Az Egyesült Királyságban elsőként Walter Arnoldot bírságolták meg gyorshajtás miatt, miután autójával 1896. január 28-án 8 mph-val (13 km/h) hajtott a megengedett 2 mph (3.2 km/h) helyett.
A Time 1938-ban Hitlert, 1939-ben és 1942-ben pedig Sztálint választotta az év emberének.
Az első világháborúban a szembenálló felek mintegy 200 ezer galambot vetettek be az üzenetek szállítására.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Homérosz műveit elemezve néhány történész úgy véli, az ókoriaknak a színek felismerése néha problémát okozott. Hellász, illetve később Róma lakóinak színértelmezése merőben különbözött a maitól, érvelnek a kutatók.
Az ókori civilizációk népei teljesen máshogy nézték a színek skáláját, mint a mai, modern ember. Az ősi Mediterráneum egyik legismertebb zavarba ejtő színleírását az Illiászból és az Odüsszeiából ismerhetjük, ahol a "borsötét tenger" kifejezés található - ezt egy 21. századbeli ember úgy értelmezné, hogy a tenger bordó színt öltött.
Az egyik legelső kutató, aki azt állította, hogy az ókoriak fejletlen színértelmezési képességekkel rendelkeztek, az egyik leghíresebb 19. századi brit miniszterelnök volt. William Gladstone ugyanis klasszika-filológiával is foglalkozott, s szabadidejében a korai görög irodalom színhasználatait tanulmányozta.
Mark Bradley, a Nottinghami Egyetem ókortörténettel foglalkozó kutatója szerint Gladstone nagyon helyesen figyelte meg, hogy az antikvitásban a szín másként "hatott", mint a modern korban, ezért is volt nehéz a mai nyelvekre átültetni Homérosz műveit. A miniszterelnök feljegyzéseiben megemlítette, hogy az i. e. 8. században alkotó görög költő kevés színárnyalatot használt, a domináns a fekete és a fehér volt, valamint hogy ugyanazon színeket használta különböző színű tárgyak leírására.
"Úgy vélte, Homérosz kifinomult karaktereivel, számtalan irodalmi műfajban való jártasságával a nyugati irodalom megteremtője volt, azonban a színekkel kapcsolatos szókincsét tekintve egy mai hároméves csecsemő szintjén állt" - isnertette a brit kutató Gladstone álláspontját. Ez teremtette meg annak az elképzelésnek az alapját, hogy az ókori görögök tulajdonképpen színvakok voltak.
Bradley szerint az egyik probléma azzal, ahogy Gladstone, valamint a többi tudós megpróbálta feltérképezni az ókori görögök színhasználati jellegzetességeit, a színek meghatározásának fogalma. Bradley szerint a görögök magát a színt tulajdonképpen egy tárgy külső "héjaként" értelmezték. Például egy fatáblára nem azt mondták, hogy barna színű, hanem hogy faszínű, az üveg számukra üvegszínű volt, a haj pedig hajszínű. Tehát az ókoriak számára a színek gyakorlatilag tapinthatóak voltak.
Homérosz "borsötét tengere" az antikvitás legismertebb színproblémája, egyesek szerint a naplemente színeiben pompázó tengert jelenti, tehát egyfajta tüzes vörös színt jelöl, míg mások szerint az ún. kék borra utalhat, amely - ha létezett - megmagyarázhatja a metaforát. Bradley szerint ugyanakkor egy tragédiát jelölt, amely során katonák vesztek a tengerbe.
Az ókoriak egyfajta szinesztéziás módon értelmezhették a színeket, tehát az egyik érzékszervük által keltett benyomást automatikusan aktivált egy másik érzetet. Például a lila szavuknak nem csupán a lila szín lehetett a jelentése; mikor azt mondták, hogy "porphura" vagy "purpura", leginkább arra a festékre gondoltak, amelyet a tengeri csigából vontak ki. Ez a színárnyalat rendkívül drága volt, csillogott és megtört rajta a fény, ruhák festésére használták, tehát a gazdagságot is jelképezte, ugyanakkor rendkívül kellemetlen illata volt. Tehát a purpura szó vizuális és auditív értelmet is hordozott.
A brit kutató nem ért egyet Gladstone azon elméletével, amely szerint az ókoriaknak fejletlen színértelmezésük volt. "Egy ókori szín nagyon kifinomult lehetett, s különböző értelmei lehettek. Ez egy igen érdekes példa egy másik kultúra megértésének nehézségeire" - mondta. Az 1960-as években szociológusok különböző ősi és modern kultúrákat vizsgáltak, s megszámolták az alapszíneiket, amelyek alapján felvázoltak egyfajta fejlődési skálát. A homéroszi társadalom a hét lépcsőből álló fejlődési sorból a három és felediken állt, tulajdonképpen néhány afrikai törzzsel egy szinten, amelyeknél a fekete, a fehér és a vörös mellett nem volt több szín a szótárukban. Azonban ez a fajta skála pont az előbb elmondottak, vagyis a színek különböző értelmezési lehetőségének hiánya miatt mára elavult.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
A korabeli híradások szerint 1171 gyermeket nemzett Iszmáil marokkói szultán, amivel abszolút csúcstartó. Egy számítógépes szimuláció szerint ez csak úgy történhetett meg, ha 32 éven át mindennap legalább egy nemi aktust létesített hatalmas háremének egyik tagjával - állítják kutatók.
Muláj Iszmáil ibn Sarif az alavita dinasztia első nagy szultánja volt, 1672 és 1727 között uralkodott (ez az uralkodóház van jelenleg is hatalmon Marokkóban). Iszmáil uralkodása volt a leghosszabb Marokkó történetében, összesen 55 éven keresztül állt a maghrebi ország élén.
Mivel a berberekben és a helyi arabokban nem bízott, létrehozta saját hadseregét, a kizárólag tőle függő, néger rabszolgákból álló Fekete Gárdát, amelynek létszáma 150 ezer fő volt. Véreskezű vezető hírében állt, uralkodásának kezdetén állítólag több mint négyszáz levágott fejet - ellenségei fejét - tűzetett ki Fez városában, s később összesen 30 ezer embert gyilkoltatott meg - despotikus természete miatt a kortársak a Vérszomjas melléknevet ragasztották rá -, nem számítva a csatákban elesetteket.
Iszmáil nagy építtető volt, még trónra lépésének évében belefogott egy új főváros, a "marokkói Versailles", Meknès felépítésébe, amelyet egy 25 kilométeres védőfal vett körbe. Több kikötőt is visszavett a spanyoloktól és az angoloktól, többször harcolt az oszmánok ellen (1679, 1682, 1695/96), megszilárdította Marokkó függetlenségét, de a XIV. Lajos házasságon kívül született lányával tervezett dinasztikus házassága végül kudarca fulladt.
Iszmáilnak négy felesége és 500 ágyasa volt, akiktől hivatalosan 888 gyermeke született, a Guinness-rekordok könyvében a történelem legnagyobb igazolt utódszámával szerepel. A Marokkóban gyakran megforduló Dominique Busnot francia diplomata azt állította, hogy a nagy szexuális étvágyú szultánnak 1171 gyermeke volt 1704-ben. Akkor Iszmáil már 57 éves volt és 32 éve uralkodott.
Egyes kutatók elképzelhetetlennek tartják, hogy Iszmáilnak ennyi utóda lett volna: egyrészt a rövid ideig tartó fertilis periódus, másrészt a fejlődő országokban élő nőkre oly jellemző meddőség miatt.
A szakemberek egy számítógépes modell segítségével kiszámították, hogy Iszmáilnak hányszor kellett naponta szexuális aktust folytatnia 1704-ig, hogy kijöjjön a Busnot által említett 1171-es szám. "Amennyire lehetett, konzervatív becslést adtunk meg, ennek ellenére Muláj nemzhetett ennyi utódot" - foglalta össze a kutatás eredményét Elisabeth Oberzaucher projektvezető, a Bécsi Egyetem antropológusa.
A szimuláció a teherbeesés modelljeinek sokféleségére alapult. Az egyik ilyen szimulációs sor azt feltételezte, hogy a nők menstruációs ciklusa nincs összhangban, míg a másik azt, hogy összhangban van. Figyelembe vették, milyen minőségűek lehettek Iszmáil spermái a női petesejtek megtermékenyítésekor amint öregedett, és azt is, milyen gyakran tűnnek a nők szexuálisan vonzónak, amikor a menstruációs ciklusban a legtermékenyebbek.
A kutatók szerint a szultánnak elég volt 32 éven át naponta "mindössze" 0.83-1.43 alkalommal szexuális kapcsolatot létesítenie, hogy 1171 gyermeke legyen. Sőt nem is kellett az ötszáz ágyas: elég volt egy 65-110 fős hárem ahhoz, hogy ennyi utód világra jöjjön - olvasható a PLOS ONE február 14-i számában.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
1. A Szovjetunió 1939. november 30-án Leningrád védelme szempontjából kulcsfontosságú területek megszerzésének érdekében indította meg Finnország elleni hadjáratát.
2. A várt gyors győzelem elmaradt, és a Mannerheim tábornagy vezetésével hősies ellenállást tanúsító finnek végül közel négy hónapos háborúra kényszerítették keleti szomszédjukat.
3. Az egyenlőtlen erőviszonyokat jól jellemzi, hogy míg Finnországnak a háború kirobbanásakor 3,7 millió lakosa volt, a Vörös Hadsereg békelétszáma 4 millió főt tett ki.
4. A casus bellit a szovjetek provokációja szolgáltatta. 1939. november 26-án a Vörös Hadsereg katonái a szovjet-finn határ közelében fekvő orosz falu, Mainila közelében saját csapataikat vették tűz alá, majd a finneket vádolták meg az akcióval.
5. A Vörös Hadsereg katonáit nem készítették fel megfelelően az időjárási körülményekre. Az ukrajnai alakulatok még téli felszerelést sem kaptak, így közülük különösen sokan szenvedtek fagyhalált.
6. A Vörös Hadsereg embervesztesége – a sebesülteket is beleértve – közel 400 ezer, míg a finneké „mindössze” 70 ezer fő volt.
7. A szovjet csapatok rettegtek a sítalpakon közlekedő, kitűnő álcát jelentő fehér ruhájukban a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó finn mesterlövészektől.
8. Simo Häyhä, a „Fehér Halál” néven emlegetett finn mesterlövész 505 szovjet katonával végzett, ezzel ő a háborúk történetének legeredményesebb mesterlövésze.
9. A téli háborúban több mint 11 ezer külföldi önkéntes – köztük 8260 svéd – harcolt a finnek oldalán.
10. A háborút lezáró moszkvai megállapodás értelmében Finnország kénytelen volt lemondani területének mintegy 11 %-áról (kb. 40 ezer km²).
Az amerikai polgárháborúban több amerikai katona halt meg (625 ezer), mint az I. és II. világháborúban, valamint a koreai és vietnami háborúban együttvéve.
A kora középkori Anglia lakói a nyolcadik századra teljesen felhagytak a lóhús fogyasztásával, mivel azt az egyház a pogány étkek közé sorolta.
A világ legrégebbi ismert társasjátékát, a „szenetet” a régészeti leletek szerint már i.e. 3500 környékén is játszották Egyiptomban.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
„Soha egyetlen kódfejtésnek nem lett ilyen súlyos következménye” – jelentette ki az I. világháború legnagyobb botrányát kavaró Zimmermann-táviratról David Kahn történész. Arthur Zimmermann német külügyminiszter Mexikót az USA megtámadására buzdító üzenetét a brit titkosszolgálat lefülelte, majd 1917. február 24-én hivatalosan is átadta Walter H. Page londoni amerikai nagykövetnek. Az USA részben a táviratnak köszönhetően lépett be a háborúba.
Zimmermann kódolt üzenete Johann von Berstorff washingtoni német nagykövet érintésével jutott el január 19-én Heinrich von Eckardt mexikói német nagykövethez. Az ajánlattal megkísérelték rávenni Mexikót, hogy az USA hadba lépése esetén támadja meg északi szomszédját, amiért cserébe győzelem esetén visszakaphatja egykori területeit, Új-Mexikót, Texast és Arizonát. A németek célja az volt, hogy az USA hadba lépése esetén megakadályozzák, hogy az európai hadszíntérre koncentrálhassanak.
Mexikó azonban visszautasította az ajánlatot, a brit hírszerzés pedig megfejtette a kódolt üzenetet. De a híres Room 40 munkatársai vonakodtak közzétenni az információkat, mivel ezzel a németek előtt felfedték volna kódfejtő tevékenységüket, az amerikai barátaik előtt pedig azt, hogy utánuk is kémkednek. Szükség volt egy fedősztorira. A britek feltételezték, hogy a washingtoni német nagykövet már nyilvános távíróvonalon továbbította az üzenetet Mexikóba, és hogy néhány változtatást eszközölt az eredeti változathoz képest (más dátum, sorozatszám stb.). Ezért egy ügynökük lefizette a mexikóvárosi távíróközpont egyik munkatársát, és megszerezte a kódolt távirat másolatát, amelyen valóban szerepeltek a javítások.
Az amerikaiak ezt már nem találhatták gyanúsnak, a németek pedig nem sejthették, hogy a britek törték fel a kódokat. Az üzenet tartalmának március 1-jei nyilvánosságra hozatalát követően a mexikói nagykövetségük egyik munkatársát vádolták meg árulással. Az USA végül 1917. április 6-án üzent hadat Németországnak.
1. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1950-ben az addig elszigetelten megrendezett Grand Prix-futamok egységes szériává történő szervezésének szándékával indította útjára a világ legismertebb autós versenysorozatát, a Forma-1-et.
2. A Forma-1 első világbajnoka, a 44 éves, jogász végzettségű Giuseppe „Nino” Farina a második világháborúban egy olasz harckocsi ezredben harcolt.
3. Az első Forma-1-es versenynek otthont adó silverstone-i pálya a második világháború alatt katonai repülőtérként működött.
4. Az 1950-es években a versenyzők futam közben átvehették csapattársuk autóját, de ilyenkor a helyezésért járó pontokon egyenlő mértékben osztoztak a pilóták.
5. A Forma-1 történetének öt női versenyzője közül egyedül Lella Lombardi végzett pontszerző helyen, ám az 1975-ös Spanyol Nagydíjon elért 6. helyezése a verseny félbeszakítása miatt csak fél pontot ért.
6. Az angol John Suertees az egyetlen pilóta, aki gyorsasági motoron és a Forma-1-ben is világbajnokságot tudott nyerni.
7. Jochen Rindt a Forma-1 egyetlen posztumusz világbajnoka, mivel annak ellenére, hogy az 1970-es Olasz Nagydíj időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett, abban az évben már senki sem tudta megelőzni pontszámban.
8. Juan Manuel Fangio a Forma-1 történetének legidősebb világbajnoka: 1957-es – ötödik, egyben utolsó – VB-címe megszerzésekor 46 éves és 41 napos volt.
9. Mike Hawthorn, a versenyein csokornyakkendőt viselő brit pilóta 1958-ban mindössze egyetlen győzelemmel lett világbajnok.
10. Al Pease a Forma-1 történetének egyetlen olyan pilótája, akit azért zártak ki futamából – az 1969-es Kanadai Nagydíjon –, mert túl lassan haladt.
Wolfgang Amadeus Mozart 1784-ben csatlakozott a szabadkőművesekhez.
A dohány az 1580-as években jelent meg először Angliában.
Az egykori francia császár, Bonaparte Napóleon végakaratában arról rendelkezett, hogy hamvait Párizsban szórják a Szajnába.
További hírek, érdekességek a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
1945 áprilisára a Vörös Hadsereg körbezárta Berlint, a szovjetek és a Wehrmacht katonái utcáról utcára, házról házra harcoltak a német fővárosért, habár a küzdelem végkimenetele nem lehetett kétséges. A második világháború idején mintegy 450 ezer bombát dobtak le a városra, s mire a belorusz és ukrán hadosztályok május 2-ra elfoglalták Berlint, alig maradt néhány ép ház, s közel másfél millió lakos vált otthontalanná.
Még több hír, érdekesség a Múlt-kor történelmi magazin oldalán
Nem kizárt, az 1900 körül készített kártyára ugyanis egy bajszot formáló emberi hajat ragasztottak. A yorki kastélymúzeumban ezt most bárki megtekintheti, de iparkodni kell, mert - több, ennél egy hajszállal romantikusabb, viktoriánus kori Valentin-napi kártyával együtt - csak hétfőig lesz látható az intézmény recepcióján.
Bálint napját igazolhatóan először Chaucer kötötte a romantikus szerelemhez 1382-ben, Bolondok parlamentje című költeményében. Néhány évtizeddel későbbről datálódik egy újabb, a Valentin-naphoz kötődő börtönüzenet, ezt a verset a százéves háborúban angol fogságba esett, a londoni Towerben raboskodó Charles orleans-i herceg küldte feleségének 1415-ben.
Hat évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon feleségének, Valois Katalinnak. Ezt a napot Angliában 1446-tól széles körben megülték, a lányok szív alakú papírra írták jövendőbelijük nevét, és a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, és ma a British Library őrzi.
