Múlt-kor

"Nem tudtam semmit az evolúcióról, de az újságokban olvastam, hogy a gyerekek azzal állítanak haza az iskolából, hogy a Biblia hülyeség" - vallotta be John W. Butler, a "majomperként" is emlegetett botrányos bíróság eljárás megindítását lehetővé tevő törvény megalkotója A tennessee-i képviselő által kezdeményezett, 1925 márciusában életbe lépő Butler Act kimondta: a déli állam iskoláiban tilos a bibliai teremtéstörténettel szembemenő elméleteket tanítani. 90 éve, 1925. július 21-én hirdettek ítéletet a "majomperben".

Az Antievolúciós Liga standja

Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója 1925. május 4-én újsághirdetésben tette közzé, hogy kész elvállalni minden olyan tanár ügyét, aki ellen a néhány héttel korábban meghozott Butler Act megsértése miatt indítottak eljárást. A tennessee-i kisváros, Dayton vezetői úgy vélték, az ügy a figyelem középpontjába helyezné a települést, ezért meggyőzték a helyi iskolában az élet keletkezését a darwini evolúcióelmélet alapján tanító, 24 éves John T. Scopest, hogy vállalja el a vádlott szerepét.

Clarence Darrow és William Jennings Bryan

A per, amelyet még egy chicagói rádióadó is közvetített, július 10-én vette kezdetét. A sajtó nevetség tárgyává tette az eljárást. A Time tudósításában a cirkusz és a keresztes hadjárat sajátságos keverékének nevezte a pert, de a déli lakosság is az újságok céltáblájává vált.

A  vád fő képviselője a korábban külügyminiszterként is tevékenykedő William Jennings Bryan volt, míg a vádlott védelmét a híres liberális ügyvéd, Clarence Darrow látta el. Az ügyvéd a per egy pontján - merőben szokatlan módon - tanúként idézte be Bryant. Sarokba szorította az ügyészt, aki kénytelen volt elismerni a bibliai teremtéstörténet hiányosságait. Nem tudni, hogy a per viselte meg ennyire, vagy egyébként is egészségügyi problémákkal küzdött, mindenesetre tény, Bryan öt nappal az ítélet kihirdetése után meghalt.

Darrow felszólal a majomperben

Az elfogult bíróság Darrow zseniális érvelése ellenére mindössze néhány percen át konzultált, mielőtt ítéletet hirdetett volna. Scopest végül bűnösnek találtak, de csak 100 dollár pénzbüntetésre ítélték, és a tennessee-i Legfelsőbb Bíróság két évvel később még ezt is a büntetési tételt is visszavonta.

Edward Turner brit fotográfus 2012-ben előkerült – egy londoni utcajelenetet, egy papagájt, valamint három kisgyermekét – megörökítő 1902-es alkotása a világ első színes filmje.

Az amerikai függetlenségi háborúban a whiskyt fizetőeszközként is használták.

A korai kereszténység századai során léteztek olyan dokumentumok, amelyek a pokol egyes részeit jéghideg helyként ábrázolták.

Bár a búvárok már az 1960-as évek óta előszeretettel csodálják meg a 70 éve a Csendes-óceán mélyén fekvő második világháborús repülőgépeket, a búvároktatóként és hajóskapitányként dolgozó Brandi Mueller fotóinak köszönhetően most már a szélesebb közönség is láthatja a roncsokat. "Különös dolog repülőgépeket látni a víz alatt. Hajóroncsokra még számítasz, de repülőkre nem" - mondta Mueller.

A Douglas SBD Dauntless, F4U Corsair, TBF/TBM Avenger, Helldiver, B-25 Mitchell, Curtiss C-46 Commando és F4F Wildcat típusú repülőgépek valójában nem a harcok következtében zuhantak az óceánba a Marshall-szigetek közelében. Egyszerűen azért dobták őket a víz fenekére a második világháború után, mert túlságosan költséges lett volna a a Kwajalein-atolltól az Egyesült Államokba történő visszaszállításuk .

A hollywoodi filmekkel ellentétben a vadnyugati vonatrablók nem a lovaik hátáról ugrottak a mozgó járműre. Általában utasként szálltak fel vagy kisiklatták a vonatot.

A Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának nemiszerv-ábrázolásait a 16. század közepétől „ágyékkötőkkel” takartatták el. Az átfestést csak 1994-ben távolították el.

Az Egyesült Államok 700 fogolytáborában közel 425 ezer német katonát őriztek a második világháborúban.

„Nem akartam elfordulni, de a sok-sok elvégzett számítás alapján úgy véltem, a robbanás a vártnál sokkal nagyobb is lehet. Úgyhogy magamra kentem némi napolajat" - emlékezett vissza Teller Ede a világ első nukleárisfegyver-tesztje előtti pillanatokra. 1945. július 16-án hajnali 5.29-kor az új-mexikói Jornada de Muerto sivatagban robbantották fel a Gadget (szerkentyű) névre keresztelt atombombát. A szerkezet 20 kilotonna TNT-nek megfelelő erővel robbant fel, a gombafelhő pedig mintegy 12 km magasra emelkedett az égen. A bombát tartó acéltorony egyszerűen felszívódott.

A szövetségi kormány 1940-ben még csak 6000 dollárt különített el a legnagyobb amerikai atomtudósok számára egy nukleáris fegyver kifejlesztésére. Ahogy azonban az évek teltek, egyre nőtt annak a veszélye, hogy a németek előbb megalkotják saját atombombájukat, ezért 1942-ben Franklin D. Roosevelt elnök engedélyével kezdetét vette a Manhattan-terv. A J. Robert Oppenheimer által vezetett projektben megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott. Közülük csak minden ezredik ismerte a vállalkozás célját.

A tudósok megfeszített munkájának köszönhetően 3 évvel később elérkezett a Trinity névre keresztelt atombombateszt napja. Az esemény nézői a robbanás helyszínétől mintegy harmincöt kilométernyire északnyugatra fekvő Compania-dombon várták a robbanást. A hideg és sötét éjszakában a feszültség szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.

Bár Telleréknek javasolták, hogy feküdjenek hasra és fordítsák el a fejüket, eszük ágában sem volt elmulasztani a látványosságot. A tudós alaposan bekente magát naptejjel, majd körbeadta a flakont a többieknek is. „Kísérteties látvány volt, ahogy legkiemelkedőbb tudósaink komoly képpel kenték a napolajat az arcukra meg a kezükre a fekete éjszakában, a várt felvillanás helyétől úgy harminc kilométernyire" - emlékezett vissza egy jelenlévő. Néhány héttel később Hirosima és Nagaszaki lakói már nem sokra mentek volna a naptejjel.

A második világháború történetének egyetlen olyan nagyobb ütközete, amelyet kizárólag légierők vívtak egymással, a Németország és Nagy-Britannia között 1940. július 10. és október 31. közötti időszakban vívott angliai csata volt. Ugyan a német Luftwaffénak sikerült néhány dél-angliai repülőteret megsemmisítenie, végső célját, a brit Királyi Légierő (RAF) felőrlését nem érte el, így légi fölény hiányában a német hadsereg nem tudta megfelelően előkészíteni a szárazföldi inváziót. Képösszeállítással idézzük fel a második világháború alakulása szempontjából sorsdöntő angliai csatát.

A brit Királyi Légierő pilótái futnak a gépeikhez (1940. július 25.)

Junkers Ju 87 típusú német zuhanóbombázó (Stuka) akció közben

A lengyel légierő két pilótája hallgatja a repülőgépek irányításával kapcsolatos instrukciókat Blackpoolban (1940. augusztus 27.)

A brit Királyi Légierő 610. századához tartozó Spitfire vadászrepülőgépek pilótái pihennek két bevetés között egy kenti bázison (1940. július 29.) 

Egy foglyul ejtett német bombázópilóta iszik egy brit katona vizespalackjából (1940. augusztus 30.)

Alakzatban repülő Supermarine Spitfire gépek a brit Királyi Légierő 610. századából

Pilóták és a Női Kisegítő Légierő munkatársai dolgoznak egy ventnori radarállomáson 

A J.H.G. McArthur repülő hadnagy Suparmarine Spitfire gépéből kilőtt nyomjelző lövedékek eltalálnak egy Heinkel He 111 típusú német gépet

A brit Királyi Légierő 310. (csehszlovák) századának bevetésről visszatért tagját, Bohumil Furstot  üdvözli a század kabalaállata (1940. szeptember 7.) 

A brit Királyi Légierő egyik pilótája vizsgálja egy elfogott Heinkel He 111 típusú gép pilótafülkéjét (1940. október 2.) 

A helyiek figyelik, amint brit rendőrök és katonák egy Lewes (Essex) közelében kényszerleszállást végrehajtó Messerschmitt Bf 109 típusú gépet vizsgálnak. A brit katonák a pilótát, Leo Zaunbrechert foglyul ejtették

Peter Townsend repülőőrnagy beszélget a földi személyzet Hawker Hurricane gépén ülő két tagjával a skóciai Wickben

Brit és német repülőgépek közötti közelharc során húzott kondenzcsíkok (1940. szeptember 18.)

A technikai személyzet egyik tagja éppen egy Mickey egér-ábrázolást készül eltávolítani egy lelőtt Messerschmitt Bf 109-esről (1940. október 2.)

Iskolás lányok ülnek egy - a családi farm mellett lezuhant - német bombázó darabjai mellett (1940. augusztus 16.)

A világtörténelem egyik legnagyobb admirálisa egy muszlim családban született kínai eunuch volt. Akármennyire is furcsán hangzik, Cseng Hónak vitathatatlanul helye van a tengerészek Hall of Fame-jében. A kapitány 317 hajóból álló ún. Kincses Flottája közel 28 ezer emberrel a fedélzetén 1405. július 11-én indult el első felfedezőútjára, amelyet 1433-as haláláig még hat további expedíció követett.

A Kínában született, de muszlim származású Cseng Ho már fiatalon a kínaiak fogságába került. Kasztrálták, majd Csu Ti herceg, a későbbi Jung-lö császár udvarába száműzték. Az új uralkodó admirálisává nevezte ki, és egy "világ körüli" expedíció vezetésével bízta meg. A korabeli feljegyzések szerint Cseng Ho flottájának egyes hajói 136 méter hosszúak és 56 méter szélesek voltak, a szekértők szerint azonban valójában 60-75 méter hosszúak lehettek, ám ezzel is messze kitűntek a korabeli vitorlások közül. Az armada puszta megjelenésével teljes kalózflottákat számolt fel.

Egyes hajókon még kis ültetvényeket is kialakítottak, hogy az ott termesztett termények segítségével biztosítsák a legénység számára létfontosságú tápanyagokat. A modern hajók rekeszeit vízhatlan válaszfalak választották el egymástól. A flotta Délkelet-Ázsia és India mellett a Közel-Keletre és Kelet-Afrikába is elhajózott. Útjai során több tucat államot kényszerített vazallusi sorba. Akik nem fogadták el, hogy a kínai császár alattvalói lettek, kegyetlen büntetésre számíthattak.

Az admirális emellett élénk kereskedelmi tevékenységet is folytatott. Porcelánnal, különböző kézműves tárgyakkal, illatszerekkel és selyemmel megrakva indult útnak, és fűszerekkel, drágakövekkel és egyéb luxuscikkekkel tért haza. A bengáli szultán még egy Szomáliából hozatott zsiráfot is ajándékozott a császárnak. Jung-lö császár halála után Kína azonban teljesen elzárkózott a külvilágtól. Az admirális útjain készült feljegyzéseket valószínűleg megsemmisítették, Cseng Ho neve pedig hosszú századokra feledésbe merült.
 

A német rendőrség egy házkutatás során több második világháborús fegyver mellett egy tankra is rábukkant egy heikendorfi villa pincéjében. A harckocsi mellett többek között egy torpedót és egy légvédelmi ágyút is találtak a helyszínen. Az észak-németországi településre siető közel húsz német katonáknak kilenc órán át tartott felszínre hozni a tankot.

Az 1943-ban készült Párduc tankot a német katonáknak két, a csatamezőn megsérült harckocsik kimentésére tervezett tank segítségével sikerült kivontatniuk. Végül még egy farámpát is építeniük kellett, hogy fel tudják húzni a pincében ragadt harckocsit. A mentési folyamat összesen mintegy kilenc órán át tartott. Mivel ennek során a ház nem sérült meg, Ulrich Buchardi, a német hadsereg egyik szóvivője precíz munkának nevezte a tank felszínre hozatalát. A rendőrség a harckocsit a többi fegyverrel együtt lefoglalta.

A pincéből felhozott légvédelmi ágyú

A rendőrség az ügyészség utasítására tartott házkutatást, mivel felmerült - később pedig beigazolódott - a gyanú, miszerint a villa 78 éves tulajdonosa a háborús eszközök birtoklását szabályozó törvény értelmében illegálisan tárol fegyvereket az otthonában. A villa magányosan élő tulajdonosa ellen a törvény megsértése miatt eljárást indítanak. A kieli ügyészeket a berlini hatóságok értesítették, miután mintegy hónappal ezelőtt - lopott náci műkincsek után kutatva - átfésülték a villát - számolt be róla a Süddeutsche Zeitung.

A tulajdonos ügyvédje, Peter Gramsch szerint a tankkal és a légvédelmi ágyúval már nem lehetett lőni, így azok birtoklása nem ütközhetett törvénybe. Az ügyvéd szerint az állítást egy 2005-ben keletkezett hivatalos irat is bizonyítja, és ügyfele kártalanítása érdekében jogi lépéseket fontolgat az ügyben.

A párduc tank

A Kiel agglomerációjához tartozó település polgármesterét, a tank kivontatását a helyszínen követő Alexander Orthot nem lepte meg, hogy az idős férfi második világháborús fegyvereket rejt otthonában. Mint elmondta, amikor 1978-ban hatalmas hó borította a várost, a tank tulajdonosa a harckocsival rótta a település utcáit. Hozzátette, az illető rajong az ilyesfajta dolgokért. "Van, aki a gőzmozdonyokat szereti, mások a vonatokat" - tette hozzá a polgármester.

1. Az NKVD alakulatai 1940 tavaszán Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására mintegy 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek. A vérengzés fő helyszíne a Katyn melletti erdő volt, de Kijevben, Harkovban, Kalinyinban, Minszkben és Szmolenszkben is több ezer foglyot gyilkoltak meg.

2. A vérengzés célja a lengyel értelmiség lefejezése volt. A katyni áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 őrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.

3. Az áldozatokat közvetlen közelről tarkón lőtték, de a szovjetek a hozzátartozókat sem kímélték. Az áldozatok családtagjait a Szovjetunió távoli vidékeire deportálták.

4. Az emigráns lengyel kormány feje, Wladislaw Sikorski már 1941 decemberében, egy Sztálinnal folytatott megbeszélés során személyesen is érdeklődött a hadifoglyok holléte felől. A diktátortól azt a cinikust választ kapta, hogy az eltűntek Mandzsúriába szöktek.

5. A szovjetek visszautasították a vádakat, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán. Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak. A dokumentumokat Hruscsov utasítására vizsgáló Alekszandr Selepin KGB-elnök 1959-ben még javaslatot is tett a meggyilkoltak személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére.

6. A németek 1943-ban hozták nyilvánosságra a vérengzés részleteit, amelyet propagandaeszközként, a szovjetek kegyetlenségének bizonyítékaként használtak fel. Joseph Goebbels kijelentette: „Katyn az én győzelmem.”

7. A londoni emigráns lengyel kormány hitelt adott a német értesüléseknek. Sztálin válaszul a németekkel való kollaborációval vádolta meg a lengyel vezetést, és minden kapcsolatot megszakított velük.

8. A mészárlásról Churchill brit kormányfő és Roosevelt amerikai elnök is tudomást szerzett, a szovjetekkel való jó viszony fenntartása érdekében azonban nem emelték fel szavukat.1944-ben Roosevelt elnök különleges követként megbízta George Earle korvettkapitányt, hogy készítsen beszámolót a katyni eseményekről. Bár a diplomata meggyőződött róla, hogy a szovjetek követték el a mészárlást, az elnök elvetette a jelentést. Earle ezután a háború végéig Amerikai Szamoán teljesített szolgálatot.

9. Sztálin 1943-tól 1946-ig összesen 10 koncepciós pert rendezett annak bizonyítására, hogy a németek felelősek a gyilkosságokért. Több tucat német katonát - főként tiszteket, többek között 18 tábornokot - akasztottak fel a mészárlásban való részvételért. A leningrádi koncepciós per egyik vádlottja, Arno Dührer elismerte nem létező bűnösségét. Ennek köszönhette, hogy kivégzés helyett 15 évi kényszermunkára ítélték.

10. Bár a Szovjetunió 1990-ben végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a mészárlásért, Szergej Frigyinszkij legfőbb katonai ügyész még 2010 nyarán is hangsúlyozta: nem lát okot arra, hogy az 1940-es tömegmészárlások során megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják.