Múlt-kor

A Harmadik Birodalom az 1930-as években a társadalmi béke és a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtése céljából igyekezett kialakítani egy munkás vakációs központot a keleti-tengeri német partvidéknél található Rügen szigetén. A 4,5 kilométer hosszú épületsorban, "a világ legnagyobb fürdőhelyének" nevezett blokkokban 20 ezer embernek biztosítottak volna pihenést alig 10 négyzetméteres "spártai" szobákban. A komplexumot a náci állam a német munkásság üdülőparadicsomának szánta, építése 1936-ban kezdődött. Ezt követően a munkálatok többször is szüneteltek, 1943-ban pedig teljesen leálltak.

A Kraft durch Freude nevű állami szabadidős szervezet által propagált, Prorának nevezett üdülőkomplexumból az épületkolosszusok megépülése ellenére semmi nem lett, és azzal igazából a német hatóságok később sem tudtak mit kezdeni - eltekintve az NDK-s időktől, amikor egyes részeit a keletnémet hadsereg laktanyának használta, később pedig a hadsereg üdülője lett. A német egyesülés után a gigászi nyaralókomplexum egyfajta "falanszterváros" lett, az egyenként 550 méteres blokkok 1992 óta sokáig üresen és elhanyagolt állapotban álltak. Egy német üzletember ezekből vásárolt meg korábban néhányat, hogy bérelhető, illetve megvásárolható apartmanokat alakítson ki.

2011-ben ifjúsági szállót alakítottak ki a náci mamutépület egy szeletéből, de még így is csak 152 méternyit használtak fel a 4,5 kilométer hosszan elterülő épületből. A monumentális üdülőhely elenyészőnek tekinthető részét 16,4 millió euróból újították fel és alakították át. A szállón 96 szoba és 402 ágy várja a fiatalokat. A projekt révén új fejezet nyílt az épület történetében - hangsúlyozta akkof Manela Schwesig, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány szociális minisztere. A legújabb hírek 2013 tavaszán arról szóltak, hogy ingatlanfejlesztők a "Koloss von Prora" apartmanjait egyenként 700 ezer euróból fogják felújítani.

1307. november 18-án a délelőtti órákban Altdorf városának főterén néhány másodpercre megfagyott a levegő. Az összeverődött polgárok lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy egy Tell Vilmos nevű fickó számszeríjából kilőtt nyílvesszőjével száz lépés távolságból kettéhasítja a saját fia fejére helyezett almát.

A vérfagyasztó akció Tell büntetése volt azért, amiért nem tett eleget az önkényeskedő Habsburg-helytartó parancsának, miszerint az altdorfi főtéren egy botra feltűzött kalapja előtt ugyanúgy kell tisztelegni, mintha ő maga állna ott. Bár az íjász mutatványa után a kényúr, Hermann (más források szerint Albrecht) Gessler is elismerően bólintott, egyvalami még furdalta az oldalát.

– Az életed most már biztonságban van. Már csak arra lennék kíváncsi, miért készítettél elő egy másik nyílvesszőt is? – tette fel a kérdést.

– Ha az első nyíl megölte volna a fiamat, a másodikat te kaptad volna, és biztosíthatlak, ezt már nem hibáztam volna el – hangzott a Guy Ritchie-film-forgatókönyvbe kívánkozó válasz.

A feldúlt Gessler elrendelte Tell azonnali letartóztatását. Miközben azonban az íjászt a Luzerni-tavon börtöne felé szállították, óriási vihar tört ki, és a csónakban utazók Tellt kérték meg, hogy vezesse ki őket a veszélyes zónából. A láncaitól megfosztott mesterlövész szökésre használta fel az alkalmat, majd kastélya közelében bevárta Gesslert, és azzal a bizonyos második íjjal kioltotta az életét.

Az esemény hatására Uriban és a másik két svájci őskantonban, Schwyzban és Unterwaldenben felkelés robbant ki. A tartományoknak végül az 1315-ös mortgarteni csatában aratott győzelemmel sikerült megszilárdítaniuk Német-római Császárságon belüli autonómiájukat.

Mivel Tell történetét az 1474-ben keletkezett Sarmeni Fehér Könyvben jegyezték fel először, valószínű, hogy a svájci nemzeti hős valójában nem is létezett, alakját azonban – főként Friedrich Schiller drámájának, valamint Gioacchino Rossini operájának köszönhetően – még manapság is széles körben ismerik.

A második világháború alatt a német főváros, Berlin 363 légicsapást szenvedett el.

Az első víz alatti fényképet az angol William Thompson készítette 1856-ban.

A jelenleg regnáló észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun Mein Kampf-példányokat osztott ki a tisztviselőknek, hogy tanulmányozzák a két világháború közötti német katonai-gazdasági felemelkedést.

Jézust már 20 éves korában meg akarták gyilkolni, majd feleségül vette Mária Magdolnát, aki két gyermeket szült neki - olvasható egy újonnan lefordított, szír nyelven íródott, 1500 éves evangéliumban, amely további meglepő állításokat fogalmaz meg a Megváltó és családtagjai életével kapcsolatban. Az "elfeledettként" aposztrofált, ám a széles szakmai nyilvánosság számára régóta közismert és alaposan tanulmányozott szöveg valósággal felrobbantotta az internetet, az anglikán egyház tiltakozott, s a vallástörténészek is értetlenül állnak előtte.

Porlepte kézirat

A kézirat új fordítását tartalmazó Elveszett Evangélium című könyvet szerdán, nagy érdeklődés mellett mutatták be a londoni British Library-ben. Amellett, hogy azt állítja: Krisztus nős volt és gyermekei születtek, a szöveg említést tesz arról, hogy már 20 éves korában meg akarták gyilkolni és kapcsolatban állt néhány magas rangú római tisztviselővel.

Simcha Jacobovici izraeli-kanadai író, rendező és Barrie Wilson, a torontói York Egyetem vallástörténész professzora A da Vinci-kód és Nikosz Kazantzakisz 1953-as könyve, a Krisztus utolsó megkísértése által kitaposott ösvényen jár. "Amitől a Vatikán tartott, bekövetkezett" - kezdődik Jacobovici és Wilson könyve. "Nincs írásos bizonyítéka annak, hogy Jézus elvette volna Mária Magdolnát és gyerekeik lettek" - folytatódik a mű, de hogy ne tartsa sokáig bizonytalanságban az olvasót, rögvest leszögezi: a bizonyítékot egy kéziratban kell keresni, amely eddig "porfogó volt a British Library-ben".

A kéziratot 1847-ban vásárolta meg a British Museum egy egyiptomi kolostortól, s húsz éve került a British Library gyűjteményébe. Itt talált rá a Jacobovici-Wilson páros, s "porolta" le az állatbőrre, szír nyelven íródott, 6. századi forrást, amelynek angol fordítása kicsit kacifántosra sikeredett (The Ecclesiastical History of Zacharias Rhetor).

Wilson és Jacobovici szerint a 29 fejezetből álló szöveg egy ismeretlen, az i.sz. 1. században keletkezett evangélium fordításán alapul. Máté, Márk, Lukács és János "fonalát veszi fel", s azt meséli el, hogyan kötelezte el magát Jézus, aki "házasságot kötött, szexuális életet élt, s gyermekeket nemzett" - sommázzák a kutatók, hozzátéve: távol álljon tőlük, hogy bárki vallási érzékenységét megsértsék, ők csupán a szöveget ismertetik.

Amivel azonban több probléma is akad. Elsősorban - amellett, hogy messze nem volt "elfeledett" - az, hogy nem említi név szerint Jézust és állítólagos feleségét, Mária Magdolnát. "Jól ismert szöveg, amely József és Aszenáth néven is ismert. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy zsidó történet, de elképzelhető, hogy keresztények állították össze, vagy esetleg ők is írták" - fejtette ki Greg Carey brit Újszövetség-kutató, hozzátéve, hogy már eddig is számos fordítás állt rendelkezésre a kutatók számára.

Carey felidézte, hogy többek között egyik kollégája egy görög egyetemi kurzuson is lefordította a szöveget. "Nem tudom, hogy a szóban forgó kézirat mitől új, amelynek már a tartalma is széles körben ismert" - így Carey.

A filmes, aki Jézus sírját is megtalálta

S hogy mennyire nem új, arról Mark Goodacre tudna mesélni. A Duke professzora ugyanis már 1999-ben létrehozott egy József és Aszenáth nevű honlapot, hogy a szöveg kutatásának eredményeit közzé tegye. Ahogy arra Goodacre is rámutatott, József és Aszenáth története régóta közismert, a British Library gyűjteményében fellelhető szöveg pedig egy eredetileg görög nyelvű kézirat szír fordítása. "A szövegnek abszolút semmi köze Jézushoz és Mária Magdolnához" - szögezte le Goodacre.

Jacobovici és Wilson ezt az ellentmondást egy frappáns húzással kíséreli meg feloldani: az Elveszett Evangélium szerint az ótestamentumi karakter, József és egyiptomi felesége, Aszenáth valójában Jézus és Mária Magdolna "kódnevei" voltak. A kulcs szerintük az a fejezet, amely a frigyre lépett pár házassági ceremóniáját írja le, továbbá arról is beszámol, hogy hívták a pár gyermekeit: Ephraim és Manassé.

"József és Aszenáth azok, akik: ez csupán egy apokrif irat, amely József kapcsolatát meséli el az egyiptomi pap, On lányával. Semmilyen rejtett vagy ezoterikus jelentés nincs mögötte" - ez már Robert Eisenman amerikai Biblia-kutató véleménye.

A könyv egyebek mellett azt is állítja, hogy Jézus és Mária Magdolna kapcsolata messze túlment a házasságon, ugyanis utóbbi maga is istenség és messiás volt. A dokumentumot állítólag még röntgennel is megvizsgálták, hogy minden, a fordító által a 6. században "becsempészett" titkot megfejtsenek.

Jacobovicin nem nehéz fogást találni, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a dokumentumfilmes szenzációs "felfedezéssel" rukkol elő. 2007-ben azzal keltett feltűnést, hogy teljes bizonyossággal állította: egy több mint harminc éve felfedezett barlangban megtalálták Jézus és családjának sírját a jeruzsálemi Talpiyot negyedben, majd négy évvel később szintén ő volt az, aki bejelentette, hogy az egyik 1990-ben feltárt sírból előkerült két vasszöget Jézus keresztre feszítésekor használták.

Egy nem mindennapi, első világháborús fotót találtak nemrégiben brit kutatók. Az 1918-as fényképen egy frissen megborotválkozott, mindössze 21 éves ausztrál katona látható, aki saját magát fotózza a fürdőszobatükörben. Mint kiderült, a pilótaként szolgáló ifjú gépét a fotó elkészülte után néhány nappal egy Németország feletti légiharc során lőtték le.

A fotón látható ausztrál katona, Thomas Baker az iskolaigazgatóként és földművesként dolgozó Richmond Baker legidősebb fiaként született a dél-ausztráliai Smithfieldben. 1915 júliusában csatlakozott a Royal Australian Engineers-hez, és a hatodik dandárral kezdte meg a felkészülést az európai harcokra.

Thomas Baker az ausztráliai kiképzőtáborba tartó vonatra való felszállás előtt

A közlegény 1916. július elsején, 19 éves korában érkezett a nyugati frontra. Részt vett a véres somme-i csatában, majd még ez év decemberében kitüntették, ugyanis a heves ellenséges tűz ellenére kijavított egy több mint harminc helyen megrongálódott telefonvezetéket. 1917-ben egy újabb éremmel jutalmazták, amiért a német tüzérségi támadás idején részt vett egy, az antant erők által használt lőszerraktárban keletkezett tűz oltási munkálataiban. A katonai források külön kiemelték gyors helyzetfelismerését, amellyel egy "nagyobb katasztrófát is sikerült kivédenie".

A háború utolsó évében Baker csatlakozott az Ausztrál Légierőhöz, ahol repülőgép-szerelő lett. 1918 elején elküldték pilótaképzésre, amit március 27-én végzett el. Augusztus és október között több nagyobb légi ütközetben is részt vett, sőt október 24-én kinevezték a negyedik repülőszázad ideiglenes parancsnokává is.

1918. november 4-én több, a Royal Air Force kötelékébe tartozó század vett részt a németek visszavonulását zavaró hadműveletben, amely során a belgiumi Leuze és Ath városok közti utat bombázták. A negyedik század 12 darab Fokkert tett ártalmatlanná, az akció végére azonban azt vették észre, hogy két társuk hiányzik: az egyik Baker volt. Mint kiderült, a parancsnok és Arthur Palliser hadnagy Karl 'Rittmeister' Bolle német ász áldozatául estek; Belgiumban temették el őket.

Huszonöt éve, 1989. november 9-én leomlott a berlini fal, amely évtizedekig jelképe volt a második világháború utáni Európa megosztottságának. A fallal együtt egy lélektani gát is leomlott, a tovább folytatódó tömegtüntetéseket pedig már a német újraegyesítést sürgető jelszavak uralták.

 Kelet- és nyugatnémet rendőrök a kettéosztott Berlin határvonalánál, 1955

 Épül a fal, 1961

 A fal nemcsak a várost, hanem családokat, szerelmeket és életeket is kettéválasztott, 1964

 Az édesanya csupán integetni tud gyermekeinek és unokáinak a túloldalra, 1961

 Szögesdróttal elbarikádozott Brandenburgi kapu, 1962

 Délutáni szieszta a fal tövében, Nyugat-Berlin, 1964

 A berlini fal két része közti “halálzóna”. Sokan próbáltak meg átjutni rajta – kevésnek sikerült, 1981

 Ronald és Nancy Reagan a Reichstag épületének erkélyéről szemléli a kettéválasztott várost, 1987

 1989. november 9-én a fal már nem csak politikailag kezdett omladozni

 Rég nem látott családtagok, rokonok, barátok újra örülhettek egymásnak, 1989

 Az ünneplő tömeg aktívan részt vett a fal eltávolításában, 1989

A Brandenburgi kapunál is nagy tömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a fal leomlásának, 1989

Adolf Hitler egyik unokaöccse, William Hitler a második világháború alatt haditengerészként szolgált az USA hadseregében.

Az európai körútjukon Buffalo Bill társulatával tartó mesterlövész, Annie Oakley II. Vilmos német császár szájából, az uralkodó saját kérésére lőtt ki egy cigarettát.

Az első nyilvános, érmével működő telefont 1889-ben szerelték fel egy amerikai bankfiókban, a Connecticut állambeli Hartfordban.

1. A hidegháború alatt Európa kettéosztottságát jelképező berlini fal megépítését 1961-ben határozta el az NDK vezetése, hogy megakadályozza a keletnémet állampolgárok tömeges méretű menekülését Nyugat-Berlinbe.

2. A berlini fal megépítése előtt a nyugatra emigrálók száma az egekbe szökött. 1961-ben a szögesdrótakadályok lefektetéséig, augusztus 13-ig 207 ezren menekültek Nyugat-Berlinbe.

3. A határzárat 1961. augusztus 13-án 500 tonna szögesdrót felhasználásával állították fel. A betonfalat két nappal később több ezer szászországi munkás segítségével kezdték el építeni. A 155 kilométer hosszú, 3,5 méter magas, 45 ezer betonelemből álló fal teljesen körülzárta Nyugat-Berlint.

4. 1961. október 27-28-án a leghíresebb átkelőnél, a Checkpoint Charlie-nál 16 órán át néztek egymással farkasszemet a szovjet és az amerikai tankok, de a feszült helyzet végül nem eredményezett háborús konfliktust.

5. 1963. június 26-án, John F. Kennedy híres nyugat-berlini beszédének napján az NDK határcsapatai hosszú anyagdarabokkal takarták le a Brandenburgi kaput, így az amerikai elnök ezen keresztül nem láthatott át Kelet-Berlinbe.

6. A fal fennállása alatt mintegy 5000 NDK-állampolgár – köztük számos határőr – kísérelt meg Nyugat-Berlinbe szökni, legtöbbjüket azonban elfogták, legalább 136-an pedig életüket vesztették. A szökést megakadályozó határőrök átlag 100-200 keletnémet márka jutalmat, és 3-6 nap szabadságot kaptak.

7. A Nyugat-Berlint körülzáró betonfal mellett párhuzamosan egy másik falat is építettek. A két fal közötti, akadályokkal teletűzdelt, homokos-kavicsos részt halálsávnak nevezték. A fal fennállásának 28 éve alatt a halálsáv a nyulak lakhelyévé vált. Az erődítmény lebontása után az addig háborítatlanul élő állatok bujkálásra kényszerültek, és sokan közülük éhen haltak.

8. A fal nyugati oldalának látványát számos helyen graffitik tették elviselhetőbbé. 1984-ben a Checkpoint Charlie-nál még graffitiversenyt is rendeztek.

9. Bár a határt 1989. november 9-én nyitották meg, csak 1991 novemberében, a Berlin és Brandenburg határán fekvő műszaki zár felszámolásával szűnt meg végleg a berlini fal.

10. A falhoz legközelebb lakó kelet-berliniek nagyobb arányban szenvedtek alkoholizmustól és depressziótól, és gyakrabban fordult elő körükben a családon belüli erőszak, mint a távolabb élő lakosoknál.

 Az 1899-ben készült képen egy hölgy gépel az írógépen, azonban nyilvánvaló, hogy az iroda nem valódi, a kép pedig beállított - ugyanis a krinolinszoknya ebben az időszakban már kiment a divatból.

 1911 szeptembere, egy brit újság szerkesztősége. A legtöbb hölgy fehér blúzt és szoknyát visel, a hajuk pedig elegánsan fel van tűzve.

 Az angliai Horwich vasúti hivatalában 1917-ben. Bár rengeteget hallunk arról, hogy a világháború idején a férfihiány miatt sok nő dolgozott villanyszerelőként, kovácsként vagy egyéb férfias munkakörben, a legtöbb asszony irodai munkát vállalt a vészterhes időkben. A világégés miatt az 1910-es évek második felében nem volt olyan nagy a fegyelem a hajkoronák terén.

Brit postai hivatalnokok szortírozzák a leveleket 1920 karácsonya előtt. Az öltözködés sokszínűvé kezd válni, ahogy a frizura is.

 Háborús kölcsönöket tartalmazó formanyomtatványokkal dolgoznak 1932-ben egy kormányirodában. Az idősebb asszonyoknak még mindig hosszú, feltűzött frizurájuk van, azonban a fiatalabbak között egyre több a rövid, vállig érő, sokszor bedauerolt hajú. A képen jól látható, hogy a '30-as évek elején elfogadottá vált az ujjatlan felső viselése is.

 A bal oldali képen egy titkárnőt látunk az 1930-as évekből, a jobb oldalin pedig postai megrendeléseket kitöltő hölgyek vannak - szám szerint mintegy 325-en. Itt már láthatunk pöttyös ruhát és hajhálót, "V"-, illetve kereknyakú blúzt is.

 A Ford Modell Ügynökség két társtulajdonosa, a mezítlábas, rövid hajú Eileen Ford és férje a harmadik emeleti New York-i irodában 1948-ban. A jobb oldali kép 1950 augusztusában jelent meg a Picture Post brit magazinban ezzel a képaláírással: "A fekete szatén, csipkés ujjú ruhát és nyakláncot viselő nő ruházata nem igazán alkalmas az irodai munkára."

 Egy fiatal hölgy interjún a Keystone Fotóügynökségnél 1950 szeptemberében. A kockás szoknya kikandikál az esőkabátja alól.

 Női irodai dolgozók fogyasztják el ebédjüket San Franciscóban. Formális ruhájuk és annak színei igen konzervatívnak tetszenek.

 Egy amerikai titkárnő gépel 1960 körül, miközben fülhallgatón hallgatja a főnöke diktafonra felvett szavait. Ruházata elegáns, visszafogott, azonban már nem annyira konzervatív.

 Élénk színekbe öltözött női hivatalnokok egy leeds-i sörgyár irodájában 1968-ban.

 Színes ruhájú női dolgozók a miami Eastern Airlines szobafoglalási központban 1970 novemberében.

 Számítógépes adatbevitelt végző amerikai hölgyek az 1970-es években.

 Egy afroamerikai női dolgozó 1975-ben, illetve Margaret Thatcher, a Brit Konzervatív Párt jelöltje a választási kampányában.

 Személyi számítógépeket használó amerikai dolgozók, az öltözködési stílusuk hamisíthatatlanul a nyolcvanas éveket idézi.

 A belga származású amerikai divattervező, Diane Von Furstenberg stúdiójában 1987 áprilisában. Erős smink, fényes rúzs, hatalmas karika-fülbevaló, méretes karkötők és gyűrűk.

 Irodai dolgozó a londoni Sky TV-nél 1989-ben.

Német hölgy egy call centerben 1996-ban. Virágmintás, rövid ujjú  blúz, fésületlen haj, mély dekoltázs - ez már a 21. század hajnala

1. A történelem során elsőként feltételezhetően a kínaiak emelkedtek a levegőbe, amikor az i.e. 4. században nagyméretű sárkányaik alá erősített kosárból próbálták kilesni az ellenséget.

2. A repülés atyjának sokan Leonardo da Vincit tekintik. A madarak röptéről írt munkájában számos repülőszerkezet vázlatát rajzolta meg, amelyek közül néhány valóban alkalmas lett volna repülésre.

3. A Montgolfier-fivérek 1783. szeptember 19-én XVI. Lajos szeme láttára engedték útjára az első olyan hőlégballont, amelyben élőlények – egy kacsa, egy juh és egy kakas – utaztak.

4. Az első ejtőernyős ugrást 1797. október 22-én a francia forradalmi hadsereg korábbi tisztje, André-Jacques Garnerin hajtotta végre a párizsi Parc Monceau-ban.

5. Az első, Henri Giffard által épített, gőzgéppel hajtott léghajó 1852-ben szállt fel. A léghajózás aranykorának a Hindenburg 1937-as katasztrófája végett vetett.

6. Az első, ma is megtekinthető légi felvételt 1860. október 13-én James Wallace Black fotográfus készítette Boston városáról.

7. Az első ember által irányított motoros repülőgép 1903. december 17-én szállt fel az észak-karolinai Kitty Hawk közelében. A fiatalabb Wright-testvér, Orville 12 másodperc alatt 37 métert tett meg a levegőben.

8. Az első repülőgép felemelkedésének látványa annyira elbűvölte a fotózással megbízott John T. Danielst, hogy majdnem elfelejtette lefényképezni a történelmi eseményt.

9. A világon elsőként Thomas Selfridge, az amerikai hadsereg főhadnagya vesztette életét repülőgép-balesetben 1908. szeptember 17-én. A gépet vezető Orville Wright túlélte a zuhanást.

10. A világ első légiutas-kísérője, Heinrich Kubis 1912-től, az első stewardess, Ellen Church pedig 1930-tól szolgálta ki az utasokat.

11. A világ első fekete női pilótája, Bessie Coleman 1921-ben, Franciaországban szerezte meg repülőgép-vezetői engedélyét. USA-ba való hazatérése valóságos médiaszenzációt keltett.

12. Raymond Orteig hoteltulajdonos 1919-ben felajánlott 25 ezer dollárt annak, aki repülőgépen leszállás nélkül eljut New Yorkból Párizsba. Ez elsőként a 25 éves Charles Lindberghnek sikerült 1927. május 21-én.

13. Lindbergh az Atlanti-óceán átrepülése után óriási sztár lett, ám az ismertség tragédiához vezetett. 1932-ben elrabolták 20 hónapos gyermekét, akit már csak holtan találtak meg.

14. A női pilóták közül elsőként Amelia Earhart repülte át egyedül az Atlanti-óceánt 1932-ben.

15. A hangsebességet elsőként a legendás berepülőpilóta, Chuck Yeager lépte át 1947. október 14-én egy Bell-X-1 típusú rakétahajtású repülőgéppel.