Múlt-kor

A hieroglif írás (másik nevén képírás) körülbelül hatezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. A hieroglifa, vagyis egy rajzos szimbólum eredetileg mindig konkrét tárgyat, élőlényt jelölt, ám később - a kutatások szerint négyezer évvel ezelőtt - az egyiptomi írás már az abc összes hangjegyét külön jelölhette. A hieroglif írás kurziválódása után a papiruszon egyszerűbben megformálható jelekké változott, s kialakult a hieratikus írás. Ebből fejlődött ki a démotikus írás, amely már szinte folyóírás, s az eredeti piktogramokat már szinte lehetetlen felismerni benne.

E három írásrendszert párhuzamosan használták Egyiptomban, s tulajdonképpen ennek köszönhetjük újkori megfejtésüket is, ugyanis az 1799-ben felfedezett rosette-i kövön a démotikus és a hieroglif írás mellett görög nyelven is ugyanazokat a szövegeket írták egymás mellé, így Champollion ki tudta következtetni mondanivalójukat. A történelem leghosszabban alkalmazott írásrendszere még a Római Birodalom bukása idején is használatban volt, azonban az 5. század után a felejtés homokja teljesen befedte.

Az innek elérhető játék remek időtöltés lehet munka közben vagy helyett. Jó szórakozást!

Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. A Templomos Rendet 1118-ban – főként a szentföldi zarándokok védelmére – hozta létre Hugues de Payens champagne-i lovag nyolc társával együtt. A templomosok egyszerre voltak katonák és szerzetes papok.

2. A rend gyors sikeréhez nagyban hozzájárult Clairvaux-i Szent Bernát támogatása, aki megalkotta a rend reguláját, és írásaiban dicsérte a szerzetes lovagokat. A regula szerint a szüzességi fogadalmat tett templomosok csak anyjukat, nővérüket és nagynénjüket csókolhatták meg.

3. Mivel II. Balduin jeruzsálemi király az egykori Salamon-templom egyik szárnyát adományozta a lovagoknak, elterjedt a legenda, hogy a katona-papok a templom kincseinek birtokában (frigyláda, Szent Grál stb.) szerezték óriási hatalmukat.

4. A templomosok találták fel a csekket. A szentföldi zarándokok a templomosok európai telephelyein adták le értékeiket, majd cserébe kaptak egy hitellevelet, amit a helyszínre érve beválthattak.

5. A 13. századra Európa bankáraivá váló templomosok – más keresztény hitelezőkkel szemben – kamatot is felszámolhattak.

6. Mivel a lovagok szegénységi fogadalmat tettek, nem lehettek gazdagok, a rend azonban saját ügyeinek bonyolítására óriási vagyont halmozott fel. A templomosok hatalma a hódítások, az adományok, valamint banki tevékenységük révén hamarosan egész Nyugat-Európára kiterjedt, és az uralkodók legfőbb hitelezőivé váltak.

7. Mivel IV. Fülöp francia király legnagyobb hitelezői a templomosok voltak, az uralkodó helyzete könnyítése érdekében 1307. október 13-án 140 lovagot letartóztatott, és megkezdte a rend felszámolását. Sokak szerint péntek 13-át azért tartjuk szerencsétlen napnak, mivel 1307. október 13-a, a templomosok elfogásának napja péntekre esett, ez azonban valószínűleg csak egy legenda.

8. A templomosokat többek között a feszület leköpésével, Krisztus tagadásával, ördögimádással, valamint azzal vádolták, hogy fenéken csókolták egymást a beavatási szertartásokon.

9. Mivel a templomosok pecsétje két, közös lovon, egymás háta mögött ülő embert ábrázol, a lovagokra könnyen rásütötték, hogy homoszexuálisok.

10. Egy elmélet szerint a templomosok a szabadkőművesek elődei, mivel a rend felszámolása után néhányan Skóciába szöktek, és ott – elkerülendő az üldöztetést – szabadkőműves néven folytatták tevékenységüket.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Egyedülálló gyűjtemény látható az orosz művészeteknek és dizájnnak szentelt galériában, a londoni GRAD-ban. Az itt bemutatott szovjet némafilm-plakátok koruk mesterművei voltak, az alkotók között ott találjuk Jakov Ruklevszkijt, Alekszander Naumovot, vagy éppen a Stenberg-fivéreket.

A kiállítás január 17. és március 29. között tekinthető meg, a link innen elérhető

A csavar egy másik gépből (1926)

Olaj (1927)

A dekabristák (1927)

Tökéletes úriember (1928)

Halálhurok (1929)

Október (1927)

A hárommilliós ügy (1926)

Sportláz (1928)

Október (1927)

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Oszama bin Laden rajongott a röplabdáért. Testőre szerint Oszama olyan magas volt, hogy a lecsapásokhoz egyáltalán nem kellett felugrania.

Az i. e. 73-71-ig tartó Spartacus-féle rabszolgafelkelést követő megtorlás során 6000 rabszolgát feszítettek keresztre a Rómából délre vezető út, a Via Appia mentén.

A szakállas férfiaknak különadót kellett fizetniük a 16-i századi Angliában.

További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. A kávétermesztés a források szerint először Jemenben indult meg a 15. században, ahova valószínűleg az etióp Kaffa tartományból szállították a kávécserje termését.

2. A jemeni szufi szerzetesek voltak az első rendszeres kávéfogyasztók, mivel az ital segített nekik az éjszakai virrasztások során fennmaradni.

3. A legenda szerint az ital hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel először a 9. században, akinek kecskéi rendkívül élénkké váltak, miután ettek a kávészemekből.

4. „Az ördög itala annyira finom, hogy csőbe kellene húznunk, és meg kellene keresztelnünk” – mondta állítólag VIII. Kelemen pápa, miután tanácsadói a sötét erők találmányának nevezték a kávét.

5. Európában elsőként a velenceiek kereskedtek kávéval a 17. század elején.

6. A kávéházak Európában a 17. század közepétől a társasági és politikai élet egyik legfőbb színterévé váltak.

7. Az angol asszonyok 1674-ben adták ki a „Nők kávéellenes petíciója” címet viselő kiáltványukat, miután megunták, hogy férjeik hosszú órákat töltenek a kávéházakban.

8. II. Károly angol király 1675-ben betiltotta a kávéházakat, mint az összeesküvések potenciális fészkeit, ám miniszterei tiltakozása miatt már a kihirdetés előtt visszavonta a rendeletet.

9. Az anekdota szerint Voltaire akár ötven csésze kávét is megivott egy nap.

10. Az instant kávét George Washington, az első amerikai elnök névrokonának cége kezdte el forgalmazni 1910-ben.

További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Chuck Norris és Allen Ginsberg nélkül fájóan hiányos lista, itt találtuk

További érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Albert Einstein csodálta, nevezték a „modern tudomány atyjának”, megfordult az inkvizíció előtt, élete utolsó éveit pedig házi őrizetben töltötte, ráadásul meg is vakult. Nevéhez fűződik a Jupiter holdjainak, a Szaturnusz gyűrűinek, valamint a napfoltoknak a felfedezése, először használta az égbolt vizsgálatára a távcsövet, és kutatásai jelentősen hozzájárultak Newton törvényeinek felállításához. 1642. január 8-án hunyt el Galileo Galilei.

A pisai, majd a padovai egyetem matematika professzoraként tevékenykedő Galilei az 1610-es években került az egyház látókörébe a Kopernikusz által megfogalmazott heliocentrikus világkép propagálása miatt. Csodálója, VIII. Orbán pápa 1623-ban történő beiktatása után arra kérte a tudóst, hogy a konfliktus elkerülése érdekében egyszerű hipotézisként fejtse ki nézeteit. Galilei azonban Párbeszédek címmel kiadott munkájában az egyház hivatalos álláspontja, a geocentrikus világkép képviselőjének a Simplicius, azaz Együgyű nevet adta, akinek bizonyos megnyilvánulásai megegyeztek a pápa által hangoztatott véleménnyel. Galilei elvesztette VIII. Orbán támogatását.

A tudós hiába védekezett azzal, hogy a hasonló nevű újplatonista filozófusról mintázta Simplicius alakját, az inkvizíció elé került, és nézetei visszavonására kényszerült. Bár először börtönre ítélték, büntetését házi őrizetre módosították. A per alatt fényűző palotákban szállásolták el, utolsó éveit pedig viszonylagos nyugalomban, munkával töltötte otthonában. Katolikus hite mellett a történtek ellenére élete végéig kitartott. A Vatikán 1992-ben, II. János Pál pápa kezdeményezésére visszavonta az inkvizíció által hozott ítéletet.

Galileit 1737-ben újratemették, és azóta neves társaságban, többek között Michelangelo és Machiavelli mellett fekszik a firenzei Santa Croce-bazilikában. Újratemetéskor egy rajongó a holttest három ujját és egy fogát is ellopta. Jobb kezének középső ujja azonban előkerült, és ma is megtekinthető a firenzei Tudománytörténeti Múzeumban.

Egyesek szerint azért, hogy megszegjük őket, vagy hogy éppen jobb emberként, kihívásokkal tele indítsuk az új évet. A fogadalomtevésnek több ezer éves hagyományai vannak, s gyökerét a Római Birodalomban kell keresnünk, habár már a babilóniaiaknál is megjelent. A mezopotámiai birodalom lakói ugyanis minden év elején isteneik színe elé járultak, ahol ígéretet tettek, hogy kölcsönzött tárgyaikat visszaadják, adósságaikat pedig kifizetik.

Róma legmagasabb tisztviselői a hagyománynak megfelelően január elsején esküt tettek, hogy az új esztendőben is hűek lesznek a köztársasághoz, később pedig a császárhoz. Eme alkalom nagyszabású rendezvényeket szült, ahol a római légiók is felvonultak, majd áldozatot mutattak be a Capitolium dombján. Az évente megrendezésre kerülő esemény megújította a köteléket a polgárok, az állam és az istenek között.

Az újévre már a rómaiak is úgy tekintettek, mint egyfajta lehetőség, hogy maguk mögött hagyják a múltat, s tiszta lappal nézzenek az előttük álló évre. Az emberek édes gyümölcsöket és mézet adtak társaiknak, s áldásokkal köszöntötték egymást. A bíróságok is csak délelőtt működtek, kvázi fél napos szabadságot adva dolgozóiknak.

Január elsején a rómaiak az új kezdet istenét, a kétarcú Janust ünnepelték, akinek egyik arca az óév, másik az újévbe néz. Az ajtókkal és küszöbökkel "megtestesített" isten tiszteletére Róma népe a januárt, az év első hónapját róla nevezte el; Janus az otthon, a család és a barátság értékeit szimbolizálta. Templomának ajtói zárva voltak, amikor Rómában béke honolt, ám háború idején kinyílt, ezzel is jelezve, hogy az istenség nincs jelen.

A középkorban a lovagok a karácsonyi időszak végén ún. pávatollas esküt tettek, amelynek keretében megerősítették a lovagi erények iránti elkötelezettségüket.

Mára széles körben elterjedt az újévi fogadalomtevés szokása (leggyakoribban egyébként a jótékonykodásra, az egészségesebb életmódra, valamint a pozitívabb gondolkodásra ösztönözzük magunkat). Míg a nagy gazdasági világválság végén az amerikai felnőttek 25 százaléka fogadott meg valamit az új esztendőre vonatkozólag, a 21. századra - egyes becslések szerint - ez az arány 40 fölé kúszott.

Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A második világháború európai hadszínterén a szövetséges hatalmak közül a Vörös Hadsereg volt a legsikeresebb szárazföldi hadsereg, elpusztítván a háborúban bevetett német haderő 75-80 százalékát.

Benito Mussolini napi 18 órát dolgozott, és minden reggel egy Dante-versszak elolvasásával kezdte a napot.

A kétszáz méteres sprint volt az egyetlen versenyszám az első 13 antik olimpián.

További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

„Soha életemben nem éreztem bizonyosabbnak, hogy helyesen cselekszem, mint most, amikor aláírom ezt a papirost!” – mondta Abraham Lincoln a „lázadó” déli államok területén élő rabszolgákat felszabadító Emancipációs Kiáltvány aláírása kapcsán. Az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke 1862 júliusában ismertette a Kongresszus előtt a kiáltvány tervezetét, majd 1862. szeptember 22-én, öt nappal az uniós seregek antietami győzelme után jelentette be, hogy 1863. január 1-jével életbe lép a rendelkezés.

Annak ellenére, hogy az északiak körében sokan ellenezték a feketék emancipációját, a polgárháború második évére a politikai-katonai döntéshozók felismerték, hogy a déli rabszolgák felszabadítása lehet a győzelem kulcsa. Ez a lépés ugyanis amellett, hogy jelentősen meggyengítette a konföderációs államok gazdasági helyzetét, jelentősen megnövelte az uniós hadseregben szolgáló katonák számát. Ráadásul az északiak erkölcsi fölényt is kovácsoltak az ügyből, hiszen innentől kezdve a nagyhatalmak már nem a déli államok függetlenségi törekvéseinek leverőjeként, hanem a feketék felszabadításáért harcoló szövetségként tekintett az Unióra.

Bár a haditengerészetnél már 1861-ben is alkalmaztak feketéket, 1862-ben pedig már az első ezredeiket is megszervezték, a fekete önkéntesek befogadása csak 1863-ban öltött tömeges méreteket. A felszabadított rabszolgákat azonban ezután sem kezelték egyenlő félként. Kezdetben a 13 dolláros havi zsold helyett mindössze 10 dollárt fizettek a feketéknek, és csak 1864-től kaptak ugyanakkora fizetést, mint fehér társaik. Ennek ellenére a háború végéig 178 ezren harcoltak az uniós hadseregek kötelékein belül.

Bár a kiáltvány kihirdetése hatalmas mérföldkő volt a feketék egyenjogúságáért folyatott harcban, még nem jelentett automatikusan egyenlő bánásmódot. Még egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a polgárjogi mozgalom minden korábbinál jelentősebb eredményeket érjen el a feketék szegregációjának megszüntetése területén.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán