Múlt-kor

Közel hetven évvel a második világháború befejezése után Németországban sokakat még mindig félelemmel tölt el a gondolat, hogy a szerzői jogvédelem lejártával hamarosan a hazai könyvpiacon is szabadon elérhető lesz a Mein Kampf.

A Führer börtönévei alatt született gyűlöletpamflet első kötetét 1925-ben, a másodikat pedig 1926-ban adták ki. Az első kötet nagyrészt életrajzi elemeken alapul, míg a második a nemzetiszocialista mozgalom alapvetéseit tárgyalja, középpontjában a zsidók feltételezett világuralmával, s tanácsokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a propagandában milyen lehetőségek rejlenek a tömegek befolyásolására. 1945-ig körülbelül 13 millió példányt adtak el belőle, de például a német házaspárok ajándékba kapták az államtól.

Németországban 1945 óta tabu lengi körül a náci eszméket és fajgyűlöletet hirdető művet, a szerzői jogokkal bíró bajor állam megtiltotta a könyv utánnyomását. Hitler önéletrajzi könyve ettől függetlenül a világ számos pontján forgalomban van és az interneten is széles körben terjesztik. A The Guardian az év elején például arról számolt be, hogy az írásmű digitális kiadásaiból bestseller lett. A bajor államnak 2015 végéig van lehetősége a könyv újbóli kiadásának korlátozására, a határidő lejárta után viszont már bárki megjelentetheti a manifesztumot.

A The New York Times cikkírója a lap véleményrovatában korábban arra emlékeztetett, hogy az NSZK második világháború utáni első elnöke, Theodor Heuss már 1959-ben javasolta, hogy a németek számára egyfajta okulásként adják ki újra a hitleri birodalom bukása után betiltott Mein Kampfot. Az akkori politikusi gárda azonban még nem állt erre készen, és a kezdeményezést figyelmen kívül hagyták.

A Mein Kampfot a nácizmus tanulmányozásáról ismert müncheni Kortörténeti Intézet fogja kiadni, amelynek ötfős csapata évek óta dolgozik egy tudományos kommentárokkal ellátott kritikai kiadáson. A munkacsoportot vezető Christian Hartmann elmondta: a szélsőjobboldali propagandairat jegyzetekkel kiegészített verziója közel háromszor terjedelmesebb lesz az eredetileg 700 oldalas műnél és arra hivatott, hogy tudományos alapot teremtsen a hitlerizmus jövőbeli tanulmányozásához.

A müncheni intézet Mein Kampf-projektje azonban a magyarázó kommentárok ellenére is felháborodást váltott ki bizonyos zsidó szervezetek között. "Egyértelműen ellenzem a Mein Kampf kiadását" - fogalmazott Levi Solomon, a berlini zsidó közösség antiszemitizmus ellen küzdő osztályának vezetője. "Hogyan lehet jegyzetekkel ellátni a Gonoszt? Hogyan lehet magyarázatot fűzni egy olyan emberhez, mint Hitler? Ez a könyv távol áll az emberi logikától" - tette hozzá.

Bírálta a kötet újbóli kiadását Florian Sepp, a Bajor Állami Könyvtár (Bayerische Staatsbibliothek) történésze is, aki úgy fogalmazott, hogy a "könyv túl veszélyes a nép számára". Mások pedig amiatt aggódnak, hogy a könyv egy olyan időszakban fog megjelenni, amikor az antiszemitizmus Európa-szerte erősödőben van, az angol és más nyelvű Mein Kampf-eladások pedig csúcsokat döntögetnek. Bajorország mindenesetre már korábban visszavonulót fújt és - engedve a rá nehezedő nyomásnak - úgy határozott, mégsem támogatja a már felajánlott 500 ezer euróval a Mein Kampf újbóli kiadását.

„Igen, terrorista vagyok, és büszke vagyok rá, amíg az amerikai kormány és Izrael ellen irányul, mert maguk több mint terroristák; maguk találták ki és alkalmazzák minden egyes nap a terrorizmust. Maguk mészárosok, hazudozók és képmutatók” – jelentette ki a World Trade Center északi tornyának garázsában 1993. február 26-án végrehajtott robbantásos merénylet fő kitervelője, Ramzi Yousef 1998 januárjában a bíróság előtt.

Bár a terroristák azt remélték, hogy az északi torony a robbanás hatására rádől a déli toronyra, mindkét épület állva maradt, a merényletben azonban több mint ezren megsérültek, hatan pedig életüket vesztették. Yousefet öt, az akcióban való részvétellel gyanúsított társához hasonlóan életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hetedik gyanúsított, Abdul Rahman Yasin manapság is szabadlábon van.

Bár Yousef eleinte New York többségében zsidók által lakott városrészekben akart robbantani, később a World Trade Center mellett döntött. Állítása szerint azt remélte, 250 ezer amerikai életét is kiolthatja a robbantás, hogy megtudják, mit érezhettek a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák áldozatai. Yousefet pénzzel és tanácsokkal is segítette unokatestvére, Khalid Sheikh Mohammed is, aki később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyik értelmi szerzőjeként vált ismertté.

A merénylők 1993. február 26-án egy bérelt, sárga színű kisbuszba rejtették a több mint 1300 fontnyi robbanószert. A kocsi nem sokkal dél után parkolt le a World Trade Center északi tornya alatti nyilvános parkolóban. Yousef élesítette a bombát, majd a 12:17-kor bekövetkező robbanás előtt társával, a sofőr Eyad Ismoillal együtt elhagyta a helyszínt.

Az épület egy hónappal később újra megnyitotta kapuit, de a halálos áldozatok követelő merénylet híre sokkolta az amerikai közvéleményt. Az egyik szemtanú kijelentette: „Olyan volt, mintha egy repülőgép csapódott volna az épületbe.”[2] Nem sejthette, hogy félelme nyolc évvel később valóra válik.

1953 márciusában a Sztálin ravatalánál álló tömegben a legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 150 embert tapostak halálra.

Kubában 1969-től 1998-ig be volt tiltva a karácsony.

Az OMG rövidítést a világon elsőként John Arbuthnot Fisher admirális használta egy 1917-ben Winston Churchillnek írt levelében.

1. A náci Németország és a Szovjetunió az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka értelmében felosztotta egymás között Lengyelországot. Hitler az ország nyugati, Sztálin a keleti felét kapta meg.

2. A paktum megkötése után Sztálin lefordíttatta oroszra a Mein Kampfot, és elolvasását kötelezővé tette minden politikai bizottsági tag számára.

3. Közvetlenül az 1939. szeptember 1-jei német támadás előtt lengyel lázadóknak öltözött SS-alakulatok a lengyel határhoz közeli német településeken hajtottak végre látszatakciókat, hogy azok ürügyül szolgáljanak Lengyelország megtámadására.

4. A német megszállók a Tannenberg-akció keretében, 1939 őszén közel 20 ezer lengyel civilt végeztek ki.

5. A köztudattal ellentétben a lengyel lovasság soha nem indított célzott támadást a német páncélosok ellen.

6. A Szovjetunió 1939. szeptember 17-én a Lengyelországban élő ukránok és fehéroroszok védelmére hivatkozva támadta meg Lengyelországot.

7. 1939. szeptember 22-én a német és a szovjet csapatok Breszt-Litovszkban közös győzelmi katonai parádét rendeztek. A rendezvényen a két agresszor zászlót cserélt és felhangzott a szovjet és a német himnusz is.

8. Az öt hétig tartó háború alatt a 900 ezres lengyel haderővel szemben 1,5 millió német, valamint 500 ezer szovjet katona mellett 50 ezer szlovák katona is harcolt a támadók oldalán.

9. Az október 6-ig tartó harcokban összesen a mintegy 1500 szovjet és 16 ezer német katona mellett 66 ezer lengyel vesztette életét. A civil áldozatok számát 150 ezerre teszik.

10. Lengyelországból több tízezer katona és civil talált menedéket Magyarországon, ahonnan a hatóságok segítségével továbbutazhattak egy harmadik országba. Ennek a segítségnek köszönhetően rengeteg lengyel folytathatta a harcot a németek ellen.

A koponya alsó részén, valószínűleg karddal ejtett vágás és egy behatoló, szúrt seb okozhatta III. Richárd halálát az utolsó York-házi király maradványait vizsgáló szakemberek szerint.

III. Richárd (1483-1485) az utolsó York-, illetve Plantagenet-házi király volt, s egyben az utolsó olyan angol uralkodó, aki ütközetben veszítette életét. Uralkodása mindössze két évig tartott, távoli rokona, Tudor Henrik taszította le a trónról. Földi maradványait két éve, 2012 szeptemberében tárták fel az angliai Leicesterben, egy parkoló betonja alatt, nem messze attól a helytől, ahol a Rózsák háborúját (1455-1485) lezáró bosworthi csata zajlott.

Az elmúlt két évben számtalan vizsgálatot végeztek III. Richárd maradványain. A kutatók egyebek mellett megállapították, hogy bár súlyos oldalirányú gerincferdülése (szkoliózisa) volt, mégsem alakult ki nála gerincpúp, mint ahogy William Shakespeare drámájában ábrázolta a királyt, valamint hogy gyerekként szőke és kékszemű lehetett. A Leicesteri Egyetem kutatói a legmodernebb képalkotó eljárásokat alkalmazták, így CT segítségével vizsgálták a csontvázat, a háromdimenziós szerkezetmeghatározást lehetővé tévő röntgen-mikrotomográfia segítségével pedig a csontokon ejtett sérüléseket elemezték.

Az itt látható videón Guy Rutty (East Midlands Forensic Pathology Unit) törvényszéki patológus vizsgálja a Plantagenet-házi király koponyáját. A kutatók összesen 11 szúrt és vágott sebet találtak III. Richárd csontvázán, ebből kilencet a koponyáján, kettőt pedig a hátsó részén: egy 60-szor 55 milliméterest, illetve egy 31-szer 17 milliméterest. A sérüléseket tőrrel, karddal és alabárddal okozták. "Ez egy igazi heuréka-élmény volt" - jegyezte meg Rutty a felfedezés kapcsán.

A vizsgálatról közzétett videón a szakértők a koponya hátsó részén látható kisebbik szúrás körülményeit magyarázzák. A két sérülést a vizsgálatok szerint ugyanazzal a pengével okozták. Mivel nincs semmiféle sebgyógyulásra utaló jel, teljesen egyértelmű, hogy az összes sérülést III. Richárd közvetlenül a halála előtt, az ütközet során szerezte, ahol akár többen is megtámadhatták az uralkodót - írták kutatók The Lancet 2014. szeptemberi számában.

A koponyasérülések alátámasztják azokat a korabeli beszámolókat, amelyek szerint az uralkodó - vagy mert levette, vagy mert elveszítette - nem viselt sisakot. A sérülések közül hármat tartanak végzetesnek a szakemberek: a koponya alsó részén, valószínűleg karddal ejtett vágást és egy behatoló, szúrt sebet, továbbá egy medencetájéki sebet. Az úgynevezett "védekező" vágások hiánya a felső végtagokon viszont arra enged következtetni, hogy a király fel volt fegyverkezve és utolsó leheletéig harcolt. A sok vért vesztő III. Richárdnál agyi vagy tüdőrög keletkezhetett, majd időn belül elhunyt.

III. Richárd földi maradványait - egy 7 napon át tartó ünnepségsorozatot követően - március 26-án fogják újratemetni a leicesteri katedrálisban.

„Micsoda vérfürdő. Milyen borzalmas látvány, micsoda mészárlás. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Még a pokol sem lehet ilyen szörnyű! Az emberek őrültek!” – olvasható a Verdunnél harcoló Alfred Joubaire francia katona nem sokkal halála előtt papírra vetett utolsó naplóbejegyzésében.

Az 1916. február 21-től közel 10 hónapon át tartó verduni csata a katonák többsége számára egyet jelentett a halállal és a pusztítással. Az utókor gyakran csak „verduni vérszivattyúként” vagy „verduni pokolként” hivatkozik az első világháború leghosszabb ütközetére. A halálos áldozatok számát mindkét oldalon mintegy 150 ezerre, a veszteségeket pedig a legvisszafogottabb elemzések is – együttesen – legalább 6-700 ezerre becsülik.

Bár a francia titkosszolgálat értesült a francia haderő hadianyagcsatában történő felőrlésének és kivéreztetésének szándékával indított Ítélet-hadművelet tervéről, a verduni helyőrséget váratlanul érte az 1916. február 21-én reggel meginduló támadás.

Amikor a németek február 25-én bevették a stratégiai fontosságú Douamont-erődöt, úgy tűnt, Verdun elesett. A parancsnokságot ekkor azonban a később a náci Németországgal való kollaborációjáról hírhedtté vált Philippe Pétain tábornok vette át, aki az egyetlen utánpótlási útvonal, a Bar-le-Duc országút megerősítésén fáradozott, sikerrel. A franciák a későbbiekben csak Voie Sacrée-nak („szent út”) nevezett szakaszon több százezer katonát tudtak bejuttatni hadianyaggal és ellátmánnyal együtt a városba.

Bár a németek ennek ellenére júliusra az erődítményrendszer több fontos pontját is elfoglalták, az eseményekben fordulat állt be, miután a britek júliusban a verduni pokolban harcoló francia alakulatok tehermentesítése érdekében megindították a somme-i offenzívát, jelentős német haderőt vonva el így Verdunből. A franciák ősszel ellentámadásba lendültek, és december közepére február 21-i állásaik mögé szorították vissza a németeket. Oda, ahonnan a tíz hónapnyi vérontás előtt elindultak.

Interjúnk Pollmann Ferenc történésszel

1. A korzikai születésű, olasz származású Napóleon egészen a Josephiné-nel 1796-ban megkötött házasságáig Buonaparténak írta a nevét.

2. Bár a történészek sokáig 157 centiben adták meg Napóleon testmagasságát, valójában 168 cm magas volt, vagyis ezen a téren a korban teljesen átlagos paraméterekkel rendelkezett.

3. Napóleon már az első nagyobb katonai sikerét jelentő itáliai hadjárat során is igyekezett kiaknázni a propaganda nyújtotta lehetőségeket: csak 1796 és 1798 között harminchét rézmetszet készült róla.

4. Az 1799-ben megindított szíriai hadjárat során Napóleon ópium-túladagolással végeztette ki sebesült katonáit, nehogy az ellenség kezére kerüljenek.

5. Napóleon 1804-ban kiadott, később Code Napoléon névre átkeresztelt Polgári törvénykönyvének (Code Civil) egyes rendelkezései a mai napig érvényben vannak.

6. Napóleonra sokan istenként tekintettek. Egy pap egy alkalommal azt tanácsolta a franciaországi zsidóknak, hogy ne várják tovább a Messiást, mivel az nem más, mint a francia császár.

7. A Napóleon oroszországi hadjáratában résztvevő mintegy 600 ezer katonából alig több mint 100 ezren tértek vissza, de a fertőzések következtében sokan csak ezután vesztették életüket.

8. Napóleon emésztési zavarai miatt folyamatosan édesgyökeret rágcsált. A gyógynövény túlfogyasztása miatt teljesen besárgultak a fogai.

9. Louisiana 1803-ban Franciaországtól került az USA-hoz, miután Napóleon – részben háborús költségei fedezése érdekében – 15 millió dollárért eladta a területet.

10. Bár egy 20. századi elmélet szerint Napóleon arzénmérgezés áldozata lett, valójában gyomorrák végzett vele Szent Ilona szigetén.

A náci halálosztagok, az Einsatzgruppék első 25 vezetőjéből 15-nek volt doktori címe.

Bár a szesztilalmat 1933-ban eltörölték az USA-ban, Mississippi államban csak 1966-ban vált újra legálissá az alkoholforgalmazás.

Egyenlítői-Guinea őrült diktátora, Francisco Macías Nguema 1975 karácsonyán Mikulás-ruhába öltözött katonákkal végeztetett ki 150 ellenzékit.

Hetven éve, 1945. február 13-án késő este hajtotta végre a brit és az amerikai légierő a második világháború legpusztítóbb légitámadását "Elba Firenzéje", a szászországi Drezda ellen.

A brit Lancaster-bombázók első hulláma 1945. február 13-án este 21 óra 49 perckor érte el a német várost. A német radarállomások nagy késéssel észlelték a berepülést. Egy Mosquito-kötelék 480-500 km/óra sebességgel repülte át a várost és vörösen izzó jelzőberendezéseket dobott le a bombázandó térségekre. Az első bombázási forduló 22 óra 13 perc és 22 óra 21 perc között zajlott le, a németek ekkor már bevetették a megtévesztő fényjelzéseket. Drezda 23 órára egyetlen hatalmas tűztengerré vált.

Éjfél után fél egykor a német éjszakai vadászok készen álltak a második támadó hullám fogadására, de a riasztást valamilyen okból nem követte felszállási parancs. Fél kettőkor megkezdődött a második bombázási hullám. Több mint félezer Avro Lancaster zúdult a városba érkező mentő- és tűzoltó oszlopokra. Február 14-én déli 12 óra 12 perckor az amerikai légierő 316 Boeing-17-ese hajtotta végre a harmadik szőnyegbombázást. A "légierődök" egy negyvenes köteléke világos nappal irányt tévesztett és tévedésből Prágát bombázta.

Drezda látképe 1910-ben

A légi csapás során összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt. A bombák eleve nagy pusztítást végeztek, de a helyzetet tovább súlyosbította a 650 ezer gyújtóbomba bevetése. Ennek következtében valóságos tűzvihar alakult ki, a keletkező szén-monoxidtól sokan egyszerűen megfulladtak. Súlyosan károsodtak az egyedülállóan szép barokk épületek, a Zwinger, a Semperoper, a fejedelmi kastély és a Frauenkirche is, amely még két napig állt, s csak akkor omlott össze. 

A lerombolt Drezda látképe a Rathaus tetejéről 1945-ben

A nyugat-európai légi háborúban „Elba Firenzéjének” letarolása több értelemben is fordulópontot jelentett. A bombázások pontos emberveszteségeiről később egy több évtizeden át tartó vita kezdődött, amelynek végére 2010-ben a Drezdai Történész Bizottság kívánt pontot tenni. A bizottság által – négyéves kutatómunka után – a számháború lezárása érdekében kiadott jelentés szerint a brit és amerikai bombázók által okozott, 1945. február 13-15-i tűzviharban – a valóságtól igen elrugaszkodott számoknál (200-500 ezer) jóval kevesebb – 18-25 ezer ember halhatott meg.

Bár a drezdai bombázások miatt senki ellen nem emeltek vádat háborús bűnök elkövetése címén, számos történész egybehangzó állítása szerint a szövetségesek 1945. február 13-15-i támadásai kimerítik a háborús bűn fogalmát. A német szélsőjobboldali politikusok erre megalkották a Bombenholocaust kifejezést, amely a világégést követően a kommunista NDK-ban évtizedeken át az "angol-amerikai terror" szinonímiájaként jelent meg. 2005-ben – nem kevés vita közepette – végül sikerült elérni, hogy a bombázásokra jogi értelemben is lehessen használni a holokauszt szót.

A Frauenkirche előtt a Münzgassén 1952-ben

1. A gyerekek már az ókori Görögországban és Rómában részt vettek a háborúkban, legtöbbször lándzsavivőkként, kovácsként vagy futárként. Spártában már 7 éves korban megkezdődött a fiúk katonai nevelése.

2. A széles körben gyerekek keresztes hadjárata néven ismert, 1212-ben a Szentföldre induló zarándoklatban valójában nem gyerekek alkották a résztvevők többségét.

3. A középkor századai során fiatal fiúk tízezrei voltak a lovagok és csatába induló nemes urak fegyverhordozói, ám a csatákban csak ritkán vettek részt.

4. A trafalgari csata tragikus hőse, Horatio Nelson 12 évesen csatlakozott a brit haditengerészethez, 16 éves korára pedig már a Kelet-Indiákat is megjárta.

5. Az amerikai polgárháború a „fiúk háborúja” néven is ismert. Visszafogottabb becslések szerint is minden tizedik katona nem töltötte be a háború idején a 18. életévét.

6. Az első világháborúban számos brit fiatal hazudott az életkorát illetően a sorozáson. A Nagy Háború során mintegy 250 ezer brit katona életkora nem érte el a 19 éves korhatárt.

7. Az első világháború legfiatalabb katonája, Momčilo Gavrić mindössze nyolcéves volt, amikor családja kiirtása után csatlakozott a szerb hadsereghez.

8. A háború végéhez közeledve a hitleri Németország egyre fiatalabb fiúkkal töltötte fel a harcoló alakulatok sorait. Berlin ostrománál már 12 éves gyermekek is voltak a védők között.

9. Becslések szerint az első intifáda során a palesztin gyerekek 70%-a vett részt valamilyen módon a harcokban.

10. Ma a világon mintegy 250 ezer gyermekkatona áll fegyverben. Többségük Latin-Amerikában, az ázsiai kontinensen és Fekete-Afrikában harcol.