrehozott Svájci Gárda 1792-ig állt fenn. Bár a Bourbon-restauráció alatt újrakezdte működését, 1830-ban végleg feloszlatták.
3. 1792. augusztus 10-én a Tulieriák ostrománál a feldühödött tömeg a palota védelmével megbízott több mint 900 gárdista közül mintegy 600-at lemészárolt.
4. A pápa védelmével megbízott, ma is működő Svájci Gárda 1506-ban, II. Gyula pápasága alatt alakult meg, százötven svájci zsoldos részvételével.
5. 1527-ben, a Sacco di Roma során 147 gárdista veszett oda, az életben maradt 42 zsoldosnak azonban sikerült VII. Kelemen pápát az Angyalvárba menekíteni.
6. V. Piusz pápa többször – többek között a lepantói csatába – is küldött gárdatagokból álló egységeket a török ellen harcoló keresztény seregek megsegítésére.
7. A gárdisták manapság is használt sárga-piros-kék egyenruháját a legendával ellentétben nem Michelangelo, hanem Jules Repond ezredes tervezte 1914-ben, Raffaello freskói alapján.
8. A Gárda tagjai csak 19 és 30 év közötti, 174 cm-nél magasabb, kötelező katonai szolgálatot teljesített, legalább érettségivel rendelkező, nőtlen katolikus svájci férfiak lehetnek.
9. VI. Pál pápa 1970-ben megszüntette a Nemesi Őrséget és a Palotaőrséget, így a Svájci Gárda maradt a Vatikán egyetlen fegyveres testülete.
10. A Gárda futballcsapatát, az FC Guardiát 1975-ben hozták létre. A vatikáni bajnokságban is részt vevő csapat egyik legnagyobb ellenfele a vatikáni rendőrség együttese.
A második világháború első hetében a britek közel 750 ezer állatot altattak el, hogy házi kedvenceiknek ne kelljen átélniük a háború borzalmait.
Svájcban 1971-ben kaptak szavazati jogot a nők.
Az 1970-es években, az NDK-ban állami szintre emelték a doppingolást. Az állam által irányított és a titkosszolgálat segédletével felügyelt programban közel tízezer sportoló vett részt.
„Teljes csend honolt a teremben. Az emberek még a lélegzetüket is visszafojtották” – emlékezett vissza a hatmillió zsidó kiirtásában kulcsszerepet játszó Adolf Eichmann ügyében hozott ítélet felolvasása előtti pillanatokra Gideon Hausner izraeli főügyész. A két bíró emberiességi okokból már a 211 oldalas ítélet felolvasása előtt közölte Eichmannal, hogy a bíróság a zsidó nép és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményben, valamint háborús bűnökben bűnösnek találta.
A holokauszt „főszervezőjének” arcára döbbenet ült ki. Miután leültették, mintegy 20 percen keresztül idegesen fészkelődött és grimaszolt. Az ítéletet a bírók ezután felváltva, összesen 15 órán át olvasták fel. Három nappal később, a jeruzsálemi bíróság 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélte Eichmannt.
A náci vezetés az 1942 januárjában megtartott wannsee-i konferencián döntött a zsidókérdés „végső megoldásáról”. A németek által megszállt területeken élő zsidók azonosításának, begyűjtésének, valamint a birodalom területén felállított koncentrációs táborokba történő deportálásának megszervezésével Eichmannt bízták meg.
Magyarországot 1944. március 19-én szállták meg a németek. Ekkor már a Wehrmacht mindenütt hátrált, de a zsidók irtása fontosabb volt, mint a katonai szempontok. A főhatalom Veesenmayer birodalmi megbízott kezébe került, a gettósítás és deportálás Eichmann irányításával és a magyar csendőrség aktív közreműködésével kezdődött. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója 56 nap múlva, 1944. július 9-én ért véget.
A deportálások leállításáig 437 ezer magyar zsidót szállítottak el koncentrációs táborokba, 15 ezer kivételével mindet Auschwitz-Birkenauba, ahol túlnyomó többségüket, becslések szerint 360-390 ezret megöltek. Eichmann a deportálások leállítása miatt dühöngött, majd augusztus 5-én Romániába ment, de a románok a kiugrási program részeként ekkor már szabotálták a zsidóirtást. Az október 15-i nyilas puccs után visszatért Budapestre, az ő ötlete volt, hogy gyalog hajtsák az embereket Bécs felé; a fővárost a szovjetek közeledtével 1944 végén hagyta el.
A náci háborús bűnös a második világháború után amerikai hadifogságba került, de sikerült megszöknie. 1950-ben Ricardo Klement néven Argentínába költözött. Az izraeli titkosszolgálat az 1950-es évek végén Adolf Eichmann Klaus nevű fiának barátnője, egy Buenos Airesben élő zsidó lány, Sylvia Hermann segítségével bukkant a nyomára. A Moszad ügynökei végül 1960. május 11-én – az argentin hatóságok tudta és engedélye nélkül – elrabolták Eichmannt, akit május 20-án begyógyszerezve, balesetet szenvedett izraeli légiutas-kísérőnek álcázva Izraelbe szállítottak, és bíróság elé állították.
A per alatt Eichmann végig azzal védekezett, hogy parancsot teljesített, a bíróság azonban nem fogadta érvelését, és kegyelmi kérvényét is elutasította. A halálos ítéletet május 31-én hajtották végre. Eichmann hamvait a Földközi-tengerbe szórták, hogy sírja ne válhasson zarándokhellyé.
A per alatt írt jegyzetei 2000-ben jelentek meg, ezekben is hivatalnoknak nevezi magát, aki csak Hitler utasításait hajtotta végre. A Sassen-interjúban viszont ezt mondta: "Örömmel fogok sírba szállni abban a tudatban, hogy zsidók millióit rántottam magammal."
Az "eddigi legrealisztikusabb" arcrekonstrukciót mutatták be Szent Miklós mürai püspökről a liverpooli John Moores Egyetem kutatói.
A liverpooli John Moores Egyetemen működő Face Lab munkatársai végezték el Szent Miklós (Nikolaosz) háromdimenziós arcrekonstrukcióját. Bár ilyen projektek korábban is voltak, Caroline Wilkinson professzor tájékoztatása szerint ez az eddigi "legrealisztikusabb portré" a mürai püspökről, a kutatás pedig az "összes történelmi forrást és csontelemzési eredményt felhasználta".
A kutatás során figyelembe vették Nikolaosz törött orrát, illetve azt a tényt, hogy a püspök e testrésze "asszimetrikusan gyógyult", ami különös, kemény arckifejezést kölcsönzött neki. Miklósnak a kutatások szerint hosszú szakálla, kerek feje és szögletes állkapcsa volt.
Szent Miklós életéről kevés írásos forrás maradt fenn. A hagyomány szerint a 3. század végén született a kis-ázsiai Patarában (Törökország), gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona nevelte, s ő ismertette meg a kereszténységgel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került, de életben maradt, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton.
Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsuk törökök, tetemét tisztelői az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát építettek a tiszteletére, s ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron. Ankara és Róma között ma is vita van a csontok esetleges visszaszállítása miatt.
Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár. Nikolaosz a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, ezért ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok védőszentje.
Szintén az ő alakjához kötik, hogy amikor városát éhínség sújtotta és egy gonosz hentes három kisgyermeket megölt, Miklós leleplezte bűnét és a fiúkat is feltámasztotta, így ő a gyermekek és a diákok védőszentje is, továbbá Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek és Kecskemét városának.
„Ez a valaha volt legnagyszerűbb felfedezés! Még annyit sem éreztem, mintha egy tűvel szúrtak volna meg” – kiáltott fel az anekdota szerint Horace Wells connecticuti fogorvos 1844. decemberi 11-én, miután kollégája kihúzta az egyik rossz fogát. Míg a korban egy foghúzás szinte elviselhetetlen fájdalommal járt, Wells a beavatkozás alatt a dinitrogén-oxid, vagyis nevetőgáz hatása alatt szinte semmit sem érzett. Bár módszere elterjedésére még évtizedeket kellett várni, a fogorvost az általános érzéstelenítés úttörői között tartják számon.
Az 1772-ben feltalált, kéjgázként is ismert vegyületet kezdetben nem fájdalomcsillapításra, hanem szórakoztatásra használták. A 19. század elejétől kezdve élelmes üzletemberek járták az amerikai és kanadai vidéket, és ún. nevetőgáz-show-kat tartottak a lakosságnak. Az 1830-as években maga Samuel Colt is kéjgázt árulva igyekezett pénzt gyűjteni a forgótáras ismétlőfegyverrel kapcsolatos ötletének megvalósításához.
1844. december 10-én Horace Wells is ellátogatott feleségével egy nevetőgáz hatásait bemutató rendezvényre. A fogorvos meglepődve vette észre, hogy egyik, vegyületet belélegző ismerőse nem érzett semmiféle fájdalmat, miután csúnyán beverte a lábát egy padba. Wells rádöbbent, hogy a gázt érzéstelenítésre is lehet használni. A fogorvost korábban betegei fájdalmát látva olykor órákon át nem tudta folytatni a munkáját, így a nevetőgázban hatalmas lehetőséget látott. Felfedezését 1845 januárjában egy bostoni kórházban is bemutatta. Bár a kísérleti alany nem érzett fájdalmat, többször felnyögött foghúzás közben, ezért a hallgatóság sarlatánnak titulálta, és elüldözte a Wellst.
A kudarc nagy hatással volt a fogorvosra, aki idővel az éter és a kloroform rabjává vált. Miután 1848 januárjában zavarodott állapotban savat szórt két New York-i járókelőre, börtönbe zárták. Ezt a szégyent már végképp nem tudta elviselni. Három nappal 33. születésnapja után zárkájában egy borotva segítségével öngyilkos lett.
Egy több mint hatvan éve eltűnt hajóra bukkantak több mint 600 méterrel a tengerszint alatt a Hawaiihoz tartozó Oahu szigete mellett. A tengerjárót fél évvel a második világháború vége után egy torpedó küldte a hullámsírba.
A Hawaii Egyetem kutatói tavaly bukkantak rá a tengerfenéken pihenő hajóra egy kis tengeralattjáró szerkezettel, azonban csak a múlt hét végén jelentették be a felfedezést. Annak ellenére, hogy a második világháború után megtorpedózták, a hajó legtöbb részét - beleértve még a hajókormányt is - kitűnő állapotban és az eredeti helyén találták meg.
"A felső fedélzeti szerkezet az orrtól kezdve a tatig bezárólag szépen megőrződött, s ezeket szemlélve nem is lehet észrevenni, hogy torpedó csapódott a hajóba" - mondta Terry Kerby amerikai kutató, aki a felderítő tengeralattjárót vezette.
A szakértők kiderítették, hogy a hajót Dickenson néven jegyezték be, s első, 1923-as útjától kezdve egy flotta tagjaként az óceán fenekén lévő távközlési kábelhálózat lefektetésénél dolgozott. A hajó a pennsylvaniai Chesterből hajózott ki, s a Commercial Pacific Cable Company flotta kötelékében ugyanazon év júliusában érkezett meg Hawaiira.
1923 és 1941 között a Hawaiitól északnyugatra lévő Midway-szigetek, valamint a Hawaiitól délnyugatra található Fanning-szigetek közötti kábelek lefektetésében, cseréjében és javításában segédkezett. 1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadás napján a Dickenson a Cable and Wireless Ltd. távközlési vállalat brit munkavállalóit szállította a Midway-szigetekről Oahuba, ahová pont a leghevesebb tűz idején hajózott be.
A háború alatt a Midway-szigetek telekommunikációs rendszere teljesen leállt, a Dickensont pedig átnevezték U.S.S. Kailuára, s a Csendes-óceán déli részén folytatta a korábban megkezdett tevékenységét. A háború befejezése után visszatért Pearl Harbor kikötőjébe, azonban sem az amerikai tengerészet, sem a hajó tulajdonosai nem akarták újra üzembe állítani, így 1946. február 7-én a U.S.S. Kailuát egy amerikai tengeralattjáró megtorpedózta. Oahu szigetétől 32 kilométerre süllyedt el, azonban senki sem jegyezte fel pontos nyughelyét.
"A csendes-óceáni távközlési rendszer kiépítésében betöltött szerepe, valamint a második világháborús tevékenysége folytán a tengerjáró igen fontos szerepet kapott történelmünkben" - mondta Hans Van Tilburg tengerkutató.
A kutatócsapat véletlenül bukkant rá a roncsra tavaly. Nem dőlt el, így kiemelkedett a tengerfenékből, vagyis könnyen észre lehetett venni a szonár segítségével. Mivel szinte minden egyes darabja a helyén volt, még a hajóorron lévő száma, az IX-71 is jól látszott, az azonosítás nem okozott gondot a kutatóknak.
Napóleon mindig 12 kalapot tartott magánál. A császár ki nem állhatta az új fejfedőket, ezért azok betörése az inas feladata volt.
Az aztékok előszeretettel fogyasztottak különböző rovarokat, többek között tücsköt és hangyát is.
A németek mindössze 20 harckocsit gyártottak az első világháború alatt. Az egy ágyúval és hat géppuskával felszerelt A7V nevű tankot 18 fős személyzet üzemeltette.
