Múlt-kor

Egy unatkozó indonéz, bizonyos Agan Harahap keze munkáját dicsérik a következő fotómanipulációk, ahol híres háborús fényképeken véletlenszerűen tűnnek fel a szuperhősök. Ne lepődjünk meg, ha Supermant látjuk a második világháborús normandiai cherbourg-i csata kellős közepén, ha Batman ellenőrzi az ejtőernyősöket a greenhami repülőtéren '44 júniusában, vagy ha a jaltai találkozó triója fölött Darth Vader őrködik kihúzott lézerkarddal, miközben több száz kilométerre nyugatra Amerika Kapitány osztja az észt Heinrich Himmlernek.

Batman ellenőrzi az ejtőernyősöket a greenhami repülőtéren '44 júniusában

Superman pózol a szövetséges katonák és műalkotások kötelékében a bajorországi neuschwansteini kastélyban 1945-ben

Darth Vader őrzi a rendet a szövetséges nagyhatalmak vezetői felett Jaltában

A Sötét Nagyúr Vietnamban is járt 1968-ban

A kollaboráló Amerika Kapitány Himmler társaságában

Batman lehetett a kubai rezsim fő támogatója

Hihetetlen Hulk magyaráz a szovjetek ellen harcoló afgánoknak 1986-ban

Flash is segített a német katonák elfogásában 1945-ben

Darth Vader lelket önt a küldetés előtt álló amerikai tengerészgyalogosokba

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Drakulával népszerűsítené Erdélyt a román kormány, amihez uniós forrásokat használnának fel. A Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester által kezdeményezett projektet a Román Turizmus Munkáltatói Szövetsége is felkarolta, amely azt szeretné, ha Brassó, Szeben, Kolozs, Beszterce-Naszód és Fehér megye is csatlakozna, mivel fontos lenne hozzá az uniós alapok lehívása.

Florea szerint a „Drakula mint márka régóta létezik, csak ki kell aknázni a benne rejlő lehetőségeket, be kell csomagolni és modern eszközökkel eladni”. A "horrorisztikus" szórakoztatásra épülő turizmusnak elég nagy keletje van a világon, elég csak a skóciai Loch Ness-i szörnyre, a salemi (Massachusetts, USA) boszorkányper-túrákra vagy a roswelli UFO katasztrófára (Új-Mexikó, USA) utalni.

Drakula, azaz Vlad Tepes 1431-ben született Segesváron, Havasalföld uralkodója volt. A korabeli feljegyzések szerint kegyetlenül kivégeztette ellenfeleit, a bűnözőket és az elfogott török katonákat is; legalább 50 ezer (más források szerint 80 ezer) ember halála száradhat a lelkén. Román keresztneve, a Draculea apja nevéből eredhet, míg a Tepes, vagy Cepes, azaz karóbahúzó a legkedveltebb kivégzési módszerére utalhat. 

A török ellen harcoló Vlad Tepest Mátyás király mozdította el a vajdai székből, 1476 decemberében hunyt el. A történeti források szerint fejét a törökök szerezték meg, és karóba húzva állították ki. Romániában a nevével összeforrt kegyetlenkedések ellenére nem a szadista uralkodót látják benne, hanem a nemzeti ikonok egyike: megszálló törökök elleni küzdelme a mai napig az ország identitásához tartozik. Az uralkodásával kapcsolatos legendák Bram Stoker nevéhez fűződnek, aki 1897-ben kiadott, Drakula című regényével teremtette meg a vámpírtörténetek népszerű kultuszát.

Még több hír a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A fiatalon elhunyt fáraó, Tutanhamon szerette a vörösbort. Ozirisz birodalmába is vitt magával az ókori Egyiptomban luxuscikknek számító italból.

A második világháborúban a brit légügyi minisztérium egyik szakértője 1:6-hoz tippelte egy 30 légi bevetésből álló sorozat túlélési esélyét.


A hóhérpallos markolatához közel eső helyre gyakran feloldozó, békítő versikéket véstek.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Amikor Gerald Ford 1974 augusztusában hivatalba lépett, az amerikaiak még távolról sem heverték ki a Watergate-botrányt, egy tétovázó gazdasági közegben a vietnámi háború utáni keserű megosztottság évtizedét élték. Az alelnökből elnökké lépett Ford megpróbálta begyógyítani a sebeket és visszairányítani országát a helyes útra. A 2006-ban elhunyt elnök július 14-én lenne kereken 100 éves, emlékére összeszedtünk néhány kevéssé ismert tényt róla.

1. Nem ezen a néven született
Habár az Egyesült Államok 38. elnöke Gerald R. Fordként vonult be a történelembe, nem ezen a néven látta meg a napvilágot. Eredeti neve Leslie Lynch King volt, azonban szülei nem sokkal születése után elváltak, később pedig édesanyja hozzáment egy Gerald Rudolph Ford nevű michigani kereskedőhöz, akiről végülis nevét kapta a leendő elnök. Azonban hivatalosan 1935-ig az előző név alatt „futott”.

2. NFL-játékos lehetett volna
Kevesen tudják, de Ford 1931 és 1935 között a Michigani Egyetem Wolverines nevű amerikai futballcsapatában játszott, amely ebben az időben kétszer is országos bajnok lett, 1934-ben pedig Fordot a legértékesebb játékosnak kiáltották ki. Még érettségije után két profi csapattól, a Detroit Lionstől és a Green Bay Packerstől is ajánlatot kapott, azonban ő a jogi tanulmányokat választotta. Ennek ellenére hivatali ideje alatt gyakran mondogatták rosszmájúan politikai ellenfelei, hogy „az elnök túl sokat játszott sisak nélkül.”

3. Majdnem meghalt egy tájfun miatt
Ford már jogászként dolgozott, amikor Pearl Harbort megtámadták a japánok. A hírre bevonult az amerikai haditengerészetbe, ahol testedző tiszt lett Észak-Karolinában. Miután többször is felvételét kérte harcoló hadosztályokhoz, végül a csendes-óceáni hadszíntéren feladatot teljesítő U.S.S. Monterey repülőgéphordozóra került. 1944. december 18-án a hajó egyike volt azon járműveknek, amelyeket elkapott a 230 km/órával tomboló Kobra tájfun (Typhoon Cobra). A félelmetes viharban 790 tengerész tűnt el, Ford élete egy hajszálon múlott, de túlélte.

4. Sem alelnöknek, sem elnöknek soha nem választották meg
„Különleges körülmények között veszem át az elnöki hivatalt” – mondta beiktatási beszédében, ami hatványozottan igaz volt. Nixon görög származású alelnöke, Spiro Agnew adócsalás és pénzmosás miatt 1973-ban lemondásra kényszerült, s helyébe Ford lépett. A Watergate-botrány kirobbanása után a 25. alkotmánymódosításnak megfelelően az elnököt pedig a kinevezett alelnök váltotta, így egyik tisztségére sem választották meg hivatalosan.

5. Két nő is ki akarta nyírni
1975-ös kaliforniai kampánykörútja során Fordot két hölgy is el akarta tenni láb alól. A Charles Manson-hívő Lynette “Squeaky” (vinnyogó) Fromme Sacramentóban próbálta végrehajtani tervét, míg két héttel később egy radikális aktivista, Sara Jane Moore kívánt az elnökbe golyót ereszteni, de a közelállók kiütötték a kezéből a fegyvert. Mindketten életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, ám 2009-ben Moore feltételesen szabadlábra került, Fronde viszont még mindig a rácsok mögött van.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A világot igencsak meglepte az a tény, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal széleskörű elektronikus kémkedést folytat szerte a világon. Azonban nem ők az egyetlenek, akik fülüket az ajtóra tapasztják.

A ForeignPolicy online magazin értesülései szerint a világ számos országa alkalmazza a lehallgatás útján történő információszerzést, különösen Oroszországot emelte ki. A hatalmas területű állam valóságos „örökséget” kapott a Szovjetuniótól, amely a hidegháború idején az egyik legnagyobb elektronikus lehallgató hálózattal rendelkezett, aminek a segítségével információkat akart szerezni az ellenséges Egyesült Államoktól és annak európai szövetségeseitől.

Az értesülések szerint ezek a lehallgató állomások még mindig léteznek. Bár néhányukat már megemésztette a rozsda a volt szovjet tagországokban, sok még mindig működőképes. A katonai hírszerzés történetét kutató történész, Matthew Aid megvizsgálta a nemrég feloldott CIA dokumentumokat, amely felsorolta azt a 10 darab KGB-s stratégiai rádiólehallgató állomást, amely a Szovjetunió felbomlása után újjáalakuló államok területén található.

Ezen állomások csak egy apró, de rendkívüli fontossággal bíró részei a hatalmas szervezetnek, amely egyrészt a lehallgatást, de a beérkező információ feldolgozását is elvégezte. Az így megszerzett híreket nem csupán a KGB-nek, hanem a Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyijenek (GRU), vagyis a legfőbb szovjet katonai hírszerzési központnak, a Felderítő Főcsoportfőnökségnek is továbbították a szovjet ügynökök.

A kutató szerint ezek bár hidegháborús relikviák, legtöbbjük - a megszerzendő információk jelentőségétől függetlenül - még mindig figyelemmel kíséri az Egyesült Államok, Európa és még néhány ország belső és külső kommunikációját. A térképen látható, hol is találhatóak ezek az állomások.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Az európai gyarmatosítás során számos járványos megbetegedés került Amerikába, a konkvisztádorok pedig háborút és nélkülözést hoztak a megtizedelt őslakosok fejére. Azonban leghűségesebb társaik, a kutyák, amelyek ősei gazdáikkal együtt még a Bering-szoros felől érkeztek az Újvilágba, lényegesen jobban jártak, állítja egy új kutatás.

Több száz amerikai kutyafajta genetikai elemzése folytán kiderült, hogy a házi kedvencek gyökerei – a több évszázados európai behatás ellenére – Ázsiába vezetnek. DNS-ük alapján kevesebb mint 30 százalékuk büszkélkedhet európai eredettel, ami egyértelműen arra utal, hogy a Kolumbusz előtti népek őseivel érkezett a kutya Amerikába. A tanulmány azt is megállapította, hogy az egyik legkisebb kutyafajta, az inkák és aztékok idejében őrzőkutyaként alkalmazott csivava a kutyák egyik legősibb törzséből származik.

A csivava őse, a techichi egy 9. századi mexikói ábrázoláson

A kutyákat először Ázsiában háziasították mintegy 30 ezer évvel ezelőtt, a fosszilis bizonyítékok alapján 10 ezer éve már bizonyára élhettek domesztikált kutyák az amerikai kontinensen is. Miután a 16. században megjelentek az Újvilágban az öreg kontinens cseppet sem barátságos felfedezői, néhány évtized leforgása alatt kis híján kiirtották az őshonos indiánokat. A hódítók pedig magukkal hozták a kutyáikat is, amelyek azonban nem futottak be akkora „genetikai karriert”, mint gazdáik.

A népesség nagy részét kiirtották, kultúrák lettek pillanatok alatt a semmivé, ezáltal nem maradt senki, aki gondoskodjon a kutyákról. Eddig a legtöbb kutató úgy vélte, hogy az amerikai kontinensen fellelhető kutyák zöme európai eredetű. A szakemberek, hogy nyomon tudják követni az amerikai kutyák gyökereit, 347 fajtatiszta kutyát vizsgáltak meg – köztük volt az alaszkai malamut, a csivava és a perui meztelen kutya is –, majd összehasonlították őket az európai társaikkal.

Az eredmények szerint a kutyák alig 30 százaléka rendelkezett európai gyökerekkel, míg az emberi populáció esetében ez az arány lényegesen nagyobb. Érdekes adat továbbá, hogy a Grönlandon élő kutyák sem tobzódnak az európai DNS-ekben, zömük szintén ázsiai génekkel büszkélkedhet.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Az ipari forradalom a nyugati hatalmakat olyan piacok keresésére ösztönözte, ahol el tudták adni ipari termékeiket és ahol nyersanyaghoz juthattak hozzá. Japánra is szemet vetettek: 160 éve, 1853. július 8-án Matthew Perry észak-amerikai hajóskapitány a szigetország partjaihoz, a mai Tokióhoz érkezett négy „fekete hajó”-ból álló hadiflottájával és az elnök üzenetével, amelyben kereskedelmi jogokat követelt. Az ajánlat válságot robbantott ki a megosztott arisztokráciában; a sógunhoz közeliek hajlottak a megegyezésre: nem nyitottságból, hanem mert tudták, hogy nem rendelkeznek megfelelő haderővel ahhoz, hogy szembeszegüljenek az észak-amerikaiakkal. Ez volt az első lépés Japán „megnyitása” felé, amelyet 250 éven át a Tokugava sógunátus zárt el a külvilágtól.

1. Kis faluból nőtt ki
Tokió egy kis halászfaluból, Edóból nőtt ki és vált hatalmas metropolisszá. A település időszámításunk előtt 3000 körül népesült be, a 12. században megerősítették, majd megépítették az edói kastélyt (ez ma a császári palota). Felemelkedését annak köszönheti, hogy Tokugava Iejaszu Edóba helyezte székhelyét. 1720-ban Edo lakossága elérte az 1 millió főt, s a világ egyik legnagyobb városa lett. Edo – amelyet 1868-ban, a Meidzsi-restauráció idején neveztek át Tokióra – "spontán" lett Japán fővárosa, mivel a császár Kiotót jelölte ki a birodalom központjának.

2. Majdnem teljesen romba dőlt 1923-ban
A Richter-skála szerinti 7.9-8.4-as erejű földrengés soha nem látott pusztítást vitt végbe Tokió és Yokohama városában 1923. szeptember 1-jén. A katasztrófában a főváros épületeinek 45 százaléka megsemmisült, több mint 140 ezren haltak meg. Tokióban olyan híresztelések keltek lábra, hogy a földrengés által okozott felfordulást kihasználva koreai bevándorlók kezdtek fosztogatni, "válaszul" arra, hogy Japán 1910-ben annektálta Koreát. Mint kiderült, ennek semmi alapja nem volt, de ez sem mentette meg annak az ötezer koreainak az életét, akiket megtorlásul a japán hatóságok kivégeztek.

3. A szövetségesek bombázása Hirosimát és Nagaszakit idézte
A második világháborús légitámadások az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás utáni hónapokban kezdődtek Tokió ellen. A harcok 1944, a csendes-óceániai szigetek visszaszerzése után tovább fokozódtak. 1945 márciusában, az Operation Meetinghouse („Imaház Hadművelet") fedőnév alatt Tokióra 2000 tonna gyújtóbombát szórtak alig 48 óra alatt, megölve 80-130 ezer japánt. Drezda mellett ez volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása.

4. Itt van a legrégebb óta monarchia
A hagyomány szerint i.e. 600-ban lépett trónra az első japán császár (tennó), a legendás Dzsinmu, s ezzel megkezdődött a japán időszámítás. Akihito (1933-) a hagyomány szerint a 125. császár Japán trónján, és a világ egyetlen ma élő császára. Akihito – elődjeitől eltérően – nem szolgált a hadseregben, helyette a neves Gakushuin Egyetemre járt, többek között Yoko Onóval.

5. A világ legnagyobb metropolisza
Tokió Japán közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. 23 kerületből áll, az agglomerációval együtt összesen 35 millióan lakják (magát Tokiót 13 millióan), ezzel a japán főváros a világ legnépesebb urbanizált területe.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A bajonettet legelőször vadászok alkalmazták abból a célból, hogy elűzzék az elhibázott lövés miatt rájuk támadó vadállatokat.

Az ókori olimpiák első dokumentált bundabotránya Kr. e 338-ban történt. A thesszáliai bokszoló, Eupolusz a végső diadal érdekében megvesztegette ellenfeleit.

A keresztre feszítést a Sengoku-korszak idején (1467—1573) vezették be Japánban.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Izraeli régészek feltárták a legendás hatodik római légió galileai bázisát, amely egykoron a térségben állomásozó birodalmi seregek központi irányítását végezte. 1800 évvel ezelőtt a légió 3500 katonája Galilea és Szamaria egy részét uralta.

A szakemberek úgy vélik, hogy a most megtalált romok a közel-keleti térség két légiója közül valaha a hatodik számúhoz tartozhattak, amely i. sz. 120-300 között tevékenykedett a bibliai Kánaán földjén. Az Izraeli Régészeti Hatóság régésze, Jotam Tepper már régóta gyanította, hogy a terület a Legio Sexta Ferrata, más néven a Vaspáncélos Légió központi bázisának adott otthont. Galileában egy másik római csapattest, a 10. számú is teljesített szolgálatot, őróluk biztosan tudjuk, hogy Jeruzsálemben volt a székhelyük.

Római vízvezeték a sivatagos földben

Az elmúlt héten a Tepper és Matthew Adams régész vezette kutatócsapat egy árokrendszert és falak egykori alapjait találta meg, a helyszín belső részén pedig vízvezetékeket, fedett szennyvízcsatornát, érméket és csempéket fedezett fel. Több leletet pedig a légió egyik szimbóluma, a törött zsindely díszítette. (A másik jelképe a bika volt.) A helyszín két történelmi gyöngyszem között helyezkedik el: az egyik Tel Megiddo, az UNESCO Világörökség részét képező ókori erődített város, a másik pedig a legrégebbi ismert keresztény imaház, amelyet hét és fél évvel ezelőtt a légió központjától hét kilométerrel délre, a megiddói börtön területén maguk a lakók tártak fel.

Az izraeli Haifa Múzeumban őrzött légiós felirat: VEXILLA TIO LEG VI FERR - a hatodik légió különítménye

A hatodik légiót i. e. 65-ben hívták életre, később nagy szerep jutott számára az i. e. 40-30-as évek polgárháborúiban. A gyakran „Fidelis Constans” (határozottan lojális) néven is emlegetett csapat részt vett Julius Caesar oldalán a pharszaloszi csatában, ahol döntő győzelmet aratott Pompeius felett. Később a hadtest Egyiptomba került, ahol nagy segítséget jelentett Caesar és Kleopátra számára, akik az alexandriai palotában rekedtek a város ostromakor. A légió hatalmas veszteségeket szenvedett, embereinek közel kétharmadát elveszítette, de győzedelmeskedett.

Ezt követően a Közel-Keletre került, ahol Marcus Antonius pártusok elleni háborújában vett részt, majd Kleopátra második szeretőjének oldalán avatkozott be a hatalomért vívott ütközetben, ahol Octavianus erőitől ismét súlyos veszteségeket szenvedett. Később Júdeába vezényelték, ahol a zsidó háborúban és a Bar Kohba lázadás leverésében is szerepet kapott.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. Adams azt hitte, július 2-án fognak ünnepelni
A Kontinentális Kongresszus hivatalosan 1776. július 2-án mondta ki a függetlenséget a brit uralomtól, ezért gondolta azt az egyik alapító atya, John Adams, az USA második elnöke, hogy a jövő generációi majd ezt a dátumot fogják a függetlenség napjaként ünnepelni. Nem így lett. A kongresszus végül július 4-én fogadta el a Thomas Jefferson által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot, amivel létrejött az Amerikai Egyesült Államok.

2. Három elnök halt meg július 4-én
Az USA történetének legfontosabb dátuma három elnöknek is földi pályafutása végét jelentette. Az 50. évfordulón, 1826-ban John Adams és Thomas Jefferson is ezen a napon – néhány óra eltéréssel – halt meg. Politikai riválisok voltak (Jefferson John Adams elnöksége alatt volt alelnök, majd lett az USA harmadik elnöke), de később életre szóló barátságot kötöttek, s mindkettőjük neve ott van a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírók között. Az ötödik elnök, James Monroe szintén ezen a napon hunyt el. Az egyetlen elnök, aki ezen a napon született, Calvin Coolidge volt.

3. A patrióta kánon dalai nem a forradalom idején születtek
A forradalom előtt a Yankee Doodle-t eredetileg azok a brit tisztek énekelték, akik a francia és indián háborúkban harcoló szervezetlen, szarvasbőrt viselő katonákon gúnyolódtak. Az USA himnusza, a The Star-Spangled Banner szövegét pedig a 35 éves ügyvéd-költő, Francis Scott Key 1814-ben írta, miután szemtanúja volt a baltimore-i McHenry erőd ágyúzásának a két évvel korábbi brit-amerikai háború idején. (A The Star-Spangled Banner hivatalosan 1931-ban lett az amerikaiak himnusza.)

4. A legkisebb a leghagyományosabb
Rhode Islanden, a legkisebb területű amerikai államban ünneplik a legrégebb óta a függetlenség napját. A Bristol Fourth of July Parade-ot először 1785-ben tartották meg. A 13 amerikai brit kolónia közül egyébként Rhode Island deklarálta először a brit uralomtól való függetlenséget.

5. Megszázszorozódott a lakosság
Az amerikai népesség-nyilvántartási hivatal becslése szerint a 13 gyarmat összlakossága 1776-ban még csak 2,5 millió lehetett. Az Egyesült Államokban ma 316,2 millióan élnek.

További érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán