Múlt-kor

„Föld! Föld!” – kiáltott fel 1492. október 12-én hajnali két órakor a mesés Kelet kincseinek felfedezésére indult hajóraj leggyorsabb, Pinta nevű hajójának matróza, Rodrigo de Triana. Néhányan már előző nap, október 11-én nádszálakat pillantottak meg az Atlanti-óceán vizén, az expedíciót vezető Kolumbusz Kristóf pedig este 10 óra tájban pislákoló fényt vélt felfedezni a távolban. A legénység tagjai reményteljesen kémlelték a horizontot, a tengernagy ugyanis egy selyemkabátot, valamint évi tízezer maravédi (spanyol pénznem) jutalmat ígért annak, aki először látja meg a szárazföldet. Az életjáradékot azonban végül Kolumbusz kapta meg, Rodrigo de Triana pedig annyira elkeseredett, hogy Afrikába utazott, és áttért a muszlim hitre.

A három egységből (Santa Maria, Nina, Pinta) álló hajóraj 1492. augusztus 3-án indult el Palos kikötőjéből. Mivel az expedíció nagyon veszélyesnek ígérkezett, a legénység a néhány vállalkozó szellemű hivatásos matróz mellett túlnyomórészt börtönből szabadult bűnözőkből állt. Az út számos viszontagsága közepette többször is a zendülés veszélye fenyegetett, ám mielőtt a helyzet végképp kiéleződött volna, elérték a Kolumbusz Kristóf által San Salvadornak elnevezett, Bahamákon fekvő szigetet. A tengernagy azt hitte, Kína keleti partjaihoz ért. Sohasem tudta meg, hogy valójában egy új földrészt fedezett fel.

Kolumbusz földet érés után azonnal birtokba vette a területet a spanyol korona számára. A teljesen meztelen, őslakos indiánok rendkívül barátságosan fogadták a látogatókat. Többek között papagájokat és dárdákat ajándékoztak az idegeneknek a tőlük kapott gyöngyfüzérek, és egyéb értéktelen tárgyakért cserébe. Az indiánok nem ismerték a kardot, így amikor Kolumbusz megmutatta nekik, az élüknél fogták meg, és többen megvágták magukat. Nem tudhatták, hogy az ismeretlen tárgy még nagyon sokuk vesztét fogja okozni. Új korszak kezdődött a történelemben.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Ismert, hogy az első ember, aki betette a lábát Amerikába, a Bering-földnyelven érkezett Ázsiából, a legtöbb régész abban is egyetért, hogy a skandináv tengerészek után Kolumbusz volt az első európai, aki eljutott az Újvilágba. De mi a helyzet a kínaiakkal?

Gavin Menzies író és amatőr történész 2002-es könyvében egy újabb népet hozott be a köztudatba, amely beszállhatna az „Amerika felfedezője” címért folytatott küzdelembe. „1421: az év, amelyben Kína felfedezte a világot” című alkotásában azt állította, hogy a Cseng Ho admirális vezette kínai flotta az említett évben eljutott az Újvilágba, ahol bőséges régészeti, sőt genetikai „bizonyítékot” hagyott hátra maga után.

Menzies állításaira rendkívül sok kritika érkezett, neves történészek és elismert kutatók cáfolták az érveket, nem is túl tudományosan: „a történetnek körülbelül annyi alapja van, mint az idegenekkel való találkozásnak” – mondta például Felipe Fernandez-Armesto, a Londoni Egyetem történelem professzora a könyvről a Telegraph szerint.

A könyörtelen kritika nem tartotta vissza az egykor a brit Királyi Haditengerészetnél szolgáló írót, aki 2008-ban az „1434: az év, amikor a kínai flotta Itáliába hajózott, s kirobbantotta a reneszánszt” című művével kavart nagy port. Két éve pedig a széles gúny tárgyává váló „Atlantisz elveszett birodalma: a történelem legnagyobb rejtélye megoldódik” című könyvével keltett feltűnést.

Menzies idén egy új könyvvel tért vissza. „Aki felfedezte Amerikát: az Újvilág benépesítésének el nem mondott története” című legújabb alkotásában egy 1418-as kínai térképre hivatkozva ismét azt állította, hogy a kínaiak Kolumbusz előtt már 71 évvel áthajóztak az amerikai kontinensre.

„Az itáliai hajós Amerikai felfedezéséről szóló története abszolút a fantázia szüleménye, egy tündérmese” – nyilatkozta Menzies a brit újságíróknak, hozzátéve, hogy a kínaiak 40 ezer évvel ezelőtt is eljuthattak az Újvilágba. „Kínából mindez nem jelenthetett túl nagy gondot, hiszen az áramlatok pont oda vezetnek” – magyarázta.

Menzies kínai térképét több kutató is megvizsgálta, s hamisítványnak kiáltotta ki. „Erre a térképre alapozni nem lehet” – mondta Sally K. Church, a Cambridge-i Egyetem munkatársa a LiveSciencenek. „Az ábra egy 18. századi európai térkép másolata, amely azért is gyanús, mert valamennyi kontinens megtalálható rajta” – mondta Geoff Wade, a Szingapúri Egyetem keletkutatója.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Egy kétezer éves kőfalon lévő két fallosz deríthet fényt az észak-itáliai Aosta városának alapítási idejére. A rómaiak által Augusta Praetoria Salassorumnak nevezett városkát i. e. 25-ben alapították, miután a legionáriusok elfoglalták a területet egy titokzatos kelta néptől, amelyre a település nevének utolsó tagja is utal.

Aosta rendkívül sok Augustust ábrázoló szoborral büszkélkedhet, ám az újonnan felfedezett kőfal még több információt szolgáltathat a császár és az Itália északi részén fekvő alpesi város kapcsolatáról. Ebből kiderül, hogy a város az uralkodó regnálása idején épült fel, s az egyik téli napforduló alkalmával alapíthatták.

A város tornyainál végzett munkálatok következtében bukkant a felszínre az eddig másfél méter mélyen, a sárban pihenő faragás, amely eredetileg kiállt a földből, ám valószínűleg a kora középkorban belepte a sáros hordalék.

A lelet két oldalán is találtak a faragványokat, amelyek a falloszok mellett ekét, ásót és egy kevésbé kivehető alakzatot (talán a Bak csillagképre utaló figurát) jelenítenek meg. Az eke és az ásó nyíltan az ún. „sulcus primigenius”-ra utal, amely szakrális szertartás során a jövendő város határait jelölték ki. A péniszistenként is hívott Priapuszhoz kapcsolódva a gonosz erőktől való védelmet biztosító falloszok segítségével a bajokat akarták a településtől távol tartani.

„A sáros talaj nem csupán a felületi sérülésektől óvta meg a követ, hanem a későbbi cenzúrától is, hiszen a középkor folyamán számos obszcén pogány jelképnek tekintett fallikus szimbólumot „leradíroztak” a műalkotásokról.

A falloszok elhelyezkedése nem véletlen: délkeleti irányba mutatnak, ahol a Nap a téli hónapokban kibukkan a hegyek mögül. Az elemzések során kiderült, hogy a faragványokon kívül az egész város elhelyezkedése és ősi épületeinek iránya is e felé a pont felé mutat, ezért a kutatók megkockáztatták azt a feltevést, hogy alapítási ideje is december 23-a, a kétezer évvel ezelőtti napforduló napja lehetett.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. A gladiátorküzdelmek gyökerei egészen az etruszk időkig, i. e. 800-ig nyúlnak vissza. Az első dokumentált gladiátorviadalra i. e. 264-ben került sor Rómában, ahol egy római előkelő temetési szertartása keretében, három pár fegyveres vívott élet-halál harcot.

2. A gladiátorok nem mindig vívtak halálos küzdelmeket. Kiképzésük rengeteg pénzbe került, így tulajdonosaiknak nem állt érdekükben korai vagy tömeges haláluk.

3. A gladiátorok az antik Róma ünnepelt celebjei voltak. A győzelmet győzelemre halmozó harcosokat jutalmul felszabadították, házat és földet is szerezhettek.

4. A gladiátorok csak nagyon ritkán küzdöttek állatok ellen. Ezt a feladatot a venatoroknak hívott, erre a feladatra kiképzett harcosok kapták.

5. Nero császár uralkodása alatt női gladiátorok is felléptek az arénákban. A szebbik nem részvételét a küzdelmekben végül Septimus Severus császár tiltotta meg i. sz. 200 körül.

6. A hadifoglyok, bűnözők és rabszolgák mellett jelentős volt azoknak a száma, akik önként váltak gladiátorokká. Ezek az emberek kalandot, dicsőséget és pénzt remélve léptek az arénába.

7. Az életben maradt, veterán gladiátorok egy része trénerként vagy testőrként folytathatta karrierjét.

8. Egyes híres gladiátoroknak csak kettő-három küzdelmük volt évente.

9. A cirkuszi játékok ebédszünetében, a gladiátorküzdelmek előtt általában bűnözőket végeztek ki, akiket szentségtörés, gyilkosság vagy gyújtogatás vádjával vetettek vadállatok elé.

10. Egy gladiátornak méltósággal kellett meghalnia, tilos volt rimánkodnia életéért, a kegyelemdöfést szemrebbenés nélkül kellett tűrnie.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A japán császári ház a legrégebben fennálló örökletes monarchia a világon. Eredete az i. e. 7. századra vezethető vissza.

A 13. századi Angliában bűnnek számított az öngyilkosság. Aki mégis megkísérelte elkövetni, azt – eléggé ironikus módon – halállal büntették.

A hírhedt náci diktátort, Adolf Hitlert több mint negyven alkalommal próbálták megölni.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A ritka felvételen a Titanic egyik mentőhajója, a MacKay-Bennett fedélzete látható. A kábelfektető hajó összesen 306 áldozatot talált meg egy héttel a tragédia után, nekik a tengeren adták meg a végtisztességet. A felkavaró kép jobb oldalán látszik, hogy a legénység két tagja az egyik zsákba rakott holttestet utolsó útjára indítja, a többi tetem egymás hegyén-hátán. A hajólelkész, Hind tiszteletes mondja el az utolsó áldást. Az áldozatok többségét visszadobták az óceánba, mivel azonosításuk lehetetlen volt, illetve úgy gondolták, hogy miután a harmadik osztályon utaztak, családtagjaik valószínűleg nem engedhették volna meg a tisztes temetést. A most nyilvánosságra került képet a Henry Aldridge and Sons Auctioneers ötezer fontos kikiáltási áron hirdette meg, az árverés október 19-én lesz az angliai Devizesben (Wiltshire).

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

A Sagrada Família (Szent Család) Antoni Gaudí mesterműve, Barcelona ikonikus épülete, s egyben a katalán művészek és kézművesek mozgalmának, a Renaixensa vallási jelképe, amelyet 1882-ben kezdett neogótikus stílusban építeni Francisco de Paula del Villar y Lozano. Az építész azonban egy év után lemondott, a munkák irányítását 1891-ben átvevő Gaudí pedig mindent áttervezett, s egész további életében ezen dolgozott, de haláláig sem készült el vele.

A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak e templommal foglalkozott, remeteként élt az építkezésen, s házról házra járva gyűjtött a költségekre. Az építész tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 150 méter magas középső tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok mind egy-egy vallási fogalmat vagy személyt szimbolizálnak. Gaudít azonban 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, a templom kriptájában temették el; 73 évet élt.

Halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész – nagyjából a templom 15-25 százaléka. A homlokzat Krisztus születésének szimbólumait tartalmazza, a spanyol barokkra emlékeztető gazdagsággal. A munkálatok Domènec Sugrañes i Gras irányítása alatt folytatódtak, ő fejezte be a Születés Kapujának homlokzatát. Az építkezés – amelyet a spanyol polgárháború akasztott meg, ekkor lerombolták a félkész épület egy részét – Gaudí tervei és modellje alapján ma is folyik, jelenleg ez az egyetlen épülő műemlék.

Az újabb mérföldkő 2010-ben volt: ekkorra fejezték be a székesegyház középső hajójának tetőszerkezetét és egy orgonát is kapott az ikonikus épület, amelyet XVI. Benedek pápa szentelt fel. 2011-ben jelentették be, hogy a Sagrada Família 2026-ban lehet kész - már ha nem csúsznak vele. 2026 azonban kétségkívül „méltó” lenne, hiszen ekkor lesz Gaudí halálának 100. évfordulója.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Amikor John Cooke, Janis Joplin utolsó bandájának menedzsere 1970. október 4-én benyitott a Los Angeles-i Landmark Motor Hotel 105-ös szobájába, már sejtette, hogy nagy a baj. Az éjjeliszekrény és az ágy között fekve, kezében pár dollárral, félig levetkőzve talált rá a rock and roll királynőjére. Heroinfecskendője az asztalon hevert. Joplin órák óta halott volt. A két héttel azelőtt elhunyt Jimi Hendrixhez hasonlóan 27 évet élt.

Az énekesnő számára az 1967-es Monterrey-ben rendezett fesztivál hozta meg az áttörést, ahol zajos sikert aratott különleges, rekedt blueshangjával. Karrierje döbbenetes gyorsasággal ívelt felfelé, de korábban kezdődött alkohol- és drogproblémája továbbra is meghatározta mindennapjait. 1968-ban egyes források szerint már naponta 200 dollárt költött heroinra, és akár napi egy üveg whiskyt is elfogyasztott.

Joplin 1970 augusztusában kezdte el új albuma, a Pearl stúdiómunkálatait Full Tilt Boogie Band nevű zenekarával. Október 3-án munka után a banda egyik tagjával, Ken Pearsonnal kocsmázott, majd éjfél után visszatért hotelszobájába, és belőtte magának utolsó heroinadagját. Kiment a hallba, ahol a recepcióssal felváltatta a pénzét, hogy cigarettát vehessen. A fiatalember beszélt vele utoljára.

Vasárnap, október 4-én hiába várták a stúdióban, nem érkezett meg. Pedig csak egy számot kellett volna felénekelnie az új albumra: a Buried Alive in the Bluest. A producer, Paul Rotschild egy idő után aggódni kezdett, mivel Joplin sosem késett. Végül John Cooke-ot küldte el az énekesnőért, aki még reménykedett, amikor a szálloda előtt meglátta Joplin pszichedelikus színekben pompázó Porschéját. Szobájába belépve azonban minden illúziója elszállt.

Halálát heroin-túladagolás okozta, de az éjszaka során elfogyasztott alkoholnak is szerepe lehetett a tragédiában. Joplin barátai megmaradt vagyonából – az énekesnő kívánságának megfelelően – hatalmas búcsúztató bulit rendeztek. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

1. A nők szavazati jogáért és egyenjogúságáért küzdő, az I. világháború kitöréséig számos figyelemfelkeltő akciót elkövető Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége (WSPU) nevű szervezetet Emmeline Pankhurst alapította meg 1903-ban, Angliában.

2. 1908-ban a szüfrazsettmozgalom ellenpontjaként, számos előkelő brit hölgy vezérletével, létrehozták a női szavazati jog megadását ellenző Nők Országos Választójog Elleni Szövetségét.

3. Az 1912-től egyre radikálisabb eszközökhöz nyúló WSPU tagjai az I. világháborúig mintegy 300 erőszakos akciót – gyújtogatás, merénylet, kirakatok bezúzása – hajtottak végre.

4. A merényletekért felelős WSPU sok esetben fizetett aktivistáik akcióiért.

5. 1913-ban Emily Davison, a szüfrazsettmozgalom tagja V. György angol király lova elé vetette magát, és belehalt sérüléseibe. Temetése a mozgalom melletti szimpátiatüntetéssé alakult.

6. Az aktivisták olykor a művészeti alkotásokat sem kímélték. 1914-ben Mary Richardson szüfrazsett húsbárdjával komoly károkat okozott Velazqueznak a National Galleryben őrzött, Vénusz tükörrel című festményében.

7. A szüfrazsettmozgalom bebörtönzött tagjai 1909-től gyakran folytattak éhségsztrájkot, amelyet a hatóságok kényszertáplálással igyekeztek megakadályozni.

8. A kényszertáplálások során az orvosok egy vastag cső segítségével az orron vagy a szájon juttatták a szervezetbe a kenyér, tej és brandy keverékéből álló táplálékot.

9. A börtönben eltérő módon bántak a különböző társadalmi osztályok tagjaival. Az arisztokrata Constance Lyttont 1909-ben két nap után elengedték, amikor azonban munkásnőnek álcázta magát, többször kényszertáplálásnak vetették alá.

10. A szüfrazsettmozgalom vezetője, Emmeline Pankhurst halálának évében, 1928-ban minden 21 év feletti nő általános szavazati jogot kapott Angliában.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán

Nápolyban már a XVIII. században teljesen elterjedt volt a fagylalt.

A bevásárlókocsit a világon elsőként az amerikai Oklahoma városában használták 1937-ben.

1914 karácsonyán az első világháború nyugati hadszínterén a szembenálló felek egy rövid időre beszüntették a harcokat. Német és brit katonák ajándékozták meg egymást, sőt a senki földjén még fociderbit is rendeztek.

További hírek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán