Múlt-kor

Vigyázat! A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek.

1942 - Milton Brooks

 A detroiti Ford Motor Company dolgozóinak sztrájkja

1964 -  Robert H. Jackson

 Jack Ruby nightclub-tulajdonos az újságírók és rendőrök gyűrűjéből kiszabadulva, közvetlen közelről hasba lőtte John F. Kennedy elnök gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot, akit éppen a börtönbe akartak átszállítani két nappal a merénylet után. Ez volt az első gyilkosság, amit a televízió élőben közvetített. Robert H. Jackson, a Dallas Times-Herald fotósa 1964-ben nyert Pulitzer-díjat ikonikus fotójáért.

1966 - Kioicsi Savada

Amerikai katonák húznak maguk után egy vietkongot 1966. augusztus 19-én a Long Tan-i csata után. A felvétel megjelenése óriási hatással volt a nyugati morálra és a háborúpárti közvéleményre.

1967 - Jack Thornell

James Meredith polgárjogi harcos vonszolja magát az 51-es úton a Mississippi állambeli Hernandóban 1966. június 6-án, miután meglőtték. A fájdalomtól ordító Meredith volt a University of Mississippi első fekete diákja, s ő szervezte meg a March Against Fear nevű, a Memphisből (Tennessee) Jacksonba (Mississippi) tartó, több mint 350 kilométeres sétát, amellyel társaival az 1964-es polgárjogi törvény (Civil Rights Act) elfogadása után folytatódó rasszizmusra akarták felhívni a figyelmet. A díjnyertes fotót az amerikai Jack Thornell készítette.

1973: Nick Ut

A "napalmos lányról" készült fotó máig a vietnami háború legmeghatározóbb emléke. A sokkoló felvétel 1972-ben bejárta a világot: korábban senki nem mutatta be ennyire erőteljesen a civil áldozatok kiszolgáltatott helyzetét.

1972. június 8-án Phuc, a képen középen látható 9 éves lány bombázásra ébredt a falu, Trang Bang templomában, ahova napokkal korábban húzódtak be családjával a harcok elől. A lány beszámolója szerint a tűz pillanatok alatt mindent ellepett körülöttük, karján a ruha szinte azonnal lángra lobbant és leégett, mielőtt levehette volna.

Az AP fotóriportere, Nick Ut a falu mellől fotózta a bombázást, mikor a gomolygó füstből feléjük szaladt a fiatal lány és családja. A fotósok közül egyedül Nicknek volt film a gépében, az akkor 21 éves fotós úgy készítette az első képeket, hogy fel sem fogta, mit is lát valójában maga körül.

1977 - Stanley Forman

A massachusettsi Bostonban a szegregált buszokon a fehéreket és a feketéket gondosan elkülönítették egymástól: a fehérek a járművek első soraiban foglaltak helyet, míg az afroamerikaiak hátul ültek le, amikor pedig az utasok megtöltötték a buszt, az újabb színesbőrű felszállónak már állnia kellett. Amennyiben egy fehér utas érkezett, a hátsó résznek az elsőhöz eső legközelebbi sorát ki kellett üríteni, a feketék pedig az út hátra levő részében kénytelenek voltak állva utazni. A feketék felszálláskor elől váltották meg jegyeiket, majd a számukra fenntartott hátsó ajtókon léphettek a járműbe, de a buszvezetők sokszor nem várván meg az újra felszállást, elhajtottak.

A bostoni buszok deszegregációjának 1965-ös törvényi szabályozása (Racial Imbalance Act) 1974-re széles körű tiltakozó megmozdulásokhoz vezetett. 1976-ban Stanley Forman egyetlen képben sűrítette össze az egész Amerikát megrengető társadalmi krízist: a felvételen a színesbőrű Theodore Landsmark ügyvédet, polgárjogi harcost egy fehér férfi, bizonyos Joseph Rakes támadja meg egy zászlórúddal.

1982 - Ron Edmonds

1981. március 30-án az akkor 25 éves bukott főiskolai diák, John W. Hinckley a 22-es kaliberű revolverével az amerikai elnök, Ronald Reagan ellen elkövetett merénylettel próbálta felhívni magára Amerika, de elsősorban Jodie Foster színésznő figyelmét. Az elnök, aki súlyos mellkasi sérülést szenvedett a hivatalba lépése utáni 70. napon, felépült sebeiből és két cikluson át irányította az Egyesült Államokat.

A washingtoni merényletnek három másik sebesültje is volt, köztük Reagan szóvivője, James Brady, aki fejlövést kapott és örökre tolószékbe kényszerült, valamint a rendőrség és az elnöki testőrség, a Secret Service egy-egy tagja. Az idén augusztusban elhunyt Brady a fegyvertartás szigorításának harcosa lett, ezért Bill Clinton elnök róla nevezte el azt az 1993-ban elfogadott törvényt, amely várakozási időhöz és háttérellenőrzéshez kötötte az engedéllyel rendelkező kereskedőknél történő fegyvervásárlást.

2001 - Alan Diaz

Szövetségi nyomozók ütnek rajta a 6 éves kubai kisfiút, Elian Gonzalezt rejtegető Lazaro Gonzalezen 2000. április 22-én a kora reggeli órákban Miamiban. Az Associated Press 1999 novemberében kérte fel az amerikai fotográfust, Alan Diazt, hogy örökítse meg a kis Elian mindennapjait.

A gyermek azt követően került reflektorfénybe, hogy családjával megpróbáltak elmenekülni Kubából, de az őt szállító hajó elsüllyedt, anyja és további 13 kubai pedig hullámsírba veszett. A Clinton-adminisztrációnak a fiú visszatoloncolására vonatkozó kérését Elian Miamiban élő rokonai megtagadták, mire hosszú jogi huzavona vette kezdetét Havanna és Washington között. 

2008- Adrees Latif 

Kendzsi Nagai japán tudósító lelövését örökítette meg díjnyertes fotóján a Reuters fotográfusa, Adrees Latif. Nagai a 2007-es kormányellenes mianmari tiltakozásokról forgatott az AFP megbízásából Rangunban, a Traders Hotel mellett, amikor szeptember 27-én a rendvédelmi erők tüzet nyitottak a tüntetőkre. Nagai Kendzsit a japán illetékesek szerint közelről lőtték agyon, ami ellentmond a mianmari hatóságok állításának, hogy az újságírót véletlenül találta el egy lövedék. A tudósító - aki még a földön fekve is próbált videót készíteni a tüntetésekről - néhány nappal később belehalt sérüléseibe. 

2012 - Rodrigo Abd

Fiú gyászolja apját, akit a szíriai hadsereg egyik mesterlövésze lőtt le az észak-szíriai Idlib városában.

A sorozat első részét itt találjátok

Ha 1521. május 20-án a Pamplona fellegvárát ostromló francia hadsereg egyik ágyúja nem találja el az erődítmény egyik védőjének lábát, a történelemkönyvek lapjairól valószínűleg hiányoznának a jezsuita rendről szóló részek. A sérülés elszenvedőjét, az ifjú baszkföldi nemes Íñigo López de Loyolának hosszú lábadozása során egyetlen szórakozása maradt: az olvasás.

Bár az ifjú nemes kezdetben idegenkedve vette kézbe az otthonában a polcokon sorakozó 13. és 14. századi vallásos munkákat, a könyvek végül teljesen megváltoztatták az életét. A boldogulását addig a kasztíliai királyok szolgálatában kereső Ignác hatásukra úgy döntött, ezentúl egy nagyobb, égi hatalmat fog szolgálni.

1534-ben hat, hozzá hasonlóan a párizsi egyetemen tanuló diáktársával együtt alapította meg a Jézus Társasága néven ismertté vált szervezetet. A csoport eredetileg szentföldi zarándoklattal kapcsolatos terve meghiúsult, ezért a szervezet tagjai 1537-ben a pápának ajánlották fel szolgálataikat. Erőfeszítéseik eredményre vezettek, és a társaság 1540. szeptember 27-én III. Pál pápa engedélyével szerzetesrenddé alakult.

A jezsuiták magas színvonalú oktatást biztosító kollégiumaik, valamint fáradhatatlan missziós tevékenységük révén elévülhetetlen érdemeket szereztek az ellenreformáció sikereiben és a katolicizmus Európán kívüli elterjesztésében. 1556-ra három földrészen már 74 jezsuita kollégium működött.

A túlzott hatalomra szert tevő rendet azonban 1773-ban – néhány ország kivételével – feloszlatták, de 1814-től VII. Pius pápa jóvoltából újból elkezdhettek működni. Több országban azonban ezután is nemkívánatos személynek számítottak a rend szerzetesei: Norvégia 1814-ben, Svájc 1847-ben tiltotta ki a jezsuitákat. A skandináv országban 1956-tól, az alpesi köztársaságban pedig csak 1973-tól működhet újra a rend. Érdekesség, hogy a jelenlegi katolikus egyházfő, Ferenc az első pápa, aki a jezsuiták kötelékéből került Szent Péter utódainak trónjára.

Az első női Forma-1-versenyző az 1958-ban és 1959-ben összesen öt versenyen elinduló olasz Maria Teresa de Filippis volt.

A világ első postabélyegét, amelyen Viktória angol királynő portréja díszelgett, 1840. május 1-én adták ki Nagy-Britanniában.

A karóba húzás büntetése már Hammurapi törvényoszlopán is megjelent. A középkori Európában a gyermekgyilkos asszonyokat végezték ki ily módon.

„Én már régóta halott vagyok ” – mondta Jimi Hendrix három szám után az 1970. szeptember 2-i, dániai Aarhusban adott koncertjén, majd lement a színpadról. Az agyonhajszolt gitárvirtuóz két és fél héttel később már valóban halott volt. A sokak által a világ legjobb gitárosának tartott Hendrixre 1970. szeptember 18-án reggel barátnője, a műkorcsolyázó Monika Dannemann a saját hányásába fulladva talált rá londoni lakásában. Mint kiderült, a zenész az éjszaka folyamán elfogyasztott borra az ajánlott mennyiség – fél-egy tabletta – helyett kilenc altatót vett be, és annyira mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel rá, hogy hánynia kell.

A gitárfenomén váratlan halála sokakat összeesküvés-elméletek gyártására sarkallta, amelyeket Dannemann gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatai is tápláltak. A leghangzatosabb teória a technikusként többek között Hendrixszel is turnézó James „Tappy” Wright nevéhez fűződik. Wright 2009-ben írt Rock Roadie című könyvében azt állította, hogy a gitárlegenda egyik menedzsere, Michael Jeffery 1971-ben részegen bevallotta neki, hogy az altatótablettákat, valamint a bort „régi barátaival” együtt ő maga tuszkolta le Hendrix torkán. Mint Wright írja, a menedzsernek hiteltartozásai miatt pénzre volt szüksége, de a zenész éppen új munkatársat keresett a posztjára. Mivel Jeffery korábban kétmillió dolláros életbiztosítást kötött Hendrixre, az összeg megszerzése érdekében végzett a gitárossal.

Bob Levine, Hendrix amerikai menedzsere azonban Wright vádjaira reagálva cáfolta, hogy Jefferynek bármilyen mértékben is köze lett volna a gitáros halálához. Kijelentette, hogy a technikus pusztán azért találta ki a történetet, hogy könnyebben eladhatóvá tegye könyvét. Bár Hendrix halálát nagy valószínűség szerint tragikus baleset okozta – mint a hírességek esetében szinte mindig –, vele kapcsolatban is felmerült, hogy valójában még mindig él, és két szám között még manapság is nagy nyugalommal szívja valahol a spanglikat.

1. Skóciában 2014. szeptember 18-án népszavazást tartanak az ország Egyesült Királyságból történő kiválásáról. Skócia 1707-es Angliával való egyesülése után először lehet ismét független állam.

2. Míg 1987-ben a skótok mindössze 14 %-a támogatta a függetlenséget szorgalmazó SNP-t, a 2011-es választásokon már 45,4 %-ot szereztek.

3. A népszavazást szorgalmazó Skót Nemzeti Párt (SNP) szerint azért van szükség az ország unióból való kiválására, mivel a reformoktól ódzkodó brit politika nem képes megfelelően reagálni a 21. század kihívásaira.

4. A népszavazásra 700 évvel a bannockburni csata után kerül sor. Az ütközet – amelyben Robert the Bruce legyőzte II. Eduárd angol király túlerőben lévő seregét – sorsdöntő szerepet játszott a független skót királyság újjáalakulásában.

5. Míg a – legalább részben – skót származású hírességek közül Sean Connery és Irvine Welsh is Skócia függetlensége mellett áll ki, addig JK Rowling, Emma Thompson és Alex Ferguson sem támogatja az elszakadást.

6. A Skót Királyság a 8-9. században a pikt törzsszövetségen alapuló Fortriu királyság és a déli kelta Dal Riata királyság egyesülésével jött létre.

7. A már Kr. e. 3100-2500 körül is lakott Skara Brae Skóciában található kőkori települése Nagy-Britannia legrégebbi épületegyüttese.

8. A legenda szerint az egyik legnagyobb skót nemzeti hős, William Wallace az 1297-es Stirling Bridge-i csata után megnyúzott angol kincstárnok, Hugh Cressingham bőrét fegyvertartónak használta.

9. A skótok a 13-14. században agresszív külpolitikát folytató angolokkal szemben főként a franciákkal szövetkeztek. Részben ennek köszönhető, hogy az oktatási és jogrendszer elsősorban nem angol, hanem kontinentális mintákat követett.

10. Skóciában a futball korai változatát a 15. század elején már bizonyosan játszották, mivel I. Jakab király – túlzott sérülésveszélyre hivatkozva – 1424-ben betiltotta a sportot.

11. Skóciában 1496-ban kötelezően elrendelték a földesurak elsőszülött fiainak taníttatását. A skóciai oktatás óriási fejlődésnek indult, és míg 1600-ban Angliának két egyeteme volt, Skóciának öt.

12. A Skócia trónjáról elüldözött Stuart Máriát unokatestvére, I. Erzsébet angol királynő végeztette ki. Az egykori skót uralkodót csak második próbálkozásra sikerült lefejezni.

13. Az első hivatalos válogatott futballmeccset 1872. november 30-án – egy particki krikettpályán – az angol és a skót válogatott vívta meg egymással. A meccs 0-0-ra végződött.

14. Az első világháborúban harcoló skót katonák 26,4 %-a nem tért haza szülőföldjére. Ennél csak a szerbeknél és a törököknél volt magasabb a harcokban elesett katonák aránya.

15. Skóciában az 1707-es uniót követően először 1999-ben ült össze ismét az ország saját parlamentje.

1. A kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai által a 15. században létrehozott Inka Birodalom a legnagyobb kiterjedésű civilizáció volt a prekolumbián Amerika történetében.

2. A birodalom hivatalos nyelve a kecsua volt, bár több száz helyi dialektus létezett. A birodalom megnevezése, a Tawantinsuyu annyit tesz: "A négy régió", vagy "A négy egyesült tartomány".

3. Az inkák első képi ábrázolása Európában Pedro Cieza de León spanyol konkvisztádor Cronica del Peru (1553) című munkájában látott napvilágot.

4. Az inka társadalom élén a Sapa inka (kecsua nyelven: az egyetlen inka) állt, ő volt a Napisten képviselője. Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor taszította le trónjáról és fogta el 168 spanyol katonájával és bennszülött szövetségeseivel az 1532-es cajamarcai csatában.

5. Az inka városi építészet legragyogóbb példája a Machu Picchu. Az amerikai Hiram Bingham által 1911-ben, 2430 méter magasan felfedezett romváros pontos funkciója ma sem ismert - az általános vélekedés szerint a kilencedik Sapa inka, Pachacuti rezidenciája volt.

6. A Capacocha néven ismert emberáldozásra jelentős események - például az uralkodó halála vagy éhínségek - idején vagy közvetlenül azok után került sor. Az inkák isteneiknek legtöbbször gyermekáldozatot mutattak be, akiket előtte alaposan felhizlaltak.

7. Az inka gyógyítók kiváló agysebészek voltak. A feltárt leletek tanúsága szerint gyakran alkalmaztak koponyalékelést, azaz trepanációt, amit a betegek legtöbbje (90 százalék) túlélt.

8. Az inkák mágikus erőt tulajdonítottak a kokacserjének. A Dél-Amerikában őshonos növényt elsősorban vallási célokra használták, de kis mértékben étvágy- és fájdalomcsökkentésre is alkalmazták. A kokacserjelevél rágásának szokását a spanyol hódítók is átvették.

9. Az inkák kipukban tárolták mindazt az információt - például az adókat vagy az uralkodói dicshimnuszokat -, amit más népek írásban. A jelenleg elterjedt vélekedés szerint a kipu nem igazi írásrendszer, mert "jelei" nem feleltethetőek meg a kecsua nyelv hangjainak.

10. Bár harcosaik nem rendelkeztek vasfegyverekkel, az inkák tudták a legütőképesebb hadsereget kiállítani a korszakban. A katonák gyors felvonulását a fejlett úthálózat tette lehetővé, az élelemellátást pedig az egymástól egynapi járásra található, pihenőhelyként is szolgáló ún. tambo-k segítették.

Németország 1935 és 1944 között többet költött a német őstörténet és az árja fajelmélet kutatásaira, mint az USA az atombomba kifejlesztésére ugyanebben az időszakban.

Az amerikai függetlenségi háborúban a csokoládé hozzátartozott az amerikai katonák ellátmányához, sőt olykor még a bérüket is az édességben kapták.

1903-ban Marie Curie fizikus és kémikus volt az első nő, aki Nobel-díjas lett.

Egy alig egy perces videó foglalja össze, hogyan változtak az európai államok határai a Római Birodalom korától egészen a Szovjetunió széthullásáig. A videót a New Scientist készítette a hagyományos nemzetállamok problematikájáról szóló írásuk megjelenéséhez kapcsolódóan. Íme:

1. 1888 és 1891 között tizenegy prostituáltat öltek meg brutális kegyetlenséggel a londoni Whitechapel negyedben. Legkevesebb öt esetet a Hasfelmetsző Jack néven ismertté vált sorozatgyilkosnak tulajdonítanak.

2. Annak ellenére, hogy – főként a bulvársajtónak köszönhetően – rengeteg gyanúsított felmerült az ügyben, Hasfelmetsző Jack kiléte máig ismeretlen; egyre több jel utal arra, hogy a sorozatgyilkos egy lengyel bevándorló volt.

3. Gyanúba keveredett Viktória királynő unokája, Albert Viktor is, aki egy elmélet szerint azután kezdte meg bosszúhadjáratát, hogy egy prostituált megfertőzte szifilisszel.

4. Egy elmélet szerint a fekete mágiában járatos Robert D’Onston Stephenson nevű orvos volt Hasfelmetsző Jack, ha ugyanis a gyilkosságok helyszíneit összekötjük, egy okkultista jelképet kapunk.

5. Sir Arthur Conan Doyle szerint a tettes egy magát bábának álcázó nő lehetett. A gyanúsítottak között az egyetlen nő a szeretője feleségét és kislányát meggyilkoló Mary Pearcey volt.

6. A gyilkosságok során elkövetett csonkítások egyre brutálisabbá váltak. A gyilkos az utolsó áldozat belső szerveit szinte teljesen eltávolította, szívét kitépte, az arcát pedig szétszabdalta.

7. Az ügy kapcsán Thomas Bond sebészt kérték fel, hogy a bűnjelek alapján adjon jellemzést az elkövetőről. Sokan emiatt Bondot tartják a történelem első bűnügyi profilozójának.

8. Hasfelmetsző Jack több száz levele közül a legtöbb hamisítvány, három hitelessége azonban kérdéses, de valószínű, hogy ezeket is egy újságíró írta a példányszám növelése érdekében.

9. Az ún. „Kedves főnök”-levelet az írója Hasfelmetsző Jackként szignálta. A whitechapeli sorozatgyilkost mindaddig Bőrköténynek nevezték.

10. Alfred Hitchcock még 1927-ben készített egy némafilmet a sorozatgyilkosról, az ügyben nyomozó Abberline felügyelő szerepét pedig Michael Caine és Johnny Depp is eljátszotta.

Heti egy zuhanyzási lehetőség, havi egy tekercs vécépapír, elviselhetetlen túlzsúfoltság, brutális börtönőrök és egy kaliforniai börtönből szökni próbáló radikális polgárjogi aktivista, George Jackson lelövése. Ezek voltak a legfőbb okok, amelyek az Egyesült Államok történetének legvéresebb börtönlázadásához vezettek. A New York állambeli Attica büntetés-végrehajtási intézetének rabjai 1971. szeptember 9-én lázadtak fel fogvatartóik ellen.

A lázadók fő követelése a börtönkörülmények javítására vonatkozott, miután azonban a tárgyalások több nap után sem vezettek eredményre, az állami és helyi rendőri alakulatok a nemzeti gárdisták segítségével szeptember 13-án – New York állam kormányzója, Nelson Rockefeller parancsára – brutálisan leverték a felkelést. A kormányzó döntését szerényen Truman atombomba ledobásával kapcsolatos elhatározásához hasonlította.

Az eseményekben a börtön 2200 rabja közül több mint 1000 vett részt. A foglyok 39 börtönőrt és börtönalkalmazottat ejtettek túszul. A kirendelt fegyveres alakulatok szeptember 13-án könnygázgránátokat dobtak a börtön udvarára, és tüzet nyitottak a lázadókra. A rabok 4 tússzal már korábban végeztek, a könnygáztámadás és a lövöldözés következtében 29 rab és 10 túsz vesztette életét, több mint 80-an pedig komoly sérülést szenvedtek. A sérült raboktól hosszú órákon át megtagadták, hogy orvosi ellátásban részesüljenek, és további megtorlásul további bántalmazást kellett elszenvedniük.

Az állami hatóságok igyekeztek eltussolni a túszok megölésében játszott szerepüket. Azt állították, hogy a túszokkal való kegyetlen bánásmód - rabok elvágták a túszok torkát, és kiherélték őket – kényszerítette őket a börtön nem kellően előkészített, vérfürdőbe torkolló lerohanására. A boncolás végül nem tudta alátámasztani a hivatalos állítást, és a 2000-es években meghozott bírósági döntések értelmében New York állam a megvert és megkínzott fogvatartottaknak, valamint a zavargásokban meghalt börtönalkalmazottak családjainak is összesen 12-12 millió dollárt fizetett kártérítésként.