Múlt-kor

Ezer évvel a modern potencianövelők felfedezése előtt a középkorban ugyanúgy igyekeztek megtalálni a merevedési zavar kezelésének megfelelő módját, mint ma. Az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb orvosi könyvben több - belsőleg és külsőleg alkalmazható - módszer is található a férfiasság növelésére.

A 9. század végén, a mai Tunézia területén született arab orvos, Ahmed Ibn al-Jazzar 980 körül hunyt el, s összesen 24 ezer aranydénárt és mintegy 1125 kilogramm össztömegű könyvtárat hagyott utódjaira. A meglehetősen termékeny író főként gyógyászati témákban osztotta meg gondolatait.

Legismertebb munkájában, a Tanácsok az utazóknak és az otthon ülőknek című művében alapos útmutatót kínál az egészséges életmódra. A könyv kevéssé megy bele az anatómia vagy az élettan tárgykörébe, ám számos betegségről és egyéb egészségügyi problémáról értekezik, illetve ad mellé kezelési útmutatót. A 12. századra az arabul írt művet lefordították görögre, latinra és héberre, szerte Európában elterjedt, és évszázadokig használatban volt.

Al-Jazzar a szexuális megbetegedésekről és gyógymódjaikról is értekezik. Kitér a férfiak szexuális problémáira, valamint azokra a korabeli elméletekre, amelyekkel az akkori gondolkodásmód szerint orvosolni lehet a kínos gondokat. A korabeli orvosi megfogalmazás szerint a testnedvek nem megfelelő egyensúlya okozhatja az erősebbik nem impotenciáját, illetve férfiasságának csökkenését. Az arab orvos szerint a herékben lévő megfelelő egyensúly a kulcs a férfi szexuális egészségéhez.

„A közösülés akkor lesz a legmegfelelőbb, ha a herék vérmérséklete meleg és nedves. A meleg növeli a vágyat, a nedvesség pedig az ondóra van jó hatással. Ám ha a herék temperamentuma változékony, az a közösülést megakadályozhatja” - írja al-Jazzar. Véleménye szerint a különböző ételek - mint például a csicseriborsó, a bab, a bors, a gyömbér és a fehérrépa - elfogyasztása a legjobb módja a szexuális életerő fokozásának. Ám ha ez mégis csődöt mondana, az arab tudósnak arra is volt további megoldása:

„Összeállítottam egy szirupot, amely serkentheti a vágyat, továbbá jó a hideg vesék ellen, valamint a belső puffadás megszüntetésére is alkalmas. Magam is kipróbáltam, s úgy találtam, hogy gyorsan hat” - olvashatjuk az orvos művében. Az írás szerint a gyógyszerbe többek között kínai fahéj, bors, lenmag, hámozott édes mandula, sárgarépa magja, lucernamag, ánizs, sáfrány, szegfűszeg és szerecsendió szükséges. Miután elmorzsoltuk a hozzávalókat, sovány mézzel keverjük össze, s egy egyenes falú edényben tároljuk. Minden reggel és este kell egy mogyorószem nagyságú falatot bevenni, s a hatás al-Jazzar szerint nem marad el.

De van néhány egyszerűbb módszere is: „A másik fontos alapanyag, amely növeli a potenciát, az a tehéntej, valamint a belőle készült egyéb tejtermékek. (...) Zúzz össze néhány krizantém fejet, keverd össze jázminolajjal, s dörzsöld be vele a péniszed, egyél diót és gyömbért, s igyál mellé mézes, sárgarépás szirupot.”

Egy másik szirup a leírása szerint nem csupán a szexuális vágy fokozására, valamint az ondó bőséges termelésére alkalmas, hanem jótékony hatással van a gyomorra, a vesére és a májra is. A gyógyital receptje szerint édesköményt, ánizst, vad sárgarépa magját, mentalevelet, vad majoránnát és mazsolát kell összekeverni, s leforrázni, majd egy napot és egy éjszakát állni hagyni. Ezt követően sáfránnyal, gyömbérrel, szegfűszeggel, fahéjjal és borssal kell összefőzni, amíg össze nem áll. Használat előtt egy darabot kell letörni belőle, majd egy uncia forró vízben feloldani.

Gyalogostámadás helyett közel 6000 darab, fertőtlenítőszeres palacknak álcázott tartályból kiengedett, 160-180 tonnányi sárgászöld klórgázfelhő. Ez a sokkoló látvány tárult 1915. április 22-én délután 5 óra környékén a belgiumi Ypres közelében fekvő állásokban várakozó antantkatonák elé. Bár egy korábban antant fogságba esett német katona bevallotta, hogy nagyszabású gáztámadás készül, senki sem hitt neki. A túlnyomórészt Algériából besorozott védők többsége fuldokolva menekült, de sokan a lövészárkokban maradtak. Néhány percen belül mintegy 6000 katona esett el. A védőállások egy órán belül kiürültek.

A franciák már 1914 augusztusában bevetettek brómecetészterrel töltött puskagránátokat, a németek pedig előbb 1914 októberében Neuve Chapelle-nél, majd 1915 januárjában az oroszok ellen is használtak különböző könnygázvegyületekkel töltött fegyvereket, mérsékelt sikerrel. A harci gázok tömeges alkalmazására elsőként a második ypres-i csatában került sor.

A németek Ypres-nél a kedvezőtlen széljárás miatt többször is elhalasztották a klórgáz bevetését. Miközben várakoztak, az antant lövedékei eltaláltak néhány tartályt, három katona halálát okozva és többeket megsebesítve. A vegyület már kis adagban is okozhatott köhögést, hányást és légzési nehézségeket, nagy mennyiségben a tüdőbe jutva pedig túlzott folyadéktermelést indukált, ami fulladásához vezetett.

A németek április 22-én nem tudták megfelelően kihasználni a meglepetés erejét, az antantkatonák a későbbiekben pedig – kihasználva, hogy az ammónia semlegesítette a klórgáz hatását – vizeletükkel átitatott rongyot kötöttek a szájuk elé. Hamarosan megjelentek a gázálarcok is, amelyek még hatékonyabb védekezést tettek lehetővé.

A háború folyamán az angolok, az oroszok és a franciák is bevetettek klórgázt, majd a foszgén és a mustárgáz is megjelent a csatatereken. A vegyi fegyverek bevetésének következtében több tízezer katona halt meg, és több százezren szenvedtek súlyos egészségkárosodást.

A Nobel-díjas francia tudóst, Pierre Curie-t, Marie Curie férjét egy lovas kocsi gázolta halálra Párizsban 1906-ban. 

A magas csecsemőhalálozás miatt az ókori görögök csak az egy hetes, vagy az annál idősebb újszülötteknek adtak nevet.

Thomas Jefferson zenei képességeiket tekintve felsőbbrendűnek, de genetikailag alsóbbrendűnek hitte a feketéket a fehéreknél.

1. A gallipoli csata, amelynek során az antant célja az Oroszország felé tengeri utat nyitó Dardanellák ellenőrzés alá vonása, valamint a török fegyverletétel kikényszerítése volt, a szövetségesek teljes kudarcával végződött.

2. Bár a gallipoli hadjárat sikertelennek bizonyult, a félszigeten történő partraszállás az első, modern fegyverrendszerek ellen végrehajtott partraszállás volt.

3. A védelmet Otto Liman von Sanders német tábornok vezette, de a török győzelemben hatalmas érdemeket szerzett a később Kemal Atatürkként ismertté vált Musztafa Kemal ezredes.

4. Kemalnak a partraszállás napján katonáihoz intézett szavai legendássá váltak: „Nem arra utasítalak benneteket, hogy harcoljatok. Azt parancsolom, hogy haljatok meg.”

5. A nyári hőségben a seregeket járványok – főként vérhas és tífusz – tizedelték. A csata során legalább 145 ezer brit, és több mint 60 ezer török katona betegedett meg.

6. Az antant vereségében a megfelelő haditerv hiánya mellett a katonák tapasztalatlansága, az ellenfél lebecsülése, a terepviszonyok hiányos ismerete és az utánpótlás akadozása is szerepet játszott.

7. Az antant felkészültségére jellemző, hogy a hadjárat vezetésével megbízott Ian Hamiltonnak a török védelmi rendszerrel kapcsolatos legfrissebb információja is 10 éves volt.

8. A hadjárat kudarcának egyik fő felelőse az Admiralitás Első Lordja, Winston Churchill volt. Miniszteri posztjáról lemondatták, a politika élvonalából pedig jó időre eltűnt.

9. A történészek mindkét fél veszteségeit 250 ezresre becsülik. Az antant oldalán 50-55 ezren, török részről pedig 50-90 ezren vesztették életüket.

10. A csata kiemelt helyet foglal el ausztrál és az új-zélandi történeti emlékezetben. Az ANZAC katonái itt szenvedték el első világháborús veszteségeik 30 %-át.

Trója felfedezője, Heinrich Schliemann több mint 10 nyelven beszélt. Saját bevallása szerint 6 hét alatt tanult meg görögül és oroszul.

Angliában, az első világháború kitörését követően hazafias lelkületű nők a gyávaság jelképét, fehér tollakat osztogattak az utcákon civil ruhában sétáló, katonakorú férfiaknak.

Az 1950-es években még nagyrészt a második világháború előtt kifejlesztett autókat használtak a Forma-1-ben.

Miután 1954 júliusában a korábbi gyarmattartó Franciaország aláírta Genfben az Indokína-szerződést, amelyben elismerte Vietnam függetlenségét, valamint az indokínai államok szuverenitását, a délkelet-ázsiai ország kettészakadt: északon kommunista, délen pedig Amerika-barát kormány alakult. A megkötött szerződés alapján 1956-ban egy választás során egyesítették volna a két országrészt, azonban ez a térségben egyre nagyobb befolyással bíró Egyesült Államok érdekeibe ütközött, hiszen esélyes volt a kommunista hatalomátvétel.

A dél-vietnami köztársaság kikiáltása magában hordozta a háború veszélyét, amit tovább növelt az 1960-ban megalakult Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF) léte, amely 1961 közepén megkezdte a partizánharcot a déli országrészen. Az amerikai csapatok már 1961 óta az országban állomásoztak, ám bevetésükre csupán a tonkini incidenst (három észak-vietnami őrnaszád a Tonkini-öbölben állítólag megtámadott egy amerikai rombolót) követően került sor. Az amerikai haderő létszáma fokozatosan emelkedett, s 1968-ban már 525 ezren harcoltak, ám hiába: a vietnami nép ellenállását nem sikerült megtörni.

Az északiak 1968. februári, több tízezer áldozatot követelő Tet-offenzívája, majd a My Lai-i mészárlást követően Johnson elnök háborús politikája elvesztette támogatását, s Washington béketárgyalásokra kényszerült, ám a harcok nem szüneteltek. 1973. január 27-én Párizsban a két fél fegyverszüneti megállapodást kötött, ami tulajdonképpen azt is jelentette, hogy az Egyesült Államok hadereje elszenvedte történetének első vereségét.

Magyarország első kórboncnoka, Arányi Lajos 1862-ben veszítette el a számára legkedvesebb gyermekét, a négy-öt esztendős Zolikát. A korábban a császári pár lányát, Habsburg Zsófia hercegnőt, valamint Széchenyi Istvánt is bebalzsamozó orvos nem bírta érzelmileg elengedni elhunyt kisfiát, ezért mumifikálással próbálta megmenteni őt az örökkévalóságnak. Ezt követően a szőke fürtös gyermek egy kis karosszéken ülve, fejét a bal kezével támasztva "figyelte" apját annak dolgozószobájában. Huszonöt éven keresztül, egészen az orvos haláláig.

A néhány napja elszállított buddhista szerzetes múmiája helyére egy igen különleges darab érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállítására. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár ajánlott fel egy rég elfeledett gyermekmúmiát, amelyet 153 évvel ezelőtt készítettek el, és évtizedek óta a múzeum tulajdonában van.

Az erdélyi szász családból származó Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnokának gyermekei közül a számára legkedvesebb, négy-öt esztendős (különböző források más-más kort említenek) Zoltán volt, akit azonban nem tudott megmenteni a kor egyik leghalálosabb kórjától, a torokgyíktól (diftéria), amely végül elragadta tőle. Az 1848-49-es szabadságharcot is megjáró orvos nem tudta feldolgozni veszteségét, egyszerűen nem volt képes elengedni kisfiát, ezért egy kétségbeesett lépésre szánta el magát, mondta el a Múlt-kornak Pap Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa.

A modern patológia alapjainak 19. századi megteremtője, korának nagyon jól ismert orvosa értett az elhunytak bebalzsamozásához, hiszen többek között Ferenc József és Erzsébet királyné kislányát, az 1855-ben kétévesen elhunyt Zsófiát, valamint gróf Széchenyi István testét is az ő szakértelme révén mentették meg az enyészettől. Bánatában ugyanezt az eljárást követte Zolika kihűlt testével is, azzal a különbséggel, hogy míg a császári pár gyermeke, illetve a legnagyobb magyar maradványai ma egy zárt kriptában pihennek, a kórboncnok fia sosem került sírba.

Miután a gyermek testét saját kezűleg bebalzsamozta, egy csipkés nadrágot, egy mintás felső ruhát, valamint egy cipőcskét adott rá, bal kezére bőrkesztyűt húzott, hosszú szőke hajfürtjeit elrendezgette, s a dolgozószobájában az íróasztala mellett egy kis karosszékre ültette. A kisfiú onnan "figyelte" apját egészen annak 1887-ben bekövetkező elhunytáig.

Arányi Lajos halálát követően az igen jó állapotban lévő gyermekmúmia az orvosi egyetem Patológiai Intézetébe, majd a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárba került, ahová a későbbi miniszterelnök, Antall József főigazgatósága idején szállították át - fejtette ki Pap Ildikó. Azóta egy üvegbúra alatt várta, hogy újra felfedezzék.

Hogy Arányi milyen mumifikálási eljárást alkalmazott, azt az orvostörténészek sem ismerik. Az antropológus hozzátette: „reményeink szerint még május 17-e előtt - tehát mielőtt bezár a kiállítás - CT-vizsgálatot végzünk el a múmián, s akkor majd többet tudunk mondani a balzsamozás módjáról, például, hogy vannak-e belső szervei, ugyanis erre vonatkozóan eddig még semmilyen vizsgálat nem történt”.

Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnoka

1. Az 1915-től – megszakításokkal – 1923-ig tartó, az egységes török nemzetállam megteremtésének jegyében zajló népirtás során az Oszmán Birodalom 1,8-2,4 millió örmény lakójából mintegy 1-1,5 millió veszítette életét.

2. Tervszerűségét, méreteit és brutalitását figyelembe véve sokan az első modern népirtásként tartják számon az örmény holokausztként is emlegetett eseménysorozatot.

3. Az Oszmán Birodalomban nem ez volt az első örményellenes pogrom. A 1894 és 1896 között 2-300 ezer, 1909-ben 20-30 ezer örmény esett áldozatul az etnikai tisztogatásoknak.

4. A népirtás felelősének a történészek elsősorban az 1913-ban hatalomra kerülő nacionalista ifjútörök vezetőket, az ún. három pasát, Talaatot, Envert és Dzsemált tartják.

5. A népirtásban nagy szerepet játszott, hogy az Oszmán Birodalom vezetői az árulónak titulált örményeket tették felelőssé az első világháborús kudarcokért.

6. A törökök 1915 nyarától több tízezer nőt, gyereket és idős embert deportálták megfelelő víz- és élelemellátás nélkül a szíriai sivatagba. Többségük már az úton meghalt.

7. A deportáltaknak gyakran meztelenül kellett sétálni a tűző napon. Aki megállt, lelőtték. Az út során minden ehetőt – többek között füvet, bogarakat, és döghúst is – elfogyasztottak.

8. Az örmény nőket gyakran háremekbe adták, a fiúk pedig árvaházakba vagy török családokhoz kerültek, ahol kötelezték őket az iszlámra való áttérésre.

9. Az örmény papok kirívóan brutális kegyetlenkedések célpontjaivá váltak. Gyakran kivájták a szemüket, letépték a körmeiket vagy leégették a szakállukat kivégzésük előtt. Egy török tiszt bevallotta Id. Henry Morgenthau isztambuli amerikai követnek, hogy az örmény foglyok kínzásakor nagyban támaszkodtak a spanyol inkvizíció módszereire.

10. A pusztítás nem csak emberéletekre irányult. Az ifjútörökök 1915-ben megkezdték a birodalom területén található örmény műemlékek szisztematikus megsemmisítését is.

"Elment!" - hozták az iráni lapok szalagcímei, miután Mohammad Reza Pahlavi sah 1979. január 16-án elmenekült az országból. A sahot az utca hatalma kényszerítette menekülésre, nem sokkal később, 1979. február 1-én pedig visszatért Franciaországból Ruhollah Khomeini ajatolláh. A forradalom végül február 10-én diadalmaskodott a hadsereg átállásával, amely a monarchia végét és az iszlám köztársaság közelgő megszületését jelentette.

Az 1941-ben hatalomra került sahot közel négy évtizedes uralma alatt egyszerre csodálták és félték: hadseregét a Perzsa-öböl csendőrévé, a politikai rendőrséget pedig minden lehetséges ellenzék elnyomásának eszközévé tette. 1957-ben hozta létre a rettegett SZAVAK-ot, a CIA és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad segítségével. Az olajjövedelmek a sahot az amerikai hadiipar egyik legfontosabb vásárlójává tették, miközben Washington a szovjet befolyás elleni bástyává emelte őt.

Pahlavi 1963-ban indította meg széleskörű reformját, a Fehér Forradalmat, egyúttal szavazati jogot adott a nőknek, amivel kivívta a síita vallási vezetők haragját, s gigantikus modernizációs programot indított el az iparban. A nagy gazdasági hatalmak sorban álltak Teheránban, hogy haszonélvezői legyenek az olajmannának, miközben szemet hunytak az önkényuralom felett.

A teheráni Sepah Tér (1946. április 20.)

A teheráni (Saadabad) Fehér Palota, a fotó 1953 augusztusában, néhány nappal a nacionalista Mohamed Moszadek iráni kormányfő megbuktatását követően készült

Autók, hintók és gyalogosok Teherán egyik forgalmas kereszteződésében

Ferdowsi sugárút, Teherán (1946. április 20.)

Iráni nők csador nélkül. A csadort még az első Pahlavi, Reza Pahlavi sah 1936-ban tiltotta be, mivel összeférhetetlennek tartotta a modernizációval kapcsolatos célkitűzéseivel

Iráni életképek

Szoraja iráni királyné, Mohammad Reza Pahlavi második felesége, mellette Emilio Schuberth olasz divattervező

Gina Lollobrigida és férje, Milko Skofic iráni sportolók társaságában (1963. május 20.)

A sah és felesége Winston Churchill brit miniszterelnök mellett londoni látogatásuk alkalmával

Gyalogosátkelő Teheránban (1970. június 16.)

Testük gyorsabb regenerálódását elősegítendő, a római gladiátorok egy speciális hamuból készült italt fogyasztottak.

George Orwell az 1920-as években 5 éven keresztül a burmai birodalmi rendőrségnél teljesített szolgálatot.

A Franciaországot és Nagy Britanniát összekötő, a La Manche csatorna alatt futó vasúti alagút (Csalagút) építése során kiásott földet Dover közelében helyezték el, így Anglia területe 36 hektárral nőtt.