Múlt-kor

"A nyomtatott könyv halott" - manapság már annyit hallhatjuk az előbbi mondatot, hogy talán célszerű lenne írni róla egy könyvet, amely azután évszázadokig állhatna a világ könyvtárainak polcain, bizonyítva, hogy vannak dolgok, amelyek nem tűnnek el egykönnyen az emberek hétköznapjairól. A nyomtatott könyvek amellett, hogy segítségükkel gyarapíthatjuk tudásunkat, és akár a fotelünkben ülve is felfedezhetjük a világot, sokszor már megjelenésükkel, tapintásukkal is gyönyörködtetnek. Különösen igaz ez akkor, ha egyszerre több ezer könyvet zsúfolnak össze gyönyörű környezetben. Reneszánsz freskók, barokk pompa, szecessziós kreativitás és modern megoldások a világ legszebb könyvtáraiból.

A Tripitaka Koreana egy hatalmas 13. századi, fatáblákra írt buddhista kéziratgyűjteményt őriz

Az Escorial Juan de Herrera által tervezett, Pellegrino Tibaldi freskóival díszített könyvtára

Az alsó-ausztriai Altenburg apátságának Paul Troger freskóival díszített könyvtárát Joseph Muggenast barokk építész tervezte

A dublini Trinity College könyvtárának az intézményhez kapcsolódó írók, filozófusok és támogatók mellszobraival szegélyezett ún. hosszú szobája a gyűjtemény legrégebbi darabjait őrzi

Megépítésének idején a New York-i Közkönyvtár (New York Public Library) 91 méter hosszú, 16 méter magas olvasóterme volt a legnagyobb a világon

A baltimore-i John Hopkins Egyetem George Peabody Könyvtárának csodásan díszített öntöttvas erkélyekkel szegélyezett olvasóterme

Charles Rennie Mackintosh gyönyörű szecessziós könyvtára a Glasgow-i Művészeti Iskolában

A Berlini Állami Könyvtár Wim Wenders Berlin felett az ég című filmje egyik jelenetének helyszíneként is ismert

Színes, kivilágított betonlépcső a Brandenburgi Műszaki Egyetem könyvtárában.  

A Jürgen Engel által tervezett pekingi Kínai Nemzeti Könyvtárban mintegy 12 millió könyvet őriznek, és az intézményt becslések szerint naponta 12 ezren látogatják

A berlini Humboldt Egyetem Jacob és Wilhelm Grimm Központjának Max Dudler svájci építész által tervezett, 2009-ben megnyílt könyvtára

A Zirci Ciszterci Apátság könyvtára 70 ősnyomtatvány mellett közel 400 antikvát őriz

A Pannonhalmi Főapátság könyvtárában napjainkban körülbelül 400.000 kötet található

1950-ben a Coca-Cola vállalat vezetői úgy gondolták, Franciaország népe készen áll az ital fantasztikus ízének befogadására, és meghódításuk érdekében egy nagyszabású marketingkampányt indítottak.

Bár a termék nem hivatalosan már 1919 óta, törvényes keretek között pedig 1933-tól jelen volt Franciaországban, a vállalat a második világháború után úgy döntött, az addiginál jóval nagyobb haszon reményében meglovagolja a hűtőszekrények egyre szélesebb körben történő elterjedéséből származó előnyöket. A cég munkatársai teherautókon járták az országot, és kóstolót adtak a gyerekeknek és a felnőtteknek. Ez volt az ún. La révolution du froid (hideg forradalom).

Az amerikaiak remélték, hogy Párizs 1944. augusztusi felszabadítása után nagyobb figyelem irányul majd az amerikai kultúrára, és benne a Coca-Colára. "Az amerikai katona 'kólázzunk egyet' felszólítása a párizsi nép iránt érzett barátságának jelképe. Egy amerikai szájából ez annyit tesz, "a szövetségeseitek vagyunk, és minden jót kívánunk nektek" - áll egy 1945-ös Coca-Cola hirdetésben.

Kólát szállító marketing-teherautó halad át a Pont de l'Archevêché-n, a párizsi Notre Dame előtt

Egy időre még az idősebbek is átálltak a borról a kólára

Bár Franciaországban már régóta jelen volt, sokaknak még az 1950-es években is újdonságnak számított a Coca-Cola

Kóláért sorban álló emberek egy szabadtéri kiállításon

A mókából az idős hölgyek sem maradhattak ki

A hölgy valószínűleg éppen egy jelentősebb kólakészletet készül vásárolni 

Úgy tűnik, nehezen tudott lejönni a a hűsítő italról

A kólát szállító teherautó sofőrje éppen szünetet tart

Az Eiffel-torony előtt egy kávézóban olvasó párnak a hűvös idő ellenére is jól esett a jéghideg Coca-Cola

1. A prostitúcióról fennmaradt első ismert, i. e. 2400 körül keletkezett források az ókori Mezopotámiából, a suméroktól származnak, de Hammurapi törvénykönyve is megemlékezett a mesterségről.

2. Bár az ókorban a prostituáltak kezdetben vallásos szertartás keretében közösültek pénzért férfiakkal, a gyakorlat az idők során - különösen Athénban és Rómában - elvesztette szakrális jellegét.

3. Az ókori Föníciában különös szokás terjedt el: a házigazda a vendég iránti tiszteletét oly módon érzékeltette, hogy felkínálta neki a lányát vagy a feleségét.

4. Athénban az i. e. 6. században Szolón törvényben szabályozta a prostitúciót. Létrehozta az első bordélyt, amelynek örömlányait az állam tartotta el, de fizetésükre is igényt tartott.

5. Rómában a szőke parókát viselő prostituáltak az állami nyilvánosházak mellett a fürdőkben, az arénákban és késdobálókban is felbukkantak. A bordélyokat a kifüggesztett falloszábrázolásról messziről fel lehetett ismerni.

6. IX. Lajos francia király 1254-ben teljes vagyonelkobzást rendelt el a prostituáltak körében, és kitiltotta őket az országból, ám két évvel később a széleskörű tiltakozások miatt visszavonta a rendeletet.

7. Mária Terézia 1751-ben törvényen kívül helyezte a prostitúciót és még a kocsmákból is kitiltotta a női felszolgálókat. A törvényt megszegők pénzbírsággal, bebörtönzéssel vagy kínzással bűnhődhettek.

8. Erzsébet orosz cárnő a 18. század közepén elrendelte a birodalom összes prostituáltjának letartóztatását, ám I. Pál cár még ennél is tovább ment: Szibériába száműzette a kéjhölgyeket.

9. Napóleon igyekezett ellenőrzött keretek közé szorítani a prostitúciót: elrendelte az örömlányok nyilvántartását, és kéthetenként orvosi ellenőrzést írt elő számukra.

10. A 19. századi Párizsban a prostituáltak nem szólíthattak le járókelőket a templomok 20 méteres körzetében, és múzeumba, valamint könyvtárba se járhattak. Az italmérések kéjhölgyeinek viszont tilos volt visszafojtani a sikoltozásukat, hogy az örömkiáltások hallatán minden vendég kedvet kapjon a mélyebb együttléthez.

Mint a 19. század végéről-20. század elejéről származó erotikus anzikszok többsége, ezek az alább látható képeslapok is Franciaországból származnak.  Az erotikus fotózás jó mellékkereteset jelenthetett a korabeli fotográfusoknak, akik annak érdekében, hogy ne kerüljenek összetűzésbe a törvénnyel, és szakmai hírnevük is megmaradjon, nem a saját nevükkel dolgoztak. Az Egyesült Államokban tilos volt ilyen megbotránkoztató képeket postán küldeni, ezért az amerikaiak általában diszkrét üzletek során egyes boltokból, vagy francia utcai árusoktól vásároltak erotikus képeslapokat.

William Thornton, a Capitolium tervezője George Washington halála után felajánlotta, hogy egy takaró, jég, pumpa és bárányvér segítségével feltámasztja az elnököt.

Franciaországban a II. világháború során a megszálló német katonák és a francia nők együttlétéből mintegy 200 ezer csecsemő született.

A bukott iraki vezető Szaddam Huszein egyik védőügyvédje, Moammer Kadhafi diktátor lánya Ayesha Kadhafi volt.

Az egész régészvilág aggódik az ókori Palmüráért, miután múlt héten nyilvánosságra került, hogy az iszlámmal összeegyeztethetetlennek nevezett ősi kincseket szisztematikusan leromboló Iszlám Állam hadai mintegy két kilométerre közelítették a felbecsülhetetlen értékű romokat. A héten pedig bekövetkezett az, amire már mindenki számított: az iszlamista hadak elfoglalták a multikulturalizmus ókori fővárosát.

Legjobb tudomásunk szerint a dzsihadista szervezet a világörökség részét képező, a Szíria Velencéjének nevezett ókori romváros elpusztításába még nem kezdett bele, azonban félő, hogy nem sokat fog vele várni. Az Irak és Szíria jelentős területeit elfoglaló, szélsőséges iszlamista szervezet vallási megfontolásból törli el a Közel-Kelet évezredes emlékeit. Elmondásuk szerint azért harcolnak, hogy „megtisztítsák” az iraki, valamint a szíriai társadalmat mindattól, ami összeegyeztethetetlen az iszlámmal. Ide kattintva megtekintheti azokat az ókori emlékeket, amelyeket eddig elpusztított az Iszlám Állam.

Az UNESCO által 1980-ban a világörökség részévé nyilvánított város azon az egykor fontos kereskedelmi útvonalon található, amely Kínát, Indiát és Perzsiát a földközi-tengeri térséggel kötötte össze. A Szíria középső részén, egy oázisban, Damaszkusztól 215 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 120 kilométerre délnyugatra fekvő Palmüra (Palmyra) az ókorban kiemelkedő jelentőségű település volt, fénykorát az i. sz. 2-3. századan élte. A különböző kulturális hatások - többek között a hellenisztikus, a római, a perzsa és a mezopotámiai - egy egészen sajátos stílussá forrtak ott össze.

A Szíriai-sivatagot keresztülszelő karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó, „a sivatag mátkája” néven ismert város ügyeinek irányítását a legendás uralkodónő, Zénobia a 3. században vette át - miután a perzsa Szasszanidák támadása után Palmüra lerázta a római igát -, és hatalmát egészen Egyiptomig terjesztette ki. Így lett a királynő a Római Birodalom egyik legfőbb ellensége, Aurelianus római császár 272-273-as hadjárata azonban Palmüra összeomlásához vezetett. A települést minden bizonnyal Diocletianus uralma alatta hagyhatták magára. A szépséges Zénobia Itáliában, házi őrizetben hunyt el.

A római hódítás előtti hellenisztikus Palmüra romjainak létezéséről sokáig csak a történeti feljegyzésekből tudhattunk. A város sokáig aludta mély álmát, azonban néhány európai eljutott a romokig, így az angol Robert Wood is 1751-ben, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. A tudományos értékű feltárás az első világháború után indult meg.

Először a leghíresebb műemléket ásták ki, a Babilonból importált Baál templomát, ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget, amely mentén a legfontosabb épületek csoportosulnak. A helyszín az UNESCO kulturális világörökségi listájára 1980-ban került fel. Napjainkban régészeti csoportok számos országból folytatnak ásatásokat a terület különböző részein.

Most bemutatjuk a város azon fontos helyszíneit, amely veszélybe került az iszlamista hódítás miatt.

Sivatagi fellegvár

Oszlopsorokkal szegélyezett utca

Baál isten temploma

Római kori színház

A római színház színpada

A tetrapülon, egy hatalmas római műemlék, amely a főútvonalat jelölte

Baál isten temploma

Faragott mennyezet Baál templomából

Palmüra igen gazdag lelőhelynek számít, számtalan szobor és egyéb faragvány került elő. Az egyik leghíresebb ez a vízköpő, amely egy oroszlánfejet ábrázol. A szíriai hatóságok szerencsére észnél voltak, így mikor megtudták, hogy az Iszlám Állam csapatai közelednek, több száz szobrot eltávolítottak a helyszínről, és biztonságba helyeztek.

Az ókori decumanus (főútvonal)

„Soha életemben nem láttam semmit, ami ahhoz az embertömeghez fogható lett volna. Kezek tucatjai ragadták meg a lábaimat, a karjaimat, a testemet. A tömeg tetején találtam magam, fejek óceánjának közepén, amely addig ért el a sötétségben, emeddig csak a szem ellátott” – emlékezett vissza a 33 és fél órás történelmi repülőútja utáni landolás pillanataira Charles Lindbergh.

Az amerikai légiposta 25 éves pilótája 1927. május 21-én, este 10 óra 22 perckor érkezett meg a párizsi Le Bourget reptérre, miután elsőként repülte át egyedül, megszakítás nélkül az Atlanti-óceánt. A 25 ezer dollár jutalommal kecsegtető kísérletbe korábban már hatan belehaltak. Lindberghet a reptéren 150 ezres tömeg várta. Az USA „Magányos sas” névre keresztelt új hősét az amerikai nagykövetségen, egy, a nagykövettől kölcsönkapott pizsamában töltötte az éjszakát.

Lindbergh Spirit of St. Louis nevű, üzemanyagtól túlterhelt gépe 1927. május 20-án 7 óra 52 perckor szállt fel a sáros New York-i kifutópályáról. A repülőn rádió és ejtőernyő sem volt, a pilóta tájékozódását pedig csak egy iránytű és egy térkép segítette. Lindbergh legnagyobb ellenfelének mégis fáradtsága bizonyult. Felszálláskor már 23 órája ébren volt, mivel előző éjszaka a feszültségtől és egy pókerparti szobájába behallatszó zajaitól nem tudott aludni. Számtalanszor ki kellett feszítenie szemhéját, hogy el ne aludjon, és még szellemeket is látott, de végül sikeresen landolt.

Lindbergh óriási sztár lett. Calvin Coolidge elnök egy hadihajót menesztett érte, több ezer költő foglalta versbe a nevét, három és fél millió levelet, valamint mintegy 100 ezer táviratot kapott. Elhalmozták ajándékokkal: többek között egy repülőt, egy német juhászkutyát, és a profi baseball liga meccseire kiállított, életre szóló bérletet is kapott. A Time magazin 1927-ben elsőként Lindberghet választotta meg az év emberének, és ugyanebben az évben a szinte kizárólag csatában szerzett érdemekért megítélt Medal of Honor kitüntetést is megkapta.

Egy 1961-es antarktiszi expedíció során az orosz sebész, Leonyid Rogozov súlyos alhasi fájdalmakra panaszkodott. Hamar kiderült, hogy vakbélgyulladása van, s ha nem kerül hamar műtőasztalra, a kutatócsapat egy fővel lecsökkent volna. Mivel ő volt az expedíció egyetlen orvosa, kénytelen volt önmagát megoperálni.

A 27 éves Leonyid Rogozov 1961 áprilisában fáradtnak és egyre gyengébbnek érezte magát, s hányingerre panaszkodott. Később erős fájdalom jelent meg az alhasának jobb oldalán. Mivel orvosdoktor volt, nem kell sokat agyalnia a diagnózison: vakbélgyulladása volt. Az ilyenkor szokásos beavatkozás már akkor is rutinműtétnek számított, ám nem az Antarktisz közepén, a civilizációtól több száz kilométerre.

Rogozov a hatodik szovjet antarktiszi expedíciós csapat tagja volt, akiket azzal a feladattal bíztak meg, hogy a Schirmacher-oázisban (A Déli-sark egyik jégmentes felülete) egy új bázist építsenek. A Novolazarevszkaja-bázis 1961. február közepén el is készült, s a 12 fős csapat felkészült, hogy a következő hónapokat a kietlen tájon töltse.

Rogozov és a pingvin

Április végére Rogozov állapota súlyossá vált, s nem bízhattak külső segítségben, hiszen 36 napnyi hajóútra voltak otthonuktól, továbbá a hajójuk csak egy év múlva volt ismét várható. A repülés a viharok és a hótorlaszok miatt lehetetlennek tűnt. A csodára nem lehetett tovább várni: magának kellett hozzálátnia a saját hasfala felnyitásához, s a gyulladt féregnyúlvány (appendix) eltávolításához. Ez korántsem volt egyszerű művelet, ugyanis ha a vakbél elreped, az egyenlő a halállal.

„Egyáltalán nem aludtam az éjjel, úgy fájt, mint a pokol” - írta naplójába, majd így folytatta: „még nincs egyértelmű jel a perforációra, nagyon nyomott vagyok. Nincs más kiút... Meg kell próbálnom saját magamat megoperálnom... Ez szinte lehetetlen... Alig tudom már megemelni a karomat.”

Rogozov előre kigondolta, hogy kísérelheti meg a lehetetlent, amelyben természetesen kollégái is segítettek neki. Mindenkinek külön feladata volt. Két főasszisztenst jelölt ki, valaki a tükröt, egy másik pedig a lámpát fogta és irányította. Egy plusz fő is a rögtönzött műtőszobában volt, ha esetleg az egyik asszisztens elájulna. „Mindent szisztematikusan a beavatkozás előtt elmagyarázott, hogy ha esetleg elájulna, a többiek tudják, mi a teendő: adrenalininjekció és mesterséges légcsere” - mesélte a BBC-nek Vladiszlav Rogozov, az orvos fia.

Az általános érzéstelenítés természetesen szóba sem jöhetett, csak a helyi - a hasfalba. „Szegény asszisztenseim! Ott álltak előttem fehér köpenyekben, ám az arcuk jóval fehérebb volt” - írta később a naplójába. „Én is féltem, de ahogy a novocainos tűt magamba szúrtam, utána már átkapcsoltam operáló üzemmódba, s nem nagyon figyeltem másra” - tette hozzá.

Rogozov és barátja, Jurij Vereschaginy

A tükör - amely azt a célt szolgálta, hogy a túloldalt is láthassa - nem vált be, ugyanis nem tudta megszokni, hogy mindennek a tükörképét látta. Később a kesztyűjét is inkább levette, mert zavarta a munkában. Mikor elérkezett a műtét végső, legkényesebb fázisához - amikor a féregnyúlványt kiemelik a hasból, majd lekötik - pánikolni kezdett, hogy elveszti az eszméletét. „A vérzés egyre erősebb, az időm meg fogyott... A hashártyám nyitva volt, a sérült részeket pedig még be kellett varrni. Egyre gyengébb lettem, forogni kezdett velem a világ. 4-5 percenként 20-25 másodpercet kellett pihennem” - írta.

Sokáig azt hitte, hogy nem fog sikerülni befejeznie, ám végül nem vallott kudarcot. A kétórás műtét végén még mielőtt pihenni tért volna, utasította „személyzetét”, hogy tisztítsák le a sebészeti eszközöket, s csak akkor vett be antibiotikumot, illetve altatót, mikor már az egész szoba ragyogott. Az orvos csupán két hetet pihent, utána ismét munkába állt.

Volt még egy újabb csavar ebben a rendkívüli történetben: 1962 áprilisában, mikor letelt az egy év, megérkezett a hajó az Antarktiszhez, azonban a hóviharok miatt esélytelen volt megközelíteni a bázist, így a hajó visszafordult, s a tervek szerint újabb egy évet kellett volna várniuk a szovjet kutatóknak, akik már nagyon mentek volna haza. Végül nem késlekedtek annyit, s néhány héttel később egy egymotoros repülőgép „kimentette” őket a fagyos halálból. Mikor hazaértek Moszkvába, az orvost hősként fogadták, a szovjet propagandagépezet pedig lecsapott rá.

A második világháború folyamán 1944-ben Japán három repülőgép-hordozó tengeralattjárót is hadrendbe állított.

Mielőtt 1867-ben feltalálta a dinamitot, Alfred Nobel elvesztette Emil nevű öccsét egy balesetben, amikor nitroglicerin gyára 1864-ben felrobbant.

A világon legelőször az örmény királyságban tették államvallássá a kereszténységet 301-ben.

1. Az I. Eduárd Westminster apátságban található kincstárát 1303-ban kifosztó Richard Pudlicott a betörés előtt kendermagot vetett el az apátság kertjében, hogy senki se vegye észre a bűntényt. Az Anglia éves adóbevételét meghaladó értékű kincset zsákmányoló Pudlicottot elfogása után megnyúzták, bőrét pedig elrettentésül kitűzték az apátság kapujára.

2. II. Károlynak annyira imponált a koronaékszereket 1671-ben eltulajdonító Thomas Blood vakmerősége, hogy börtön helyett egy írországi birtokkal ajándékozta meg.

3. Az USA-ban 1798-ban elkövetett első bankrablás egyik végrehajtóját, Thomas Cunninghamet az buktatta le, hogy a zsákmányolt pénz egy részét a kirabolt bankban helyezte el.

4. A vadnyugaton a közkeletű vélekedéssel szemben alig történtek bankrablások: a rettegett banditák 1859 és 1900 között kevesebb, mint tíz bankot fosztottak ki.

5. 1927. december 23-án Marshall Ratliff mikulásnak öltözve rabolta ki társaival a texasi Cisco bankját. A rablót a pénzintézetbe több gyerek is követte.

6. John Dillinger és társai egy alkalommal magukat egy bankrablásról szóló filmhez helyszínt kereső filmforgató csoportnak álcázva raboltak ki egy bankot.

7. Az 1963-as nagy vonatrablást követően a rablók búvóhelyükön Monopolyztak a zsákmányolt milliókkal. Többek között a játéktáblán hagyott ujjlenyomatok buktatták le őket.

8. 1976-ban palesztin fegyveresek egy bejrúti katolikus templom falát felrobbantva jutottak be a szomszédos bankba, ahonnan 25 millió fontnyi zsákmánnyal tűntek el.

9. Szaddam 2003-ban, bukása előtt fia segítségével több mint 1 milliárd dollárt lopott ki az Iraki Központi Bankból. Az amerikaiak 650 milliót a diktátor palotájának falában találtak meg.

10. 1972-ben John Wojtowicz és Salvatore Naturile a világ legügyetlenebb bankrablását hajtotta végre: nem álcázták magukat, saját nevükön szólították egymást és ujjlenyomatukat is mindenhol otthagyták. A homoszexuális Wojtowicz a zsákmányból partnere nemváltó műtétét finanszírozta volna. A pénzt végül a Kánikulai délután című film alapjául szolgáló történet eladásából szerezte meg.