A Tarzant alakító színész-úszófenomén Johnny Weismüller hűséges társa, Csita matuzsálemi kort ért meg: 80 éves korában múlt ki.
A norvég hadseregben az 1670-es évek óta rendeznek síversenyeket.
A pajzsot a 17. századig használták az európai harcászatban.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Már napok óta tartott a tibeti nép kínaiak ellen vívott fegyveres felkelése, amikor 1959. március 17-én, este 10 óra előtt néhány perccel egy katonának öltözött, húszas éveiben járó fiatalember tört át a fővárosban, Lhászában összegyűlt tömegen. Kíséretével a Kyichu (Lhásza) folyó felé tartott, hogy rokonaihoz és munkatársaihoz csatlakozva folytassa útját a menedéket jelentő India felé. Két hét éjszakai gyaloglás, és a Himalája hegyvonulatain történő átkelés után 1959. március 31-én lépte át a tibeti-indiai határt Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma.
Miután a kommunista Kína 1950-ben megszállta Tibetet, azonnal hozzálátott a tartományi státuszba süllyedt ország politikai, vallási és társadalmi berendezkedés gyökeres átalakításához. A tibeti gerillák már 1956 óta küzdöttek a megszálló csapatok ellen az ország különböző régióiban, 1959-ben pedig a fővárosra is átterjedtek a harcok.
Amikor a tibetiek megtudták, hogy a kínai hadsereg testőrök nélkül hívta meg egy színházi előadásra a dalai lámát, március 10-én – tartva attól, hogy a kínaiak le akarják tartóztatni – mintegy 300 ezren gyűltek össze az ország legfőbb vallási-politikai vezetőjének nyári rezidenciája, a Norbulingka környékén. A dalai láma nyugalomra buzdító szavai ellenére a tömegtüntetés napokon belül fegyveres felkelésbe torkollott. Az ellenállást az óriási létszámfölényben lévő kínai katonai erők napokon belül leverték. Az ezt követő megtorlás során tibetiek tízezreit küldték munkatáborba, vagy végezték ki, a dalai láma testőreit pedig nyilvánosan agyonlőtték. A Norbulingkát az összecsapások alatt mintegy 800 tüzérségi lövedék találta el, és a kínai katonák emellett számos kolostort is a földdel tettek egyenlővé. Mintegy 80 ezer tibeti kényszerült elhagyni szülőföldjét.
A dalai láma végül a pakisztáni határ közelében fekvő Dharamszalában talált menedékre, és itt alakította meg emigráns kormányát. A tibeti buddhista vezető sohasem térhetett vissza hazájába. Küldöttsége is csak 1979-ben, húsz év elteltével fordulhatott meg először Tibetben. 1985-ben a kínaiak felajánlották, hogy települjön haza, de ő kijelentette, csak akkor tér vissza, ha a tibetiek elégedettek lesznek helyzetükkel. A dalai láma mára lemondott Tibet függetlenségének követeléséről a maximális önkormányzat és a vallásszabadság ellenében, de Peking változatlanul azzal vádolja, hogy az autonóm terület elszakítására törekszik. Peking szerint "Tibet nem idegen ország", és azt veti a dalai láma szemére, hogy "nemzetközivé kívánja tenni" a tibeti kérdést. Az ellentét a mai napig áthidalhatatlan, de a két fél az elmúlt 15 évben informális csatornákon ismét érintkezésben áll egymással.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Ma délelőtt a magyar főváros negyedik metrójáratát, a zöld metró néven emlegetett földalattit adták át, több mint egy évszázaddal azt követően, hogy Ferenc József 1896 májusában megnyitotta a kontinens első elektromos földalatti vasútját, a millenniumi világkiállítás számára épített kéregvasutat, amely az egyes sorszámot kapta. Közel 75 évet kellett várnia Budapest lakosságának, mire a kelet-nyugati metróvonalon, a piros metrón utazhatott. 1976-ban már Pest északi és déli része is "egyesülhetett" egy újabb vonal révén. Archív felvételekből szemezgettünk.
Andrássy út, a millenniumi földalatti Dózsa György (Aréna) úti állomásának építése, 1895. (Fortepan)
Metróépítés a Deák téren. A háttérben a Sütő utca torkolata, 1952. (Fortepan)
A parlament előtt talajkutató fúrást végeznek a metróépítéshez (50-es évek elején) (Fortepan)
Az alagút belseje félkész állapotban
A Baross tér 1953-ban az M2 Keleti pályaudvari megállójának építésekor (Fortepan)
Széna tér, Margit körút (Mártírok útja) - Lövőház utca sarok, balra a metróépítés területe (Fortepan)
Kerepesi út, Metró alagút építése a Népstadionnál 1954-ben (Fortepan)
A Kossuth Lajos utca az Astoria felől 1962-ben (Fortepan)
Rá sem lehet ismerni az Astoriára. 1963-ban már állt a Zagyva-híd, amelyet a Zagyva folyóról hoztak Budapestre (Fortepan)
A Blaha téri állapotok 1963-ban (Fortepan)
A 2-es metró építése hatalmas áldozatot követelt: el kellett bontani a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat
József körút az Üllői úti kereszteződésből nézve 1970-ben (Fortepan)
Ferenc körút, Üllői út sarka 1970-ben (Fortepan)
A háttérben az M2-es metró második szakaszának munkálatai a Kossuth Lajos téren 1971-ben
A Váci út és a Róbert Károly körút sarkán járunk, ahol 1982-ben Kiss István: Munkások című szobrát avatják. A háttérben jól látszódik az M3-as metró Árpád hídi megállójának építése 1982-ben (Fortepan)
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
1. Bár a lövészárok-hadviselés főként az első világháború történetét határozta meg, gyökerei a régmúltba vezetnek vissza, védelmi célból ásott árkokat ugyanis már a rómaiak is használtak.
2. A modern lövészárok-harc taktikai alapjait a várostromoknál használt párhuzamos lövészárok-rendszert kidolgozó Vauban márki, a kiváló francia hadmérnök fektette le a 17. században.
3. A 20. század elején a hadászatban zajló technikai forradalom hatására a hadseregek tűzereje nagyságrendekkel megnőtt, és védőeszközök híján egyedül a lövészárkok nyújthattak megfelelő védelmet a katonáknak.
4. A lövészárok-hadviselés az első világháborút követően csak az 1980 és 1988 között zajló irak-iráni háborúban játszott meghatározó szerepet.
5. Az első világháborúban a nyugati hadszíntéren mindkét oldalon több 10 ezer kilométernyi lövészárkot ástak ki a katonák.
6. Az ellenséges lövészárkok közötti terület, az ún. senki földje szélessége egyes szakaszokon mindössze 20 méter volt, de máshol akár a 1,5-2 km-t is elérhette.
7. Az első világháborúban a katonák gyakran szándékosan gonorrheás vagy szifiliszes prostituálttal feküdtek össze, hogy így vonhassák ki magukat a lövészárokharc borzalmai alól.
8. Az első világháború egyik leggyakoribb betegsége a nyirkos talaj miatt kialakuló ún. lövészárokláb volt, amely üszkösödéshez vagy amputációhoz is vezethetett.
9. Az első világháborúban a tetvek által terjesztett fertőző betegséget, a lövészároklázat a katonák jelentős része, többek között A.A. Milne, valamint J.R.R. Tolkien is elkapta.
10. Az első világháborús lövészárkok sajátos szlengje számos új szóval, kifejezéssel gazdagította az angol nyelvet: többek között a clumsy, a snapshot, vagy a bloke szó is a frontkatonáknak köszönhetően terjedt el.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Bob Smethurst 36 évet töltött mások kukáinak kiürítésével. Munkája közben Nagy-Britannia egyik legjobb első világháborús képgyűjteményét hozta össze, pusztán azzal, hogy kivette őket a hulladékok közül. Meglátása szerint az 1970-es években nőtt meg a megsárgult felvételek és egyéb emléktárgyak szemetesekben való előfordulása. Úgy véli, mindez azért történhetett, mert a Nagy Háború veteránjai ezekben az években hunytak el, unokáik pedig megváltak a feleslegessé váló "kacatoktól". A nyugdíjazott szemétszállító hatalmas szívességet tett az utókornak.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
A szaringázt egy növényvédő szer kifejlesztése közben fedezték fel a németek 1938-ban.
A II. világháború alatt a japán császári hadsereg az általa megszállt területeken legalább 200 ezer nőt – főleg koreaiakat – kényszerített prostitúcióra.
A marihuánát már az ókori görögök is használták − elsősorban étvágytalanság és fejfájás ellen.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
„Itt egy humanitárius katasztrófa megelőzéséről van szó. Elég lenne egy telefonhívás Milosevictől [a támadások leállításához]” – reagált Joschka Fischer német külügyminiszter, miután a NATO 1999. március 24-én megkezdte Jugoszlávia bombázását. Milosevic azonban nem telefonált.
Koszovóban 1998-ra a tartomány függetlenségéért küzdő félkatonai szervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) és a szerb biztonsági erők összecsapásai következtében a végletekig kiéleződött a feszültség. Menekültek tömegei hagyták el Koszovót, és félő volt, hogy a harcok a szomszédos országokra is átterjednek. A nemzetközi közösség békés rendezésre irányuló kísérletei kudarcba fulladtak, és ebben a helyzetben a NATO végül – az ENSZ-felhatalmazás nélkül megindított – légicsapások mellett döntött. Az országot 78 napig bombázták, a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban.
A támadások a stratégiailag fontos katonai és telekommunikációs célpontok ellen irányultak, de előfordult, hogy civilek is áldozattá váltak. Óriási diplomáciai vihart kavart, amikor a NATO gépei május 7-én eltalálták a belgrádi kínai nagykövetség épületét, három kínai riporter halálát okozva ezzel. Összesen mintegy 500 civil halt meg a légicsapások következtében.
Körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba. A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték. A szerbiai aknamentesítési központ adatai szerint az országban még 64 olyan bomba van, amelyet a 15 évvel ezelőtti NATO-bombázások során dobtak le, de az nem robbant fel.
A szerb vezetés eleinte – a várakozással ellentétben – nem hátrált meg. A szerb erők – nagyrészt válaszul az UÇK gerillaakcióira – gyakran folyamodtak brutális eszközökhöz. Alakulataik az április 27-i mejai mészárlás során – megtorlásul hat szerb rendőr meggyilkolására – mintegy 500 albán civilt végeztek ki. Júniusig több mint 800 ezer koszovói albán volt kénytelen elhagyni hazáját, és a környező országokban felállított menekülttáborokban átvészelni az időszakot.
Milosevic azonban idővel belátta, hogy az ellenállás hiábavaló, és meghátrált. A NATO június 9-én leállította a bombázásokat, és azonnal megindult a menekültek hazatérése. Az egy nappal később született ENSZ BT-határozat alapján a szerb hatóságoknak és fegyveres alakulatoknak távozniuk kellett Koszovóból, amely azonban jogilag továbbra is Jugoszlávia része maradt.
Az országos rákellenes egyesület adatai szerint a háború óta jelentős mértékben megnőtt a daganatos megbetegedések száma, aminek oka az, hogy a bevetett lövedékek szegényített uránt tartalmaztak. Egyes értékelések szerint egyébként ez volt az egyik első kiberháború, mert a jugoszláv hadsereg az elektronikusan összegyűjtött adatok segítségével sikeresen tudta értesíteni katonáit arról, hogy hol várható légicsapás.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Ayrton Senna, Alain Prost, Nigel Mansell és Nelson Piquet 1986.szeptember 21-én a portugál nagydíjon
1960. március 21-én, 54 éve született a Forma-1 háromszoros világbajnoka, a brazil Ayrton Senna. Ezekkel a képekkel emlékezünk meg a tragikus körülmények között elhunyt legendás versenyzőről.
1985. május 19. Estoril
Az 1987-es monacói futam győztese Michele Alboreto, illetve Albert és Rainier monacói hercegek mellett
Időmérő edzés, Rio de Janeiro, 1993. március 12.
Senna és Prost, 1988. november 13. Adelaide
Senna és Michael Schumacher az 1992-es monzai győzelem után
Barátnőjével, Adriana Galisteuval
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
1. Az 1919-ben ratifikált és 1920. január 16-án életbe lépett 18. alkotmánykiegészítés az Egyesült Államok egész területén megtiltotta az alkoholos italok előállítását, forgalmazását és behozatalát. Az 1933 decemberéig tartó szesztilalom alatt megerősödött a szervezett bűnözés, a szövetségi államok pedig több milliárd dollárnyi adóbevételtől estek el.
2. Az alkohol-ellenesség mélyen gyökerezik a puritán angolszász társadalomban. Már 1657-ben a massachusettsi bíróság illegálisnak nevezte a tömény szeszes italok kereskedelmét.
3. A szesztilalom bevezetésének élharcosa, az 1893-ban alapított Szalonellenes Liga nem az alkoholfogyasztás, hanem a szalonokban történő alkoholárusítás ellen kampányolt.
4. Az autógyáros Henry Ford támogatta a szesztilalmat, úgy hitte, hogy az hozzájárulhat egy hatékonyabb gazdaság megteremtéséhez.
5. Kansas állam leghíresebb aktivistája, Carrie Nation sorra járta a bárokat és isteni himnuszokat zengve, szekercéjével rendre szétverve a szalonok italkészletét.
6. Az áldozáshoz továbbra is lehetett bort használni.
7. Terápiás célra az orvosok felírhattak alkoholtartalmú italokat a rászorulók számára. Ezen az úton több mint négymillió liter szesz jutott el a "páciensekhez".
8. Az alkoholtilalom évei alatt megváltoztak az italfogyasztási szokások. Elterjedt a koktélozás, míg az éttermi italfogyasztás szinte teljesen eltűnt.
9. A szesztilalom alkonyán az első legális sörszállítmányt Franklin Delano Roosevelt elnök részére szállították.
10. A közhiedelemmel ellentétben a szesztilalom évei alatt az illegális alkoholtartalmú nedűk előállítását és kereskedelmét legnagyobbrészt magányos kalandorok végezték. A szervezet bűnözés leginkább a nagyvárosokra koncentrált.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Az utóbbi hetek egyik legnézettebb videója lett Tatia Pilieva finn filmes alkotása, amelyben a rendező arra kért meg húsz vadidegen embert, hogy csókolózzanak egymással a kamerája előtt. Azóta kiderült, hogy az internetet meghódító kisfilm némileg átverés volt, mert a szereplők egytől egyig színészek.
De nem is ez a lényeg: hanem hogy nem Tatia Pilieva találta fel a spanyolviaszt. Egy bizonyos Eadweard J. Muybridge ugyanis már a 19. században arra kért meg két nőt, hogy érintsék össze ajkaikat, miközben ő lencsevégre kapja a jelenetet. A Csók (Kiss) című sorozat valamikor 1872 és 1885 között, a filmfelvevő megjelenése előtt született, s két meztelen hölgy látható rajta, amint előbb kezet fognak, majd megcsókolják egymást.
A társadalmi konvenciók miatt Muybridge kötött pályán mozgott: a szexuálisan prűd viktoriánus korban a férfi homoszexualitást a társadalomra nézve veszélyes jelenségnek gondolták, a női nemi vágyat pedig alacsonynak vagy nem létezőnek, így a fotósnak nem maradt más választása, a szebbik nem tagjaival kellett elkészítenie a jelenetet.
Muybridge neve sokaknak ismerős lehet. Az 1830-ban Kingston upon Thames-ben Edward Muggeridge néven született holland származású angol fényképész a mozgófilm fejlesztésének úttörője volt, több kamerából álló rendszerrel készített felvételeket különböző mozgásokról. Legismertebb munkáját a hetvenes években készítette Leland Stanford amerikai iparmágnás megbízásából a lovak mozgásáról.
Muybridge női és férfiaktokat fotózott, és sokszor lezser pózokba állította őket, s azt hirdette, hogy a modern hétköznapi életben is meg kell találni a szépséget. Az állatkertben rendezte be stúdióját, és megörökítette a jávorantilopok, tevék, elefántok és egyéb állatok mozgását.
Jegyzeteiből tudjuk, hogy a modellekről minden egyes alkalommal 12, oldalról felvett és 24, elölről vagy hátulról felvett képet készített. A végleges nyomatok azonban ritkán állnak 36 képből. Muybridge gyakran manipulálta a végleges, összetett képet: a kiválasztott képek rájátszanak arra, hogy a szem és az elme hajlamos balról jobbra vizsgálni a felvételeket, mintha ilyen sorrendben készültek volna, ám a fotós képsorozatainak mintegy 40 százaléka olyan képekből áll, amelyeket állításával szemben nem egymás után készített.
